NEHAZUGGY

Az ökölbe szoruló, viszkető tenyereknek ezúttal nem jutott más

H. Andrea | 2017. Április 23, Vasárnap | 11:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Eddig az volt a stratégia, hogy vérszegényen cinikus, lábszagúan ironikus, fantáziátlanul lesajnáló és köpködő stílusban vették tudomásul, hogy emberek utcára vonulgatnak hetek óta Magyarországon. Úgy gondolták, hogy az obligát sorosozástól és a haza megtámadtatásának szólamaitól igazzá válik, hogy nem 70 ezer ember volt az, nem több ezer ember volt az, hanem a drogos, liberális, fizetett kisebbség hőbörgő, vandál szabadcsapatai, amelyek tönkreteszik a várost, agresszálják a rendőröket, megbénítják a forgalmat és borzasztó dolgokat kiabálnak. Hogy ezek mind nem magyar emberek, hogy ezeket repülővel szálították ide, hogy ezeknek nincs szabad akaratuk, ezeket kilóra felvásárolta az illegálisan működő, idegenszívű egyetemet alapító Dzsordzsi bácsi.

Eddig elég volt megmásítani a valóságot, lefelejteni a tendenciózus fotók egyik felét és néhány hozzáfűzött nyegle sorban konstatálni, hogy milyen felháborító és aljas dolog, hogy emberek utcára vonulnak az elveikért, és megpróbálják arra bírni a kormányt, hogy hallja meg a hangjukat. Ha már úgy egyébként az elmúlt hét év tökéletesen elegendőnek bizonyult arra, hogy magasról tegyenek az elégedetlenség hangjaira.

És akkor erre jött a Kétfarkú Kutya Párt és odatartotta a tükröt, bele az arcukba. Az a „média” pedig, amelyik az elmúlt hetekben (úgy egyébként is, de most különösen) revolverként működött a Fidesz kezében, amikor a CEU mellett kiállókat, vagy Gyulás Mártonékat, vagy úgy általában a viszkető tenyerű igaz hazafiakat és jóérzésű keresztény embereket hergelő csőcseléket kellett keresztre feszíteni, lefagyott és úgy maradt.

A máskor azonnal ugrásra kész, egymás értesüléseit körbeferdítő és kiszínező propagandatengely az Origótól a Magyar Időkig, a PS-től a migránsnyolcasokig egyetlen mondatot nem szentelt annak, hogy Budapesten szombat délután legalább 4 ezer ember röhögte pofán a süket és vak, önmaga paródiájává zsugorodott, a valóság, a tények és a józan ész tagadását legfőbb és lassan kizárólagos kormányprogram-ponttá fejlesztő, sosem volt demokrata vénekből álló országvezetést.

A sors egyik legszebb döfése, hogy még a Donald Trump mesterhez, a kétségtelenül egyre inkább halványuló fideszes példaképhez közelálló Fox Newshoz is eljutott a Kétfarkú iróniabékemenetének híre (Soros Trumpot is megvásárolta, más magyarázat nincs). Még ott is értették azt, amit a pártközpontból irányított, futószalagon félretájékoztató munkások itt nem értenek. Mert ők a migránsozástól, a sorosozástól, a nem kormánypárti sajtó köpködésétől nem láttak el az Oktogonig, a Deák térig, a Blaha Lujza térig, a Wesselényi utcáig.

Ők nem értik. Mert süketek, vakok és nincs humorérzékük, intelligenciájuk. Mert arról szól az életük, hogy összeszorított fogakkal teljesítik a parancsokat reggeltől estig, mert akárcsak a főnökeik, beleragadtak a hazug tekintélyelvűség mocsarába, a valóság elleni mindennapi keserves küzdelembe, amely összeráncolt homlokot és állandóan ökölbe szoruló kezeket kíván.

Hát a lakájmédia ezért kénytelen most parancsra hallgatni arról, hogy a Kétfarkú Kutya Párt jelszavaiból a nyolcadik éve tomboló Fidesz-kormányzás sírva vigadásra okot adó képe rajzolódik ki.

Nem leszünk gyarmat! Nem kell kórház, még több stadiont! Le a sajtószabadsággal, sajtó takarodj! Nem kell Brüsszel, nem kell pénz! Nem kell ország, nem kell egyetem! Le velünk! Menjek haza! Ne csak Pakson legyen atomreaktor (minden településen, iskolában, óvodában, szobában)! Korrupciót! Demagógiát! Több mindent, kevesebb semmit!

Nehéz lehet a kritikátlan és önkritikátlan bálványimádás árnyékából dekódolni ezeket az üzeneteket és még nehezebb lehet elmagyarázni a tábornak, hogy miként kell viszonyulni a derűhöz, humorhoz. Nehéz lehet most a Bayer Zsoltoknak eldönteni, hogy mit is kellene erről gondolni, ezért diszkréten hallgatnak, mintha meg sem történt volna az egész. Mert az irónia, a vicc itt a távolról sem vicces valóság lenyomata és meglehetősen lehetetlen úgy köpködni minden irányba, hogy elhallgatjuk azt, ami elhangzott.

A kereszténydemokrata mázzal leöntött szánalmas humortalanságot, a hazugságokból épített narancssárga várat, az Európából kifele tolató, Moszkva fele közeledő, rekedten hörgő küldetéstudatot valóban csak a humor – mindenféle erőszaktól mentes – fegyverével lehet legyőzni, vagy legalább visszafordíthatatlanul nevetségessé tenni. Orbán Viktor és holdudvara, a nyakába lihegő, felvásárolt, csaholó médiájával együtt nem tud mit kezdeni azzal, ha kinevetik.

Ez történt tegnap, és ha csak ennyi történt, akkor is elismerést érdemel a dolog. A totális elhülyülés és a normalitás helyébe lépő összeesküvés-elméletek, uszítás, gyűlölködés, a mellékvágányra terelt, szőnyeg alá söpört súlyos társadalmi problémákon tort ülő kormányzati cinizmus már rég nem vicces. A gonosz, korrupt játszmákból élő, a folyton rettegő, következésképpen ellenségeket kreálni kénytelen, a hatalomba két kézzel kapaszkodó, mindenre rátelepedő, mindent önkényesen elnyomó Fidesz-KDNP ezt a tükröt nem tudja összetörni.

Ahhoz kellene némi egészséges humor, önkritika, nagyvonalúság, és talán egy kevés önismeret sem ártana. Annak a képessége, hogy saját magukat is képesek legyenek kinevetni. Erre soha a büdös életben nem voltak képesek. A kicsinyes úthenger-mentalitás, a mindenáron győzelem, a folyamatos, akár erőszakkal kikényszerített önigazolás (a plakátokon hirdetett még több tisztelet iránti igény, vagy a bajszos szar köztársasági elnökurazásának parancsa) nem kompatibilis azzal, amit a Kétfarkú Kutya Párt képvisel. A magyar társadalom általános, az utóbbi hetekben talán porladó apátiájának legyőzésében ez egy fontos pillanat volt, bármi is lesz a folytatás. Az ökölbe szoruló, viszkető tenyereknek ezúttal nem jutott más, mint a mélyen kussoló megszégyenülés.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!