Mint tudjuk, újabb harcos napra virradt a kormánypárt és annak örökzöld vezetője, az ország mindenkori miniszterelnöke, Orbán Viktor, és bár minden bizonnyal sok szó esik majd erről, a történet előjátéka – ami miatt fölöslegesnek bizonyult a ma reggeli kávé – megérdemel pár szót.
Történt ugyanis, hogy – mielőtt az Európai Bizottság bejelentené, hogy indul-e eljárás a CEU-ügy miatt, és mielőtt Orbán Viktor az Európai Parlamentben a magyar helyzetről szóló vitában szót kapna – a Fidesz európai parlamenti delegációja levelet írt a néppárti EP-képviselőknek. Egy nappal Orbán brüsszeli megmérettetése előtt. Én ilyen erőteljesen cinikus tartalmat rég nem olvastam, de bízom benne, hogy a miniszterelnök úr még ezt is überelni tudja a mai nap folyamán.
Az állampárt állítólagos európai elköteleződéstől kicsattanó alternatív valósága így fest:
– A Fidesz és külön Orbán Viktor a politikai innováció élharcosai: miközben új ösvényeken jártak és merész újításokat tettek, folyamatosan konzultáltak a lakossággal. Merész és gyakran szokatlan megoldásaink miatt mi, és különösen Orbán Viktor miniszterelnök, folyamatos támadások alatt álltunk.
– Nem vagyunk tökéletesek, nem minden kísérletünk járt sikerrel, de rugalmasak vagyunk és készen állunk arra, hogy tartalmas párbeszédet kezdjünk országunk és Európa jövőjéről. (…) Mindig úgy véltük, hogy a konfliktusok kezelésének sokkal jobb módszere a tárgyalás, mint az egyoldalú nyilatkozattétel, a kettős mérce alkalmazása, az alaptalan híresztelések terjesztése vagy az ellenzéki bírálatok kritikátlan elfogadása.
– (…) pártunk és miniszterelnökünk elkötelezett európai. A javítás szándékával bíráljuk az európai intézmények egyes intézkedéseit. Azért tesszük, hogy túléljük a csapásokat. Nagyon messze állunk azoknak a táborától, akik Európa elpusztításán dolgoznak.
– A Római Nyilatkozat szellemében kívánunk részt venni az élénk vitában és Európa újragondolásában, ahogyan azt Macron (liberális-demokrata – szerk.) elnökjelölt javasolja az unió egyik jelentős alapító államának képviseletében.
– A klub tagjai vagyunk, elfogadtuk a tagsággal járó kedvezményeket és terheket.
– A magyarok a leginkább EU-pártiak az Unióban, és ez nagyrészt az Európai Unióról indított nyílt és őszinte nemzeti konzultációk következménye.
Értem én a viccet, meg szeretem is, de ez itt egy igazán pofátlan, rossz móka. És enélkül is az lenne:
Ez a kendőzetlen nyíltság és őszinteség valóban megrendítő, megható és szívet melengető. Mindazonáltal nem tudok említeni még egy ilyen mindenkit válogatás nélkül hülyének néző bandát, mint ezek az egyáltalán nem tisztelt államférfi-kezdemények:
Az, hogy a magyar virtus, hogyan törli bele a lábát nyolcadik éve az európai klubtagságba, az akkor sem szorulna magyarázatra, ha nem úgy hivatkoztak volna levelükben a Klubrádióra, mint az élénk és versenyképes magyarországi média egyik szeletére. (Valahol felsír a minden előzetes figyelmeztetés nélkül kinyírt Népszabadság utolsó lapszáma.)
Igen, itt tartunk. Az Állítsuk meg Brüsszelt feliratú plakátokkal (korábban Több tiszteletet a magyaroknak!, Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!) kitapétázott ország narancssárga európai különítménye szerint ez a nyílt és őszinte, de legfőképpen tartalmas párbeszéd iskolapéldája. Az Unió ellen uszító, tendenciózus, hazugságokkal és csúsztatásokkal tarkított, csak rosszul megválaszolható nemzeti konzultációs kérdések pedig annak ékes bizonyítékai, hogy a kormány mind a saját választóira, mind az európai polgárokra és testületekre egyenlő félként, nem pedig síkhülye félkegyelműekként tekint. Aha.
