NEHAZUGGY

A rabszolgának alkalmas alapanyag elfogyott

Tamás Róbert | 2017. Április 26, Szerda | 15:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Meglátogattam Gyurcsány Ferenc Facebook profilját, hátha ott vár a nagy hír, miszerint elkezdi feltölteni az Orbán Viktor zsarolhatóságát bizonyító dokumentumokat. Úgy tűnik, hogy erre még várni kell, viszont erről eszembe jutott, hogy végigbogarásszam a propagandamédiát. Miközben az lenne a normális, hogy tokától bokáig mindegyik oldal teli van Gyurcsány bejelentésével és az ehhez feltétlenül társuló óbégatással, gúnyolódással és fenyegetőzéssel, meglepődve tapasztaltam, hogy síri csend övezi a témát. Mintha semmi nem történt volna. Ez pedig számomra nem jelent mást, mint azt, hogy csendrendeletet adott ki a párt. Lapítás teljes erőből, nem kell ezt feszegetni, a hívek ne is találkozzanak vele. Sokatmondó csend ez.

Tehát a leleplező dokumentumokat nem találtam, ellenben egy néhány órája feltöltött posztot igen.

Ez így jól is hangzik, de érdemes a kommenteket is elolvasni. Van, aki a kormánytól várja a béremelést (nyilván a mindenkori kormánytól), mások a vállalkozót okolják, amiért nem fizet magasabb bért. Én pedig azt gondolom, hogy mindkét álláspontnak van igazsága és mindkettőt lehet kapásból cáfolni. Ebből pedig az következik, hogy nem annyira egyszerű ez a történet, mint amilyennek tűnik.

Miért nem emel bért a vállalkozó? – ez az egyik kérdés. És valóban, miért nem emel? Itt jegyzem meg, hogy igen, van sok olyan vállalkozó, aki gennyesre keresi magát azzal, hogy fillérekért tapossa ki a munkavállalóból a szuszt. Vannak olyan vállalkozók, akik egy nyári szezon alatt akarják megkeresni az új terepjáró árát, az évi kétszeri trópusi nyaralást és persze az egyéb luxust. Ez máshogy nem nagyon működik, mint a majdnem ingyen dolgozó rabszolgákkal. Működött is ez egy darabig, de a rabszolga-alapanyag elfogyott, a képzett munkaerő elvándorolt. Most pedig megy a sopánkodás, hogy nincs szakács, nincs pincér, semmi nincs. Ez egy teljesen rendben lévő öntisztulási folyamat, mert az ilyen vállalkozó vagy megfizeti a munkavállalót, vagy maga és kedves családja áll be dolgozni és lemondanak a luxusról, vagy tönkremegy.

Azonban rengeteg becsületes vállalkozó is van, olyan, aki a belét kidolgozza, kockáztatja mindenét, hogy működjön a vállalkozás. Amennyire tud, normális bért fizet, megbecsüli az alkalmazottait. Ezt jó lenne észben tartani akkor is, amikor minden vállalkozót adóelkerülő rabszolgatartónak titulálunk.

Ámde. Magyarország – úgy, ahogy van – rommá van adóztatva. Egy vállalkozót nem csak a munkavállaló bére terheli, hanem azon fölül rengeteg közteher van, amit be kell fizetnie. A kormány ugyan nagy előszeretettel verdesi a mellét, hogy mennyire alacsony az SZJA, de azt folyamatosan elfelejti kommunikálni a választók felé, hogy ameddig valamelyik terhet csökkentette, más valamit emelt és még be is vezetett plusz terheket.

Ahhoz, hogy egy becsületes magyar vállalkozás – esetünkben a Gyurcsány Ferenccel beszélgető cukrászda és étterem tulajdonos – fejlődni tudjon, magasabb béreket fizethessen a munkavállalóinak, nagyon sok dolognak változnia kellene. A közterheknek csökkenni kellene, a bürokráciának is, az adóhatóságnak teljesen máshogyan kellene működnie – a jelenlegi bírságolásra berendezkedett rendszer helyett segítenie kellene az adófizetőt – és elsősorban fizetőképes keresletre lenne szükség.

Fizetőképes kereslet ott van, ahol működik a gazdaság. Mesterségesen lehet ugyan emelni a béreket bizonyos szektorokban, de amennyiben a gazdaság teljesítménye nem fedezi a béremeléseket, össze fog dőlni a kártyavár.

Működő, fejlődő ipar, kiszámítható jogrendszer, bővülő gazdaság nélkül a bérek nem fognak tudni emelkedni. Márpedig fejlődő ipar és bővülő gazdaság ott van, ahol a piaci verseny szabályai érvényesülni tudnak. Magyarországon nem tudnak. A Mészáros Lőrinc és még néhány szerencsés által elfoglalt teljes iparágak nem vállalkozások ezreit, ezen keresztül munkavállalók százezreit gazdagítják, hanem csak néhány családot. Támogatáshoz, uniós forráshoz a kivételezettek jutnak hozzá, nem azok, akik ténylegesen mozdítani tudnának az ország szekerén.

Az országban nem növekszik, hanem szűkül a középréteg, márpedig ez a réteg lenne az, amelyik étterembe, cukrászdába jár, meg tudja fizetni a szolgáltatásokat, így a vállalkozó képes fejleszteni a béreket, a jobban megfizetett munkavállaló pedig szintén el tud menni étterembe, nyaralni, színházba, tud vásárolni (az alapvető szükségleteken túl), így segítve a gazdaságot.

Mindez nem történik meg, mert az uniós forrásokat szétlopják, a piacokat elfoglalta néhány oligarcha és stróman, a vállalkozók egy része adót csal, más része tönkremegy. Ezért nem mindegy, hogy aznap milyen támogatást nyert Mészáros Lőrinc, milyen kastélyt vásárolt Tiborcz István, vagy mit vásárolgatott Matolcsy György.

Nem az irigység vezérel senkit, amikor ezeket az ügyeket bíráljuk, hanem annak a józan belátása, hogy így, a jelenlegi rendszerben lehet ugyan panaszkodni, de lényegében sehonnan sehová nem fogunk haladni. Illetve de, haladunk. Öles léptekkel az elszegényedő társadalom és a néhány, nagyon gazdag maffiacsalád irányába. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!