Égés, szívás, szégyen

Lázár János a HBLF konferenciáján. Ahol ott is volt, meg nem is (Fotó: MTI/Mohai Balázs) Lázár János a HBLF konferenciáján. Ahol ott is volt, meg nem is (Fotó: MTI/Mohai Balázs)

Hát csütörtök volt, minek is tagadnám? Ez pedig azt jelenti, hogy amikor éppen nem nagycsütörtök vagyon, akkor a kormány legnagyobb arcának (vendégszerzőnk szerint a baromságok püspökének, olvasónk szerint az aljasságok püspökének, azaz Lázár János miniszter úrnak) sűrű napja volt. Kivételesen nem fogom végigzongorázni – kérdésekkel együtt – közel kétórás verbális bűvészmutatványának valamennyi állomását.

Najó, egy magasan szárnyaló gondolatot azért kiemelek. Különösen azok kedvéért, akik unalmukban és jódolgukban, valamint a sarokban rothadó, és onnan egy óvatlan pillanatban előkapott erkölcsi patikamérleg portalanítása közben jöttek rá, hogy Bayer Zsoltot és a demokráciát tőlünk kell megvédeni. Az van, hogy nem szükséges.

Lázár János szerint ugyanis Magyarországon virágzik a demokrácia egyrészt. Másrészt Bayer Zsolt Lázár János jóbarátja, akivel szemben elfogult, így hát nem is az ő dolga véleményezni lovagkeresztes párttagkönyvtulajdonos úr – a mi írásainkkal ellentétben – explicit módon fizikai erőszakkal/erőszakra uszító publicisztikáit. Mindenhez is értő miniszter úr szerint különben is magyarok vagyunk, indulatosan intézzük a dolgainkat.


„Ha nem tetszik, akkor nem kell cikket olvasni, ki kell kapcsolni a tévét, és elő kell venni egy olyan könyvet, amitől megnyugszik az ember”. (atv.hu)

Szóval nincs szükség arra, hogy különösebben szétszedjük a nagyipari lózungokba csomagolt semmitmondások és csúsztatások (nem függünk az orosz hiteltől, magunk is fel tudjuk építeni Paksot) orrfacsaró elegyét, ugyanis a nap alaphangját már megadta a Hungarian Business Leaders Forum nevű esemény (amely, mint a neve is mutatja, egy üzleti konferencia volt), ahol ennek a tehetséges jóembernek egészen csinos színpadot biztosítottak és teret a megnyilvánulásra.

Lázár pedig megnyilvánult. Röviden, az Európai Unió kontextusában: utálunk, mint a szart, de kell a pénzetek. És mivel nem bírjuk elviselni, hogy nem hagytok nyugodtan lopni, az a szöveg, hogy meg akarjuk reformálni az EU-t. Két dolog van, ami a sírást a kínomban röhögéssel összekötő tengelyen elővett, midőn a kormányinfó-felelős szájából elhangzottakkal szembesítettem magam. Az első ez, jegyezzük meg jól, a következő időszakban sokat fogjuk hallani (egyébként az egész előadás brilliáns):

Magyarország előbb-utóbb szinte valamennyi vitáját lezárta Brüsszellel, az Európai Unió Bíróságának ítéleteit végrehajtotta, az egyetlen kivétel a migráció. Ebben nem jutunk dűlőre.

Ránk fogják kényszeríteni a nálunk regisztrált migránsok visszafogadást és a belépés megkönnyítését. Ez áthidalhatatlan konfliktus, de alá fogjuk vetni magunkat a bírósági döntésnek”.

Tehát drága véreim, ennyi értelme volt/van a nemzeti inzultációnak, az örökkévalóságnak tűnő, lassan két éve gerjesztett Brüsszel- és Európa-ellenes uszításnak, az érvénytelen kvótanépszavazási hisztériának, Rezsiszilárd vagdalkozásainak, és úgy általában az összes fideszes kommunikátor mindmeghalunk-jellegű hörgésének. A szuverenitási, függetlenségi szándéknyilatkozatok ellenére feladják a harcot. Valahol jogos igény mutatkozna arra, hogy a Fidesz elkötelezett szavazói felelősségre vonják szeretett választottaikat. Hogy akkor mégis mivégre volt a csetepaté és a felhajtás? Addig is figyeljük meg, miként fog lassan megjelenni a kormánykommunikációban az alávetjük magunkat vonulat.

