Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Hát hogyan fog szegény Csalinka néni megtakarítani évente ezerháromszáz jó magyar forintot?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Győrben járt a miniszterelnök.

Ígérni volt. Még a Brüsszeli Nagy Huszárvágás előtt túl akart lenni a dolgon, nem tudta, egyáltalán hazaengedik-e még a brüsszeli genyók, vagy egyenesen az Atomium alatt húzódó ólomkazamaták valamelyikébe vetik, ahol kiéheztetett hiúzok, migránsok és gonosz milliárdosok folyamatos váltóműszakban csipkedik a máját húsz éven át a rohadt horgas csőrükkel.

Márpedig szegény győrieket ígéretek nélkül hagyni… az olyasmi, amit magára valamit is adó nemzeti jellegű államférfiú nem engedhet meg magának. Elment tehát ő Győrbe, pedig ám voltak már olyan pletykák, hogy szegény olimpikon polgármester (aki egyébként a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is) egyszer és mindenkorra kiesett az orbánzati bukszusból, ezért is került ilyen hátra a körbejárásban, hogy tudniillik a 22. állomás volt a 23 között.

De, fújjátok ki a levegőt, nincsen semmi gond Borkai Zsolttal, mi több, az ország legszerényebb embere elmondta, egy olimpikonnak egy miniszterelnök csak jelenthet, az ugyanis más szint. (Nevess, attól még sikeresebb lesz a kormányzás!) Borkai elmondta, Európai Ifjúsági Olimpiát rendeznek, ha gondoljátok, lessetek rá a honlapra, egy merő nagyszabás az egész, az európai fiatalok egy csomó mindent megtudnak az olimpiáról, közben röplabdáznak és atletizálnak, sok más mellett, gyönge húszmilliárdot már adott rá a kormány, őszintén remélem, nem ennyi a vége, elvégre semmi sem lehet sok, ha arról van szó, hogy egy város kapcsolódni tud egy nagy sporteseményhez, és ezáltal megújul. Gyorsan jelzem, ez utóbbi nem az én gondolatom, magáé a polgármester úré, de tökéletesen tudok vele azonosulni én is. Egy klassz megújulás, olimpiai ifjúsági izéval… hát ezért még százmilliárd se lenne sok, adott esetben.

No, de nézzük, mi történt még Győrben. Hát például a mineln emlékeztetett rá, hogy a kormány elvitt 7.8 milliárd forintnyi adósságot – nos, ezekre az adósságátvállalásokra talán emlékszünk még néhányan, leginkább önkormányzatok és kórházak élvezhették az áldásait. Röviden, kicsit egyszerűsítve mondom a lényeget: nagyjából arról szólt a dal, hogy szerdán az üdvözült bemondta, mennyivel tartozott, csütörtökön a kormányzat törölte a tartozást, igazából tán csak azok jártak picit szarul, akiknek az önkormányzatok/kórházak tartoztak, lényegi pénzmozgás ugyanis ebben a sztoriban nem igazán volt, az érintettek elolvashatták valamelyik újságban, hogy már nem tartoznak nekik, és el lehetett szépen ballagni.

Győrbe viszont érkezett 230 milliárdnyi beruházás is, emlékeztetett szerényen Orbán Viktor, aki elkottyantotta, készül már a húsz évre szóló demográfiai programjuk (nem, ne is próbáljatok megingatni: tudván tudom, hogy Semjén és Harrach jegyzi majd), amely megoldást jelenthet majd a munkaerőhiányra. Ah, so. A kedves lakosság pártutasításra keddenként héttől fél nyolcig kíméletlen dugásba kezd, aki nem szeretne komolyabb gondot magának, átfogó adóvizsgálatot, ilyesmit, gyorsított eljárásban 3-6 utódot nemz, a nemzet fellendítésének magasztos céljával.

Az a nemzet ugyanis, amelyik biológiailag nem képes fenntartani magát, nem tarthat igényt arra, hogy létezzen.

Bezony. Ő mondja ezt a zokosat. Az a kormányzat pedig, ezt már én mondom, amely nem képes fenntartani a parttalan gyűlöletet, egymásnak uszítást, napi feszültséget, nem méltó rá, hogy ezermilliárdokat szórhasson szét tetszőleges célokra, leginkább is feneketlen magánzsebekbe, éveken át. E téren minden továbbra is a legnagyobb rendben: már kész az újabb kampány, amelyben bemutatják azokat a gátlástalan ragadozókat, akik rezsicsökkentésünk csodálatos eredményeit kívánják habzó szájjal megcsáklyázni… Hát hogyan fog szegény Csalinka néni megtakarítani évente akár ezerháromszáz jó magyar forintot is, ha a hős nép engedi, hogy az Őrzőkre rávethessék magukat Azok. A sorosok, a pirézek, a pomogácsok. Semmiképpen nem szabad engednünk, hogy bárki elvehesse ötéves tervünk legfantasztikusabb eredményeit!

Győrben egyébként egy csomó minden épül majd. Ütemezve, azért azt őszintén meg kell vallani, no de nincs ebben semmi extra. Mi, dunaújvárosiak például jól tudjuk, mi fán terem az az ütemezés: a nekünk tett ígéretek lényegében kivétel nélkül teljesültek. Robognak hangtalanul az elektromos buszok a négymilliárdért felújított simisima utakon, a nagyszerű Bayer Zsoltot (telt ház előtt, sietett tudtunkra adni a helyi függősajt, tudósítani ugyan nem mert róla, de azt se szerette volna, ha valaki úgy látja, elhallgatták az eseményt) már a felújított és elköltöztetett múzeumban fogadhatta az igazgató, elkészült a vadiúj szállodánk, gyönyörű lett a kézilabdacsarnok, megújult a Vidám Park, az élményfürdőben ezrek lubickolnak boldogan, és még maradt egy kis pénz, úgyhogy minden nyalóképes állampolgár kapott két gombóc fagyit.

És akkor lassan fekszem is, az utóbbi bekezdés megírása közben mintha el-elbóbiskoltam volna párszor… Még csak annyit, hogy a Modern Városok Program turnéjának utolsó állomása Hódmezővásárhely… Ugye… ugye ez nem azt jelenti, miniszterelnök úr… hogy a János… jaj… milyen nehéz lesz elaludnom ma…

Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.