Meg sem tudnám cáfolni, hogy merész és szokatlan, európai nyelven totálisan értelmezhetetlen megoldásokban nem bővelkedett az elmúlt hét év. De, csak és kizárólag ilyenekben bővelkedett. Sajnos már a múlt homályába vész a felsorolhatatlan gazemberségek listájának eleje. Címszavakban: magánnyugdíj, trafik, földek, kaszinók, kastélyok, Mészáros, Népszabadság, letelepedési kötvények, kereskedőházak, stadionország, a minden égtáj felé nyitás politikája, Brüsszel és Európa kitartó köpködése. Valóban nem szokványos európai kultúrkörökben.
Bizonyítás nélkül elfogadható továbbá, hogy a Fidesz minden megnyilvánulása arról szólt, hogy a konfliktusok kezelésének sokkal jobb módszere a tárgyalás, mint az egyoldalú nyilatkozattétel: fél Európa kioktatása, szőnyegre hívása Szijjártó Péter alvilági külügyminiszter által. Hát még a lakossággal folytatott konzultáció: Paks, vasárnapi zárva tartás, olimpia, közoktatás megnyomorítása, CEU. Hacsak így nem.
Számomra is felfoghatatlan, de tény, hogy az Európai Unióról indított nyílt és őszinte nemzeti konzultációk ellenére a magyarok valóban még mindig EU-pártiak, bár a Fidesz mindent elkövetett azért, hogy ez ne így legyen. A Le Pen-Putyin-Trump tengely mentén számtalanszor hitet tevő Fideszről gondolkodás nélkül elhihető, hogy Macron, francia elnökjelölt gaz, liberális, Európa-párti szemléletmódja mögé akarna felsorakozni az illiberalizmus államvallássá nyilvánítása után rögtön. Hát persze.
Hát persze, hogy Brüsszel megállítását nem úgy kell érteni, hogy tényleg azt jelenti, hogy meg kellene állítani Brüsszelt. Persze, hogy a CEU bezúzása nem azt jelenti, hogy a Soros-fóbiától, a kicsinyes bosszútól és a hatalomba kapaszkodástól nem látunk kettőig, csak hát a törvényesség. Persze hogy semmit nem úgy gondoltak abból, ami aztán lett belőle, dehát Brüsszel is beláthatja, hogy valamivel fanatizálni kell a híveket, különben még rájönnének, hogy a kisvasutakba, térkövekbe, és Mészárosba öldökölt uniós támogatások őket illették volna meg. Ezt még Brüsszelben is megérthetik, nem?
Hát fene tudja, mit kell ilyenkor gondolnia, éreznie egy őszintén fideszes szavazónak, aki elé naponta odahányják a gyöngyöt, akinek naponta tolják a muníciót az Európa-gyűlölethez, közben csak hülyének nézik szegényt a fenti levél algoritmusa szerint. Igaz, akkor sem érezném túl jól magam viszont, ha ezeket a sikamlós, szolgalelkű sorokat néppárti képviselőként olvasnám, miközben a magyar kormány elmúlt hét évét volt alkalmam karba tett kézzel végignézni.
Elgondolkodnék azon – bár én innen, Brüsszelből tulajdonképpen magasról leszarom, hogy miként nyúzza meg a magyar polgárokat demokratikusan megválasztott kormánya -, hogy egy ilyen ország, ahol a korrupció a kormány politikájának deklaráltan legfőbb alkotóeleme, ahol Putyin szája íze szerint csökken a demokrácia, tűnnek el a kritikus sajtótermékek, ahol az igazságszolgáltatás a kormány kezében van, a civileket üldözik, mit tud megjavítani ugyanbiza a kétségtelenül javításra szoruló uniós intézményrendszeren?
Mélyen elgondolkodnék, bár már nagyjából tökmindegy, hogy ezt a színjátékot még meddig? Mert a magyarok legalább már kezdenek ébredezni (igen, ők Európát skandálják hetek óta az utcákon), ami rájuk tartozik, azt nekik kell lerendezniük, és minden bizonnyal le is fogják rendezni. De ha az Európai Néppárt képviselői szerint az Európai Néppárt e történelmileg cinikus, hazug és vérlázító levél aláíróinak szavazata által zsarolható, akkor tényleg maradjon minden így. Csak akkor meg kell kímélni mindenkit a fölösleges köröktől, a mímelt aggodalomtól és az álhisztériától. Akkor Orbán joggal jöhet haza és jelentheti be, hogy újabb győzelmet aratott az idióta brüsszeliták felett. Akkor meg is érdemlik. Egytől egyig.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.