Március 19,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Emlékül az utókornak: így adósított el minket Rogán Antal feltaláló

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,141,887 forint, még hiányzik 1,858,113 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Meg akartam érteni ezt a letelepedési kötvényes katyvaszt és elkezdtem „áskálódni”.

Megszámlálhatatlan cikk foglalkozik a témával, így aztán valahogy sikerült (jól-rosszul?) összerakni a fejemben ezt az ún. nemzetgazdasági érdekből kitalált pénzlenyúlást. Igen bizony, a 2012 decemberi, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II.  törvény módosítása első körben  bizonyos nemzetgazdasági érdekre hivatkozik, amit én nem igazán értek, illetve azt sehogy sem tudom észrevennni, csak az üres dumát ennek a megfogalmazásánál.

Nemzetgazdasági érdeknek tartom én például a külföldinek olyan befektetését, amivel mondjuk hasznosítási céllal ingatlant  (például kastélyt a nemzet vejétől/vejével – ezt persze, így ebben a formában nem támogatom) vásárol vagy vállalkozást hoz létre Magyarországon és ennek köszönhetően:

– hozzájárul a magyar GDP növekedéséhez (beruházás, fogyasztás);

– hozzájárul a foglalkoztatás növekedéséhez, azaz új munkahelyeket létesít a vállalkozása, az idehozott tőke révén;

–  hozzájárul a magyar költségvetés bevételeihez a nyereségadója, az alkalmazottak személyi  jövedelemadója és sok más adó révén (pártunk és kormányunk gondoskodott ugye, elegendő adófajtáról).

Míg én főleg ezekre gondolok (de biztos lehetne még sorolni), ha nemzetgazdasági érdekekről beszélünk, addíg a vonatkozó törvény szerint nemzetgazdasági érdeknek kell tekinteni különösen az alábbi helyzetet:

  1. Először is van Magyarországon egy küldetéstudatos Államadósság Kezelő Központ Zrt. (ÁKK) a költségvetés biztonságos finanszírozásának biztosítására, éspedig: „hosszú távon alacsony költségek mellett, a kockázatok figyelembevételével, magas szakmai színvonalon, kifinomult módszerekkel”. Na, ez utóbbiban egyáltalán nem kételkedem!
  2. Másodszor van egy külföldön működő Bizonyos vállalkozás, amelynek sok feltételnek kell megfelelnie, éspedig:

– egy adott országban csak egy, és csak az Országgyűlés gazdasági bizottsága által jóváhagyott vállalkozás lehet.

– csak ő állhat szerződéses kapcsolatban az ÁKK-val.

– az adott országban kizárólag névre szóló saját kibocsátású értékpapírt (ez nem azonos a magyar államkötvénnyel) bocsáthat ki.

– az adott ország joga szerint rendelkeznie kell a tevékenység végzéséhez szükséges valamennyi engedéllyel.

– nem utolsó sorban, ez a vállalkozás vállalja, hogy legalább ötéves futamidejű olyan, 2013-ban még 250.000 (2015-től már 300.000) euró névértékű magyar államkötvényt vásárol, diszkont áron (a névértéknél kevesebbért, vagyis  bizonyos módon meghatározott, de semmiképp sem évi 2% alatti kamattal csökkentett áron), amit a futamidő végén az ÁKK (értsd magyar állam, illetve magyar adófizetők) a teljes névértéken vásárol majd vissza.

Hogy látom én mindezt, magyarra fordítva?

Kap az állam, mondjuk 2013-ban kb. 220.000 euró összegű (az államkötvény 250 ezres névérték alatti, azaz diszkont árán) ötéves futamidejű hitelt, ami aztán bekerül a költségvetésbe és elköltik, amire akarják. Közpénzként. Beruházás, növekedés lesz belőle? Fene tudja! De kellett ugye pénz a mindenkori költségvetési hiány finanszírozására. Viszont ezt lejáratkor, vagyis 2018-ban az állam, pontosabban mi magyarok, kb. 30.000 euró kamattal megfejelve fizetjük vissza (így jön ki a 250.000 eurós névérték) annak a Bizonyos vállalkozásnak. Nos, eladósított minket Rogán Tóni feltaláló, az, aki ezt az egészet kitalálta? Elzálogosította a jövőben befizetendő adóinkat? Több kérdésem itt most nincs.

  1. Harmadszor van aztán – valójában innen indul a biznisz – egy Magyarországon (értsd Európai Unióban) letelepedni szándékozó harmadik országbeli állampolgár, hívjuk őt Kérelmezőnek. Ő az, akinek van 250.000 eurója arra, hogy nem háború elől menekülve, nem embercsempészeknek kiszolgáltatva, vásároljon letelepedési engedélyt egy uniós országtól, ami éppenséggel a mi kis hazánk. Nos hát, ez a Kérelmező és az ő országában kiváltságosan működő Bizonyos vállalkozás egymásra találnak és elindul a 250.000 euró az ő útjára. Ez úgy történik, hogy Kérelmező ennyiért vásárol a Bizonyos vállalkozástól saját kibocsátású, szintén ötéves futamidejű értékpapírt. Így lesz meg a fedezete a Bizonyos vállalkozásnak arra, hogy aztán az ÁKK-tól záros határidőn belül 250.000 eurós névértékű államkötvényt vásároljon, mondjuk csak 220.000 eurós diszkont áron.

