Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Soros György az óvodástársam volt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Soros Györggyel három és fél éves koromban ismerkedtem meg: ő akkor volt 39, de nagyon jól tartotta magát, harmincötöt simán letagadhatott, bárki megmondhatja. Ez is hozzájárult, hogy akkor még nem sejtettem… hát jó… kimondom, lesz, ami lesz… igazából semmit nem sejtettem.

Mondom, igazából fel se tűnt, hogy annyival idősebb, mint mi, a Nyuszi-csoport többi óvodása, ideológiailag akkor még nem voltam elég képzett, hogy teljes mélységében átlássam azt az összeesküvést, aminek – ma már persze pontosan tudom – ő már akkor is a gyújtópontjában állott. Naphosszat gondtalanul játszottunk vele, és két másik óvodástársammal, Suszterral, aki később a grazi Kommunista Párt (sokat) alvó ügynöke lett, és Maximmal, aki, szintén később, egy kínaitáska-üzletnek álcázott filozófiai szabadegyetem és költészeti központ vezetőjeként bomlasztva rombolta az illiberális demokrácia vívmányait.

Pontosan emlékszem, hogy Gyuri délelőttönként felvásárolta az uzsonnánkat – egy-egy szem savanyúcukrot vagy tejkaramellát adott érte, mi persze újra és újra megszédültünk a nagy üzlettől, a délutáni alvás előtt viszont már olyan éhesek voltunk, hogy szédültünk, és a szivacsmatracot is megettük volna: ilyenkor előszedte a táskájából a parizeres zsemléket, és sokszoros áron adta el nekünk. Pénzünk persze nem volt: az indigóval sokszorosított váltókra az óvodai jelünket kellett rárajzolnunk – nem tudtuk elolvasni a hátoldali tájékoztatót, így sejtelmünk se volt róla, hogy hatéves korunkra már mind a markában vagyunk, teljesen eladósodva.

Természetesen közben az óvó néniket is lenullázta: nekik rozsdamentes edénykészleteket és kozmetikai egységcsomagokat árult, olyan sikerrel, hogy két éven belül az övé lett az egész óvoda, a kinti játszótérrel, attól kezdve a mászóka és a hinta is percdíjas volt, a homokozóban süteményboltot üzemeltetett, a matchboxainkat meg a lányok babáit hetente nagy árverésen értékesítette.

Fura gyerek volt Gyuri, mi tagadás. Óvodai éveink után egy időre eltűnt az életemből, de pár évvel később egy este bekopogott hozzánk: először nem is ismertem meg, mert békaembernek volt öltözve, de aztán felemelte a bepárásodott álarcot, és amikor megszólalt, a hangjáról megismertem. Leült az ágyam szélére, és a hátzsákjából ürgebőrbe kötött, héber és arab nyelven írt dokumentumtekercseket szedett elő, aztán egy csomó félelmetes dolgot mesélt, részletesen elmondta, mikkel foglalkozik: csak kapkodtam a levegőt.

Éreztem, jobb lenne nem is tudni mindarról, amit hallottam, szerettem volna elmenekülni, de ő egyre csak mondta és mondta, ráadásul az óvodai váltókkal meg is zsarolt – aztán egy óra múlva megérkezett Simicska Lajos is, akit Gyuri a barátjaként mutatott be. Őszintén mondom, ekkor még nem is gondoltam semmi rosszra kettejükkel kapcsolatban. Lajos egy piros babakocsit is betolt a szobába – hamarosan sírást hallottam, ösztönösen benéztem a kocsiba, és egy csecsemő eltorzult arcát láttam meg. Gyuri ekkor bevallotta, hogy mivel ők mindketten hermafroditák, a kisfiú az ő közös, eltitkolt, házasságon kívül született gyermekük. Ekkor még nem sejtettem, hogy a babakocsiban Gyurcsány Ferenc sír keservesen… Ettől kezdve rendszeresen találkoztunk, szinte minden alkalommal újabb szörnyűségek derültek ki Gyuriról.

Elmondta, hogy napi kapcsolatban áll az ufókkal, üzeneteik továbbítására Kósa Lajost használja médiumként; megtudtam azt is, hogy az Alfa Centauri csillagrendszerből kapja a különféle tippeket és sugallatokat – azt pedig, hogy Magyarországot teljesen tönkretegye, elmondása szerint maga Yoda mester parancsolta meg neki, erősödő nemzetállamunk parádés eredményeivel ugyanis immár az egész univerzum irigységét kivívta.

Azt is jelezni kívánom, hogy közvetlen bizonyítékaim vannak rá, hogy Soros György chemtrailezi Magyarország légterét, amivel a becsületes nemzeti érzelmű lakosság agyműködését rossz irányba befolyásolja, sőt, még olyan szere is van neki, amelyből, azt szintén chemtrailezéssel a talajba juttatva, teljesen kifejlett terrorista migránsok nőnek ki, milliószám. Soros György repülőgépei, ha épp nem szórnak, veszélyes ellenforradalmi ügynököket szállítanak bármilyen helyszínre.

Soros természetesen az időjárás befolyásolására is képes: afrikai varázslóktól tanulta el azt a fácántáncot, amellyel bármilyen meteorológiai jelenséget előidézhet. Aligha kell erősebb bizonyíték ennek igazolására, mint a nemrégiben bekövetkezett áprilisi havazás, amivel édes hazánk mezőgazdaságát próbálta megrogyasztani, de szerencsére Fazekas Sándort még ezzel az aljassággal se tudta meglepni.

Sajnos tudom, hogy magatartásommal, vagyis hogy éveken, évtizedeken keresztül csak passzív szemlélője voltam mindannak, amit Soros művel, nem kis részben magam is bűnös vagyok – de remélem, mostani feltáró jellegű vallomásom enyhítheti ügyem elbírálását, bízom abban a jó szándékban, amely a magyar nemzeti kormányt minden ügyében fénylő csillagként vezeti. Ja, és ha gondolod, Viktor, esetleg beszélhetek valamikor a Gyurival, hogy szóljon már Trumpnak, küldjön végre neked egy sms-t vagy tweet-et: de csak ha megígéred, hogy utána megnyugszol egy kicsit…

Szerző: Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.