A második: az a közjáték, ami ezen a konferencián Lázár szónoklata után lezajlott, valóban minden szégyenek legnagyobb szégyene, bár az, hogy mennyire siralmas a helyzet, annak a mindenminiszter nyilván semmi jelét nem adta a kormányinfón. Ugyanolyan önelégülten és sunyin vigyorgott, ahogy mindig. Pedig az történt, hogy a jelenlévő francia nagykövet, Eric Fournier felmutatta az Állítsuk meg Brüsszelt! plakátot, és megkérdezte:

Mi ez? A magyar adófizetők pénzét arra használják, hogy a Franciaországgal szomszédos ország fővárosát megállítsák?

Kifejtette: reméli, hogy Lázár János nem azonosul ezzel a gondolattal, ám Lázár János már nem válaszolt, ugyanis közben elhagyta a konferenciát. Lázár a kormányinfón azt mondta: egy sajtótermék (hvg.hu – szerk.) azt írta róla, hogy nem válaszolt egy kérdésre a konferencián, de ez hazugság, mert azután intézték hozzá a kérdést, hogy ő angolosan távozott. Pedig szerintem egészen diplomatikus és férfias lett volna, ha még marad és másokat is végighallgat, ha már ők voltak annyira jófejek és meghallgatták dörgedelmes előadását.

Mert akkor talán azt is hallotta volna, hogy mit mondott a szintén jelen lévő holland diplomata Szapáry György korábbi washingtoni nagykövet ama szánalmas magyarázkodására, miszerint Magyarországon nemrég 300-400 ezer menekült száguldott át, vagyis az Európai Bizottság tanácstalansága vezetett a plakátkampányhoz. Gajus Scheltema gyomra ezt annyira nem vette be. A holland nagykövet szerint Magyarország több embert fogadott be letelepedési kötvénnyel, mint ahányat az uniós megállapodás keretében kellett volna áttelepítenie. Vagyis a plakát azt üzeni, nem akarok a megoldás része lenni, ki akarok ebből maradni.

Az, hogy Lázár megint egy olyan helyzetbe került, amikor magyarázkodnia kell és már megint valaki hazudik, aki nem ő, tulajdonképpen irreleváns az egész jelenet mélységesen ciki és megalázó jellege szempontjából. Nem Lázárra nézve megalázó, az ő arcbőre bírja a gyűrődést, hanem ránk nézve. Magasról leszarom, hogy Lázár jelen volt, amikor feltették a kérdést, vagy nem volt ott. A kérdés elhangzott: mit akarunk ezzel a plakáttal, mimagyarok? Szapáry válasza nem válasz. A migránshullám lassan két éve volt (2015 nyarán száguldottak át Magyarországon a hordák, igen, tudom, a kerítés állítja most meg őket), ekkora fáziskésést azért tömény pofátlanság érvként felhozni.

Továbbá arcpirító az egész országra nézve, hogy egy külföldi diplomata, pontosabban kettő fogalmazza meg aggályait a magyar adófizetői pénzek elköltésével kapcsolatban (tudom, Soros, és különben is beavatkoznak a belügyeinkbe), bár persze nyilvánvaló, hogy az európai pénzekről is szó van. Durva, hogy európai diplomaták szembesítik a kormányt a hazugságaival és a kétszínű játékával, és történik ez egy minden szempontból felfokozott pillanatban, amikor az elszabadult kormány már így is rengeteg felesleges, káros konfrontációs frontot nyitott meg a CEU miatt Európával.

Szégyen és gyalázat, hogy mindezek után Lázár (aki függöny hiányában kénytelen volt bunkó és tiszteletlen módon lelépni) azzal tereli el a figyelmet a kínos szituációról, hogy ő ott sem volt. Tényleg, ezzel minden el van intézve. Majd megírja a revolvermédia, hogy Lázár tényleg ott sem volt. Szijjártó meg behívatja a francia és holland nagykövetet és kukoricára térdepelteti őket, amiért a belügyeinket firtatják.

Nagyon-nagyon kínos. Még szerencse, hogy a Yandex orosz kódjai, az orosz mintára készült civiltörvény és az önerőből megépített paksi erőmű mindenért kárpótol. Ja, nem. Égés, szívás, szégyen.

adomany-1