A Kérelmező, megszabadulván a 250.000 eurójától, de a nevére szóló értékpapír birtokában, plusz egy nyilatkozattal a zsebében, mi szerint a közvetítőként közbeékelt Bizonyos vállalkozás vállalja az ÁKK-nál az állampapír lejegyzését, továbbá egy ügyvédi meghatalmazással és érvényes útlevelével felkeresi a legközelebbi magyar nagykövetséget ahol helyben kitölti és aláírja a Bevándorlási Hivatal letelepedési engedély igényléséhez szükséges formanyomtatványát. Ezzel párhuzamosan megtörténik a biometrikus azonosítás, vagyis többek között ujjlenyomatot vesznek az ügyféltől (magyarázta mindezt valahol, valamikor  Rogán Antal, hangsúlyozva: minden külföldinek át kell esni a BÁH szigorú vizsgálatán).

Nem mellesleg, a Bevándorlási Hivatal honlapján is megmagyarázzák, hogy mit kell nemzetgazdasági érdeknek tekinteni a nemzetgazdasági érdekből kiadott nemzeti letelepedési engedélyek esetében.

És ezt a lépést hogy is látom én?

A Kérelmező befizet 250.000 eurót ott, az ő országában működő Bizonyos vállalkozás bankszámlájára, amelyik ebből továbbít a magyar államnak 220.000 eurót, 30.000 euró pedig kapásból marad a nála, mint közvetítőnél. Csak úgy, pusztán nemzetgazdasági érdekből.

Aztán, szintén nemzetgazdasági érdekből, a közvetítő Bizonyos vállalkozás beszed még a Kérelmezőtől, saját szabad döntése alapján olyan 40-70.000 euró közötti összeget, közvetítői díjként.

Kérdezem én, hogy az esetleg nem lett volna nemzetgazdasági érdek, mondjuk, hogy a Kérelmező közvetlenül a külképviseleten keresztül vegye meg a magyar államkötvényt? Például úgy, hogy a teljes 250.000 euró a magyar államhoz kerül és vele együtt a közvetítői/ lebonyolítói/ bevándorlási tanácsadói vagy adminisztrációs díj (hívjuk akárminek) is. Vagyis 220.000 Ft helyett akár több mint 300.000 euró is üthette volna a magyar állam markát, aminek egy része végleges bevétel, másik része öt év múlva kamattal visszafizetendő kölcsön lett volna.

És olvastam még valahol: „Maguknak a letelepedőknek a közvetítő vállalkozásokkal szemben lesz, az azoktól vásárolt értékpapír után követelésük, így ők viselik a közvetítők nemfizetési-kockázatát”. Ez talán még jó dolog is lehet, mert a letelepedők/kérelmezők/”befektetők” legalább nem rajtunk, magyarokon kérik majd számon, ha nem kapják vissza lejáratkor a pénzüket, hanem azokon a közvetítő, jellemzően offshore hátterű Bizonyos vállalkozásokon, ha csak nem szívódnak fel öt év alatt. No comment, megnyugodtam!

Aztán kiderül az is, hogy az öt évre megkapott 250.000 euró után a Bizonyos vállalkozás a maga részéről nem fizet kamatot a Kérelmezőnek. Jó, rendben, hisz nála végül is „csak” 30 ezer euró maradt. Viszont a magyar államtól öt év után, az állampapírért kifizetett 220.000 euró helyett 250 ezret kap vissza és elvileg ez jut vissza a Kérelmezőhöz is. Így tehát a magyar állam által fizetett kamat gyakorlatilaga annál a Bizonyos vállakozásnál csapódik le, mint a mennykő, annak a biznisze lesz. Ezért nem lehettem én, vagy te, kedves Olvasó erre a feladatra kijelölt személy, világos, ugye?

Tehát a Kérelmező számára a „befektetés” megtérült már akkor, amikor megkapta a letelepedési engedélyt, ez jelenti az ő általa kapott kamatot.  A tényleges kamat meg marad a közvetítő cégnél. Mindenki jól jár, nem? Az állam is?

A magyar államnak, az ÁKK-n keresztül jutott valójában egy 220 ezer eurós hitel, ötéves  használatra. Látjuk valahol ennek a hasznát, azon kívül, hogy 250 ezret fizetünk majd vissza? Akár már 2018-tól kezdődően – és mivel még idén is folyt/ folyik(?) a biznisz – egészen 2022-ig lesz szerencsénk törleszteni.

És azt tudjuk, hogy két éve már ennél sokkal olcsóbb piaci kamatozású hitelhez is juthatnánk/ juthattunk volna?

Hát igen,  mindenki jól jár… a magyar államot kivéve.

Ennyi volt a pénzügyi levezetése a letelepedési kötvény-biznisznek, úgy ahogy nekem sikerült megfejteni. Van még sok más vonzata is, de azt majd máskor, hogy ne feküdje meg a gyomrunkat.

Róza néni

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!