Április 26,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ügyet intézek az email-cím nélküli hivatalban

Nem szállnék nagyon bele a részletekbe, mindegy is, miért, a lényeg, hogy úgy hozta a sors, szükségem lett egy igazolásra, amelyen a nyilvántartó hivatal kimutatja, hány közlekedési büntetőponttal rendelkezem. Persze szép és jó lenne, ha egy se lenne, de erre nem sok sanszot látok – fogalmam sincs róla, mellesleg, hány pontom lehet, azt tudom, hogy amikor Magasrang őrnagy legutóbb elkapott a Kőműves utcában, négyet kaptam, de lehet, hogy az is elévült már, legalábbis reménykedem, na mindegy, bármit mutasson is, kell az igazolás, és kész. Záros határidőn belül be kell nyújtanom tehát a „járművezetők előéleti pontrendszerével kapcsolatos tájékoztatás iránti kérelmet”.

Indításképpen belépek a kormányablakba vagy kormányhivatalba vagy kormányműbe, hátha mázlim lesz és el tudom intézni. Nyomok valami sorszámot, közlekedési ügyek, leülök, pár perc, és már mehetek is az egyik pulthoz. A hölgy szépen meghallgatja szakszerűtlen makogásomat, aztán egy pillanat türelmet kér, eltűnik a szomszédos iroda ajtaja mögött, majd két perc múlva visszatér, a kezében egy A4-es lap, rajta nyomtatás, egy hivatal neve és a postacím.

A nevet is ideírom, olyan szép, érdemes párszor elolvasgatni, olyan kellemes melegség járja át az ember lelkét, ha le tud lazulni kicsit, tessék figyelni, mondom: Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárság. Van egy kellemes kis belső lüktetése is, csak úgy mondom, ínyenceknek, látszik, olyasvalaki találta ki, akinek volt szépérzéke. Nézegetem a négy sort, mondom a hölgynek, ne haragudjon már, az email-cím lemaradt, ha kérhetném, azt írjuk már oda. Azt mondja a hölgy, sajnos nem szolgálhat ilyesmivel, ennek a hivatalnak ugyanis sem ügyfélfogadási ideje, sem mail-címe nincs.

Miközben megköszönöm a kedves segítséget, a szemem se rebben, 2017-et írunk ugyan, de Magyarországon, ez itt elég nehéz terep, az idő tehát nagyjából tíz százalékot csúszik a normálishoz képest, azaz valós időben olyan 1830 tájékán járhatunk. Ahhoz képest már a levélcím is elég komoly fejlettségi szintet jelöl. Otthon rövid idő alatt találok egy nagyon megfelelőnek tűnő garfield-es képeslapot, ügyesen felírom rá a kívánt adatokat (név, szülhely, szülidő, anynev, cím), és egy aláírást is kanyarintok rá, arra is szükség lesz ugyanis a közlekedési előéleti pontok hányságának és mennyiségének megfelelő kimutatásához.

Már épp rajzolom a bélyeget a képeslapra, amikor hirtelen ötlettől vezérelve még egy kört futok a neten – s láss csodát, egyszer csak rábukkanok a webhelyre, ahol a leírás szerint elektronikus úton is kérvényezhetem a kimutatást. Öt perc múlva már túl is vagyok az egészen – épp azért kezdek el kételkedni a sikerben, mert túlságosan is egyszerűnek érzem az egészet… ráadásul… ha ez így van és igaz, ugyan miért nem tudott róla a hölgy a hivatalban???

Holnap lesz egy hete, hogy elküldtem a kérvényt – kifejezetten nyugodtan várok, hiszen egyrészről pontosan tudom, kár lenne bármiféle visszaigazolásban reménykednem; másrészt azzal is tisztában vagyok, ilyen elképesztően bonyolult ügy feldolgozása Magyarországon három-négy hetet lazán elvisz. Bárhogyan van is, Garfield megcímezve, felbélyegezve még mindig itt várakozik az íróasztalomon – ha mondjuk júliusig nem kapok választ, postára dobom, hátha…

Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.