NEHAZUGGY

A mi bőrünkre senki ne alkudozzon se Orbánnal, se senki mással

Forgács Erzsébet | 2017. Április 26, Szerda | 9:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Levelet kapott szerkesztőségünk és mivel fontos és érdekes témára hívja fel a figyelmet, szeretnénk az olvasókkal is megosztani.

„Sziasztok!

Az elmúlt napokban erdélyi ismerőseim osztogatták ezt a cikket. Sokatmondónak találom amiatt, mert szerintem az erdélyi magyarság egy tekintélyes részének álláspontját képviseli. Nekem mondjuk kinyílt a bicska a zsebemben az érvelés láttán, de mit számít ez, amikor én csak egy régen hazáját elárult vándorló csángó vagyok…”

Eddig a levél, a cikk ITT olvasható.

A lényeg röviden: az erdélyi magyarokat (a szerző szerint) sokan vádolják azzal, hogy érdemtelenül kaptak magyar állampolgárságot, szavazati jogot és úgy szólnak bele a magyarországi politikába, hogy közvetlenül nem érintettek és nem eléggé tájékozottak. A cikk írója ezeket az állításokat cáfolja a maga gondolatmenete szerint. Úgy véli, az állampolgárság jár, ők magyarnak születtek, arról nem tehetnek, hogy közben a határok megváltoztak. A szavazati jog is jár, mert neki – erdélyi magyarként – egyáltalán nem mindegy, hogy ki van kormányon. Már csak azért sem, mert Magyarországon élnek a gyermekei, itt fizetnek adót és maga a cikk szerzője is itt fizet áfát, amikor látogatóba jön és itt vásárol.

Azért tartottam fontosnak foglalkozni ezzel a cikkel, mert komoly logikai bukfencek sorára épít fel egy – véleményem szerint – meglehetősen torz gondolatmenetet, majd ezzel próbál igazolni valamit, ami alapjaiban hibás.

Haladjunk sorban. Az első pontban, az állampolgárság kérdésében teljesen egyetértek a szerzővel. Szerintem is jár az állampolgárság, mégpedig a születés jogán. Aki magyar és az is akar lenni, az magyar, bármelyik oldalán is születik a határnak. Az összes többi pontban azonban vitatkoznék. Fogok is.

Szavazati jog. Az én véleményem szerint ez nem jár, pontosabban nem szabadna, hogy járjon automatikusan. Amennyiben a külhoni magyar Magyarországra költözik, itt él, itt dolgozik és adott esetben itt szív velünk együtt, akkor igen, akkor jár. Ha azonban marad a szülőföldjén, akkor – bár lehet közösen gyűlölni Trianont – más országban él. A magyarországi magyarokkal szemben mélységesen igazságtalan dolog beleavatkozni az ország politikájába úgy, hogy közben ennek közvetlen következményei a szavazóra nézve nincsenek. Ha a gyermekei itt élnek, ők természetesen szavazzanak, a nem itt élő szülő azonban ne szavazzon.

Megpróbálom elmagyarázni, miért gondolom így. Képzeljünk el két testvért, akik felnőve elhagyták a szülői házat. Az egyik az ország egyik felén él, a másik máshol. Bár egy család, testvérek és szeretik egymást, de egyiküknek sincs joga beleszólni abba, hogy a másik kit választ társául, hogyan éli az életét, hogy neveli a gyermekeit, milyen konyhabútort választ, melyik banktól vesz fel hitelt. Még abba sem szólhat bele, hogy mi legyen a pénteki vacsora.

Ha egy erdélyi magyar nem Magyarországon él, akkor az ő életét a román törvények befolyásolják. Neki ott van beleszólása a kormány megválasztásába, ő ott fizeti az adót, ott veszi igénybe a kedvezményeket, segélyeket, neki ott kell 9 százalék áfát fizetnie az alapélelmiszerek és 19 százalékot minden más után. Nekünk meg itt kell 27 százalékot fizetni, a mi adónk megy el hülyeségekre, miközben az ellátórendszer romokban hever. Ő Romániában nem szembesül azzal a gyűletkeltő propagandával, amivel mi itt napról napra és még ezer különbséget sorolhatnék. Aki Romániában él – függetlenül attól, hogy magyar – az a román politikát igyekezzen befolyásolni, ne a magyart.

