Mielőtt Habony Árpád kér még egy csíkkal a jobbikból

Fotó: Youtube Fotó: Youtube

Hogy erre a hétre se maradjunk okosság nélkül, Gyurcsány Ferenc a majálison bejelentette: márpedig az ellenzéki pártok összefognak a választásra és leverik a Fideszt. És most lehet rajongani, vagy lehet gúnyosan röhögni, szellemes cikkentyűket írni a visszavonulni képtelen politikusról, üvöltve mögéállni, vagy üvöltve szembemenni.

A végeredmény ugyanaz. Belefáradunk, elfásulunk, leszarjuk ezt az egészet, tessék minket békén hagyni a politikával, elég volt, sehonnan sehová nem jutunk így se, úgy se. Ennél jobban nem lehetne szolgálni Orbán Viktor és tettestársainak érdekét, az biztos. Nekik feltétlenül az a jó, ha sok ember elfordul a politikától, mivel a saját, masszívan hűséges táborával ismét választást és többséget tud szerezni. És nem azért, mert többségben vannak, erről szó sincs. De a 1,5-2 millió szavazó megvan és hiába van az ellenzéknek összességében nagyobb szavazóbázisa, az nem egy tömb. Ráadásul a bizonytalanok tábora önmagában közel akkora, mint az összes – bárkire – szavazó.

Nem Gyurcsányról óhajtok elmélkedni, hanem arról, hogy a Fidesz önmagára szabott választási rendszere akár ellenük is fordulhatna, ha. Ha nem azon vergődne a sok ellenzéki párt, hogy majd ők, a néhány százalékukkal leváltják a kormányt. Nem fogják. És csodák nincsenek, a három százalékból nem lesz egy év alatt harminc százalék, vagy ötven. Három százalékból egy százalék lesz, vagy öt.

Ha a pártoknak és pártocskáknak nem az lenne a célja, hogy valahogy bevergődjenek a parlamentbe, megkapják a parlamenti pártoknak járó állami támogatást és négy éven keresztül ott bohóckodjanak a biztos fizetésükért, akkor bizony elgondolkodnának azon, hogy ideje lenne felkötni a fehérneműt és valóban tenni valamit. Ezúttal nem a tulajdon megélhetésükért, hanem az ország élhetővé tétele érdekében.

Nem én találtam ki, nem is Gyurcsány Ferenc, hanem okosnak tűnő emberek mondogatják már egy ideje: nem a pártoknak kell összefogniuk, hanem valamiféle választási szövetséget kellene kötniük. Ez egyébként működik, az bebizonyosodott az időközi önkormányzati választásokon. Ahol képesek voltak egymást támogatni, ott nem győzött a Fidesz. Ahol egymás ellen indultak, ott meg győzött.

Ehhez hasonló megoldás működhetne az országos választáson is. Nem egymás ellen, hanem egymást támogatva indulni. Ettől még mindenki megtarthatná az identitását (már akinek van ilyen), de ki kellene dolgozni egy közös programot. Például olyat, hogy a sikeres kormányváltást követően a pártok közösen felállítanak egy szakértői kormányt. Egy évre, vagy kettőre, nem többre. Az új kormány rendbe rángatná a választási rendszert, visszaállítaná a jogállamot, megteremtené a demokratikus kereteket és előre megadott időpontban kiírna egy új választást.

Így minden párt képviselni tudná a saját szavazóit és akár még arra is lenne esély, hogy mindegyik politikai irányzat azt tenné hozzá a közöshöz, ami benne a legjobb. Az elkötelezett szavazók nem csalódnának, viszont ezzel talán sikerülne megszólítani azokat az embereket is, akik azért nem szavaznak, mert nincs számukra szimpatikus párt, közben szívesen leváltanák a jelenlegi rezsimet.

Ameddig azonban egymást irtják az ellenzéki pártok és mindegyikük kergeti a boldogság püspöklila madarát, addig a Fidesz van és marad nyeregben, mert tíz öt százalékos párt nem fogja leváltani ebben az életben. Egy ötven százalékos koalíció viszont igen.

Fogy az idő, nem igazán van mire várni. Ha az ellenzéki pártok képesek átlépni a saját árnyékukat, akkor is kell jónéhány hónap, ameddig az inaktív polgárokból aktív szavazókat lehet csinálni. Erre nem elegendő két hét és ötezer plakát. Ha egyáltalán van ilyen elhatározás, akkor a programot igen sebesen meg kellene hirdetni, mielőtt Habony Árpád kér még egy csíkkal a jobbikból és boldogan szipákolva hátradől.adomany-1