Valóban ez lenne a társadalom célja, hogy ezeket a faszságokat nyomkodjátok le a torkán?

Orbán Viktor/Facebook Orbán Viktor/Facebook

Brüsszel diktatúrát épít: ezért kell megállítanunk.

Nem én kiáltok, a föld dübörög – idézhette volna akár a költőt a KDNP-s Vejkey képviselő úr, már persze ha nem a sajnálatosan meglehetősen kommunista jellegű J. Attiláról lenne szó: a helyzet ugyanis az, hogy Magyarország természetesen nem holmi olcsó, önös érdekből határozott úgy, hogy megfékezi az elszabadult belga fővárost, pontosabban… na, persze nem szó szerint kell ám érteni, szóval mindazt kell befékeznünk, amit Brüsszel jelképez. De hadd mondja el mindezt ő maga, ahogyan csak ő képes rája:

Brüsszelt nem a lemeztektonikus európai földtani mozgások alapján kívánjuk megállítani, és nem is attól tartunk, hogy a magyar mámikákat le akarnák rohanni a brüsszeli csipkeverő anyókák a csipkéikkel.

Lemeztektonikus európai földtani mozgások… oké, Imre, már bocsánat, ha megszólítható a képviselő úr a keresztnevén, mert ugye azt tudom, hogy a bajszos szarral kapcsolatban nem megengedhető ilyesfajta tiszteletlenség… na, szóval kiszáradt a szám, kérnék a teremszolgától egy jó hideg tektonikot… csak mert szakpolitikus vagyok. Keresztény-demokrata szakon végeztem. Nép árt. Mámikák.

Szóval nem emiatt van a mostani, rendkívüli fontosságú kis kampányka, mint ahogy azt is nyugodtan elhihetjük, rongyos pár milliárdért itt már magára valamit adó bűnöző nem kockáztat idegbecsípődést: itt állam-, sőt európai és világérdekekről van szó. Mert, mi tagadás, kinőtte már ezt a szűkös kormányfülkét a mi kis Rimbaud-nk, akinek két ökle nagy elődjéhez hasonlóan két ronggyá rohad zsebében kóborlásai során: Vejkey képviselő felnyitja szemünket, s megmutatja, gigantikus diktatúra kiépülésének veszélye fenyeget.

Brüsszelben, bazmeg, már csak az állateráció miatt, a falábam. Márpedig ha valamire ki van hegyezve leginkább is a KDNP, az a diktatúra kiépülésének veszélye. Akkor ez az érzékeny mutatóujját a kor ütőerére helyező brigád, melynek minden egyes erős láncszeme egy-egy harminchat fokos lázban égő szeizmográf, fejhangon felsikolt – vigyázat, csatasorba, polgártársak, diktatúrakialakulás érzékelhető, zavar támadott az Erőben, kérem, mindenki őrizze meg a nyugalmát, mindazonáltal foglalja el a helyét, megkezdjük a mentést, Irénke, szikét.

Mi, régi illiberális demokraták kurva különös anyagból vagyunk gyúrva. Pirosan villog a kijelzőnk, mint a terminátornak: Brüsszel diktatúrát épít ki. Más se hiányzik, mint ide is elérjen. Építsünk gyorsan még egy pengés, diktatúra elleni kerítést a nyugati határra is. Legyen huszonhét méter magas – jelen tudásunk szerint nem ismerünk olyan diktatúrát, ami húsz méternél magasabb. A tetején a hangszóróból nyolc nyelven szóljon éjjel-nappal:

„Vnyimányije, vnyimányije! Ön elérte Magyarország és a jó ízlés határát! Ha Ön diktatúra-kiépítési szándékkal érkezett, kérem, várakozzon csendesen a semleges zónában, amíg kérelmét elbíráljuk. Tájékoztatjuk, hogy az államforma és a hozzá tartozó vezetői állás egyébként jelenleg betöltött, de ez ne szegje kedvét, mindig nyitottak vagyunk a jó bizniszre. Köszönjük türelmét, köcsög külföldi.”

