A függetlenség és az elvtelenség kurvára nem ugyanaz a fogalom

A kép illusztráció A kép illusztráció

Most jött el a pillanat, amikor kezd teli lenni a púpom Ürge-Vorsatz Diánával és a körülötte kialakult, újra és újra felbugyogó médiadilivel. Rajta kívül még igen sok, szintén neves tudós nyilvánított véleményt, valamiért mégis éppen a legjelentéktelenebb történet borzolja a fontosabb témát nem lelő újságírók és nem annyira újságírók érzékeny idegrendszerét, de már olyan szinten, hogy keresztül zuhannak egymáson a nagy tülekedésben.

Azt hittem, már mindenki elmondta ezzel kapcsolatban a véleményét, de ez olyannyira nem így van, hogy számomra már kezd gyanús lenni a dolog. Mert én azt tapasztalom, hogy az új és még annál is újabb cikkek ebben az ügyben (a neves klímakutató elmondta, amit ő a CEU ügyről gondol, pontosabban ami ebből őt érinti, a média mindenféle szereplői pedig elmondták, amit ők gondolnak) már igen régen nem Ürge-Vorsatz Diánáról szólnak, hanem valami egészen másról.

Konkrétan arról, hogy a blogszférától a legolvasottabb lapokig – ha nem is ellenzéki, de valószínűleg nem is kormánypárti szereplőkről van szó – ki mit gondol. A másikról. A másik bloggerről, portálról, újságíróról. Úgy fest, most kell eldönteni, hogy ki hová pozicionálja magát a jó ideje szorgosan barkácsolt piedesztálon, amire azt faragta egy ügyes kezű ezermester: független.

Tudom én, hogy nem pont az én véleményem az, ami bárkit is érdekel, de ez eddig sem zavart, most sem fog és elmondom, amit gondolok. Szerintem a függetlenség és az elvtelenség kurvára nem ugyanaz a fogalom. Azzal semmi baj nincs, hogy egy adott témáról mindenkinek más a véleménye és ezt el is mondja. Sőt! De már rohadtul nem arról beszélünk, amiről beszélünk. Javítson ki, aki máshogy látja, de mintha ugyanaz történne a nem-kormánypárti médiával, ami az ellenzéki pártokkal. Elkezdik felzabálni egymást. Nem azért hagytam ki ebből magunkat, mintha mi lennénk a mindenkinél különb kivétel, hanem azért, mert ilyen módon nem vagyunk ennek a része, lévén véleményportál.

Ha már mondom, akkor azt is megjegyezném – mi több, meg is jegyzem – hogy szerintem igazán hírportál az Index kivételével nincs és pont leszarom, hogy Simicska, vagy nem Simicska, tisztelem, amit csinálnak.

Azt viszont egyre kevésbé tudom tisztelni, amit mindenki más csinál. Lehet egymást ekézni, nem arról van szó, csak nem hinném, hogy túl sok értelme van egymást liberáltálibozni, baloldalibayerezni, a franc tudja minek nevezni annak reményében, hogy attól majd valaki is pártatlannak tűnik. Nekem az a véleményem innen, vidékről, hogy a függetlenség egy dolog és nagyon fontos, sőt, elsődleges, de az rohadtul nem azt jelenti, hogy véleménye, elvei se legyenek egy szerkesztőségnek. És ha vannak és történetesen nem egyeznek minden ponton a másik szerkesztőség véleményével és elveivel, akkor lehet vitatkozni, de a kölcsönös faszméregetésnek én nem sok értelmét látom.

Célszerű lenne eltöprengeni azon, hogy egy-egy adott oldal – akár hírportálnak tartják magukat, akár bármi másnak – amelyik alapvetően valamiféle változást szeretne elérni a magyar politikában és tök mindegy a lényeget tekintve, hogy azt milyen módon gondolja, hogy talán a másik rugdosása helyett arra koncentrálhatna, hogy a bajokra világít rá, arról beszél, ami szerinte rossz úgy, ahogy van.

Ezzel szemben egy ideje megy a licit, hogy ki a rohadtul függetlenebb, okosabb, szebb, a másiknak választékosabban beolvasó, az eltartott kisujját elegánsabb szögben tartó úrigyerek. Jó is ez, nem mondom, csak akkor felmerül a kérdés, hogy mi a fasznak irkálnak? Mit akarnak elérni végső soron? Azt, hogy minden maradjon így, mert akkor van miről írni, amúgy meg le van szarva a demokrácia úgy, ahogy van és mindenkinek minden csak a tetves kis szerkesztőségi székéről szól, meg arról a keblet feszegető büszkeségről, hogy most aztán jól beszólt a másiknak? Mert amennyiben ez a cél, akkor egy szót se szóltam, hajrá, az irány remek.

Akkor csámpázzanak tovább ebbe az irányba, csak senki ne felejtse maga után cibálni a létrát, amin fel tud mászni a talapzatra, amikor éppen üresedés van. Ha esetleg mégis az ország jobbá, demokratikusabbá, szabadabbá, élhetőbbé tétele a cél, akkor ideje lenne, ha mindenki elrakná a gatyájába a szerszámát és azzal foglalkozna, ami eddig is a dolga lett volna, amiért az olvasó megnyitja az oldalt, elviseli a reklámokat, utalja a támogatást és amit ezért cserében teljes joggal elvár.

Lehetséges, hogy én vagyok a naiv hülye, de ezt akkor is el kellett mondanom.adomany-1