Mindenki tudja, hogy gáz van, de senki nem mer szólni

Orbán Viktor és példaképe,  Recep Tayyip Erdogan (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd) Orbán Viktor és példaképe, Recep Tayyip Erdogan (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Miután ma kiderült, hogy a KDNP-nek is ugyanúgy viszket a tenyere, mint Orbánnak, de legalább már 128 ezer nemzeti inzultációs ívet vissza is küldtek a magyarok (=megközelítőleg 98%), miközben az Európától való távolodás jegyében, nemzetközi szerződések felrúgása árán, a CEU sarokba szorítása közben csak azért is a parlament elé kerül a civilek megszívatásának törvénye, és miközben az oroszok már megint a spájzban vannak, újabb jelentéktelennek tűnő, de annál fényesebb magyar sikertörténet született.

Orbán Viktor az Európai Unió vezetői/kormányfői közt elsőként (és e sorok írásakor egyedüliként) üzent (Szijjártóval a nyomában) a teljhatalomra ácsingózó Recep Tayyip Erdogan nevű török államelnöknek. Akinek azért kellett rögtön Azerbajdzsán és Fehéroroszország után nyelvet kilógatva gratulálni, mert a tegnapi – valószínűsíthetően igen súlyos csalások (erről itt és itt) által beárnyékolt – referendumon a szavazók 51,34 százaléka voksolt igennel. Ezzel a kegyelem taknyán ugyan, de gyakorlatilag jóváhagyták az államfői jogkörök jelentős kiterjesztését, amelyeknek segítségével a halálbüntetés gondolatával kacérkodó, Európával verbális háborúban álló török szultán akár 2029-ig is hatalmon maradhat.

Mi ebben a hír? Mivel már tegnap is nehezményeztem magamban, hogy a húsvéti tenyérvakargatás miatt Orbánék lekésték az első gratulálónak járó dicsőséget, valójában az lett volna a hír, ha nem sorakoznak fel a nagyok közé, és nem sietnek meggratulálni a politikai ellenfelei megsemmisítésében élen járó, fél országot bebörtönző, paranoiás, közveszélyes Erdogant.

Kicsit megkésve, de annál nagyobb szerettel és még nagyobb titokban pótolták a mulasztást. Ilham Alijev azeri elnök, Aljakszandr Lukasenka fehérorosz államfő, Donald Trump, a legmagasabb világi hely legmagasabb embere mellett Macedónia, Szaúd-Arábia, Irán, Szudán, Kenya, Palesztina, Katar, Pakisztán és Nagy-Britannia is külügyminiszteri szinten üdvözölte Erdogan sikerét.

Tehát mi ebben a hír mégis? A legnagyobb hír ebben az, hogy az MTI elfelejtett beszámolni az orbáni gratulációról. Jó, persze lehet, hogy a Honfoglalás 2000 és a Pannonpuli blog éppen aktuális agymenésének kellett a hely, de ha már lehozták például a fehérorosz gratulációt, akkor az vajon miért nem érte el az ingerük küszöbét, hogy Orbán is szívből örül egy teljhatalmú diktátor csalás árán megszerzett győzelmének? Vagy Szijjártóul szólva (igen, ezt viszont lehozta a nemzeti valóságmanipulációs ügynökség): Magyarországnak „nincs más dolga”, mint tiszteletben tartani a választás eredményét.

Európának a legfontosabb, hogy nyugalom és stabilitás legyen Törökországban, mert addig lehet betartatni a megállapodást Ankarával.

Kollégám gyorselemzése szerint ezek a drága emberek a vesztüket érzik. Úgy vannak valahogy, mint Hitler a bunkerben. Mindenki tudja, hogy gáz van, de senki nem mer szólni. Hát én ezt konkrétan és kevésbé konkrétan sem tudom bizonyítani, a sunnyogást viszont több, mint beszédesnek érzem.

Mert miközben az európai vezetők tegnap visszafogott aggodalommal kommentálták a törökországi fejleményeket és saját felelősségére figyelmeztették Erdogant (Merkel, Hollande), a Brüsszelt hivatásszerűen köpködő Szijjártó már megint a meleg szarig lefetyel. És bár azt sem tudom, mi lett volna, ha esetleg a nemek győznek valami isteni csoda folytán (de, tudom: Soros!), azt határozottan jó lenne tudni: miért titkolózik Orbán Viktor és az MTI? Miért kell rendre a külföldi híradásokból értesülni olyan történésekről, amelyek alapvetően mégiscsak a közvéleményre tartoznak? Miért nem tudhattunk első kézből az Orbán-Tiborcz sajátlábon álló páros bahreini csokikázásáról, vagy arról, hogy Semjén Zsolt Iránnal összeakaszkodva, magyar adóforintokból aranyos kis atomerőműveket épít afrikai-ázsiai demokráciáknak?

Erre a kérdésre elég nyilvánvaló a válasz, a sunnyogás soha nem annak a jele, hogy minden rendben van, minden tisztességes és fasza, úgyhogy szerintem tegyük ide a V4-ek egyik vezetőjének nyilatkozatát:

A népszavazás megmutatta, hogy a török társadalom lényegesen megosztott. Megmutatkozott az is, hogy Törökország távolodik az Európai Uniótól, az európai értékektől. Attól tartok, hogy folytatódik a szekuláris állam gyengülése, amely véleményem szerint eddig jelentős mértékben biztosította a demokratikus Törökország működését. Az eredmény tehát nem egészen kedvező. (Bohuslav Sobotka, Csehország miniszterelnöke)

Akkor szerintem mindent megbeszéltünk. Orbán Viktor, aki a visegrádi országok vezetőjének is képzeli magát, és hazabeszélései során is így reflektál saját magára, Szijjártó Péterestől ismét bebizonyította, hogy neki viszont semmi köze nincs az európai értékekhez. Lassan a V4-ek egyikéhez-másikához se. Igaz, a halálbüntetés gondolatával (Magyarországnak komolyan meg kell fontolni a halálbüntetés visszaállítását, idézőjel bezárva) sem én szórakoztam nem oly régen.

Az a helyzet, hogy egy elcsalt népszavazás árnyékában, egy félig bebörtönzött országban, ahol az egyeduralkodó vélt és valós politikai ellenfeleit az önkény erejével, a szükségállapot bevezetésével és meghosszabbításával, az Emberi Jogok Európai Egyezményének felfüggesztésével (szépelgő handabanda, mi?) semmisíti meg, és a menekültekkel zsarolja immár teljhatalmú országvezetőként Európát (ne legyen igazam) soha nem lesz béke, nyugalom és stabilitás. Aki egy ilyen véreskezű, elmeháborodott politikusnak az elsők között gazsulál (democracy is still alive, vagy mi?), az minden állításával ellentétben Európa szétverése iránt elkötelezett. Akkor is, ha most még stratégiailag a pénze viszont nagyon kell.

Szép barátság ez is, igaz, hogy el kell hallgatni, le kell tagadni, meg kell próbálni eltitkolni, mert a magyarok viszont még mindig Európában képzelik el a jövőjüket. Orbán jövője viszont a migránshisztériától függ, ő lenne a leghálásabb, ha Erdogan felrúgná a 3 milliárd eurós megállapodást az általa megvetett Európával. Hát innen nézve az volt a minimum, hogy a fű alatt kinyaldosták Szijjártóstól a seggét. Ennél már csak az durvább, hogy közel egy éve már mindent leírtam, és azóta csak közelebb kerültünk a végkifejlethez.

Még mindig van ember, aki nem érti, hogy mi felé halad Magyarország?

adomany-1