Ja… ez lesz a szép új jövő. Bírom, évek óta, amikor mennek a hasonló reklámok húsz percenként, most épp az állítsuk meg – és akkor a végén azt mondja a Bozay József-szerű generálszósz hang: „Társadalmi célú hirdetést hallottak.” Tényleg? Valóban ez lenne a társadalom célja, hogy ezeket a faszságokat nyomkodjátok le a torkán? Hm…

Én inkább azt gondolom, az lehetne egy társadalmi célú reklám, amiben egyszer majd kínosan részletesen elmesélnénk, mi is történt ebben a szerencsétlen, (általatok) egyre nyomorúságosabb sorba rugdalt országban mondjuk az elmúlt lassan nyócévben, hogy egy nagyon kedvelt fordulatotokkal éljek.

Hogy például elloptatok és elraboltatok egy kifejezhetetlen és felfoghatatlan mennyiségű lóvét. Tőlünk, mindannyiunktól, a gyerekeinktől, az unokáinktól und so weiter, ezerszer hallottátok, egyelőre ezredszer is leszarjátok. Rendben. Egyelőre.

Hogy szívós és kitartó, gecinikus munkával ugrasztottatok és ugrasztotok egymásnak mindenkit, de tényleg mindenkit országon belül, és persze határokon túlnyúlóan is, magyart, nem magyart, egyre megy.

Hogy nagyszerű intézkedésekkel, egy fantasztikusan inspiráló, a középkor legszarját kilehelő légkör megteremtésével elüldöztetek innen pár százezer embert. Hogy röhögtök ezen is.

Hogy minden máson is.

Hogy mulattok.

Hogy további nemzedékekre is kihatóan, tudatosan rothasztottátok szét ezt az egészet, igazi hazaárulók módjára.

Hogy amihez csak nyúltok, abból szar lesz, ezer százalékos biztonsággal: oktatás, gazdaság, pénzügyek, kultúra, közigazgatás, közlekedés, igazságszolgáltatás, sport… bármi, bármi, bármi.

Hogy egyetlenegy olyan területet tudok csupán mondani, ami valódi sikerágazat: az a saját felvirágoztatásotok, hetedíziglen, bármi áron, a gátlástalan, mérték nélküli szabad rablás módszerével.

Hogy mindent visztek, mint a piros hetes.

Hogy tényleg nem hagytatok az út szélén senkit, mert akit értetek, már belerugdaltátok az árokba, és majd a többire is sort kerítetek, ha lesz még ránk idő – igazi magyarmiskás módon persze a legelesettebbekkel, a legszerencsétlenebbekkel, a legkiszolgáltatottabbakkal kezdtetek.

Hogy immár mindenhonnan csak a ti kinyilatkoztatásotok szólhat: ha valaki netán mást gondol bármiről, az áruló, kommunista, ügynök, szarkeverő, buzeráns, piréz.

Hogy az ostoba emberfők kinevelése lett a célotok.

Hogy mindenáron kitartotok a rabszolgatartó társadalom mellett.

Hogy államvallássá emeltétek a mutyit, a korrupciót, hogy csak azoknak dobtok koncot, akik a kezeteket nyalják.

Hogy mindenben és mindenkiben ellenséget láttok és kerestek, mert csak így szíthatjátok azt a primitív ösztönökre ható zsigeri rettegést, ami eltereli a figyelmet arról, mit is tesztek valójában.

Hogy ebben a hét évben semmi pozitívat nem voltatok képesek tenni – csak romboltatok, elvettetek, uszítottatok, gyilkoltatok, alpári tahók voltatok és vagytok itthon és mindenhol a világban, ahová csak becsörtettek.

Hogy nap mint nap szégyent hoztok ránk, akik csak normálisan szeretnénk élni, egy olyan országban, amelyik a normális Európa szerves része.

Hogy épp ti vagytok Magyarország legfőbb ellenségei, fékjei, koloncai, piócái, gerinctelen, lelketlen, bárdolatlan, érzés nélküli, dologtalan, bűnöző, gyáva, aljas, hazug, szemforgató, ostoba szemetei.

Hát… ilyesmiket kéne közzétenni abban a hirdetésben, amit valóban társadalmi célúnak nevezhetnénk. Vagy, az egyszerűség kedvéért szimplán csak vádiratnak. Egy szép, remélhetőleg nem túl távoli napon…

Szerző: Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet

adomany-1