Az én gyermekeim is más országban élnek, dolgoznak és adóznak, attól én még nem kapok szavazati jogot abban az országban. Ha a határ mellett élnék és akár napi szinten járnék át más országba vásárolni, akkor sem formálhatnék jogot arra, hogy ott szavazzak.

A harmadik érvet szó szerint idézem:

Nem járulunk hozzá a költségvetéshez, nem adózunk a magyar államnak: nagyon sok jelenleg használatban levő vagyontárgyhoz őseink egyformán járultak hozzá, akkor miért is ne használhatnánk közösen? Nagyon sok erdélyi vendégmunkás dolgozik Magyarországon, ott fizetve az adót. De a legnagyobb adót akkor fizetjük, amikor az itt felnevelt, iskoláztatott gyerekeink Magyarországon letelepedve – hogy a minket „nagyon szeretők” szavával éljek – az ottani költségvetést gyarapítják. Ha kiszámolná valaki, hogy mennyit fizettünk a kiköltözött orvosok, nővérek, tanárok, szakmunkások felnevelésére, képzésére, lehet, a magukat „nettó adófizetőknek” nevező személyek nagyon meglepődnének.

Az itt dolgozó vendégmunkások – véleményem szerint itt élő magyarok – szavazzanak. A többiek – a cikk szerzőjét is ideértve – ne szavazzon. Ő Romániában szavazzon. A gondolatmenet ferde, torz, nem átgondolt. Erre a legjobb példa az, hogy micsoda veszteség az erdélyi magyaroknak az, hogy taníttatták a gyermekeiket, majd azok fogták a végzettségüket és ide jöttek dolgozni. Nem, azokat a gyermekeket a román állam taníttatta. A román költségvetés teszi bele a pénzt az oktatásba, a román állam, a Romániában élő adófizetők – románok és romániai magyarok – adójából tanulnak a fiatalok. Ha ők elhagyják az országot, akkor nem a romániai magyaroknak okoznak – a cikk szerzőjének gondolatmenete szerint – veszteséget, hanem Romániának, az ottani adófizetőknek.

Az Erdélyben élő ember – akár magyar, akár más nemzetiségű – Romániában él. Olyan nincs, hogy lelkesen elmegy szavazni egy más ország polgárainak életéről, majd a saját országában mentesül a szavazása következményeitől.

Még egyszerűbben: a mi bőrünkre senki ne alkudozzon se Orbánnal, se senki mással. Kizárólag a maga bőrét vigye vásárra mindenki. Ettől még magyar az erdélyi és magyar a magyarországi, vagy bármely más országban élő is, de nem dönthetünk a másik helyett.

Látva a cikk alatti kommenteket: fájdalmas azt tapasztalni, hogy megy a licit, ki a magyarabb és azok ócsárlása, akik tiltakoznak a nem itt élő külhoni magyarok szavazati joga ellen. Én is egy vagyok a tiltakozók közül, sőt, úgy gondolom, súlyos hiba volt ezt megadni. Ahogy a Gyurcsány-érában bűn volt az itteni magyaroktól elutasítani az állampolgárság megadását, most ugyanolyan bűn az ottani magyarok részéről a szavazati jog elfogadása. Gyurcsány az erdélyi magyarokat fordította a magyarországi magyarok ellen a húszmillió románozással, Orbán a magyarországi magyarokat fordította az erdélyi magyarok ellen a szavazati jog megadásával.

És nem, nem lesz olyan tájékozott egy külhoni magyar, hogy objektív véleménye lehessen arról, ami itt folyik. A köztévéből, a hozzájuk eljutó propagandából azt fogják látni, amit a kormány meg akar mutatni. Ide kell jönni, végigjárni a vidéket, megnézni, hogy élnek az emberek. Itt kell kórházba kerülni, itt kell iskolába járatni a gyereket ahhoz, hogy a valóságot meglássa az ember a hazugságok mögött.

Azt gondolom, téves alapokról indulva csak téves következtetéseket lehet levonni. Ideje lenne nekünk, erdélyi és magyarországi magyaroknak végre szót értenünk egymással, kihagyva ebből a mindenkori politikusokat és pártokat. Mert így csak a szakadék mélyül, az pedig senkinek nem érdeke. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!