DÜHÖNGŐ

Miért is vagyok én jobboldali

Swan Edgar | 2017. Április 18, Kedd | 8:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Rohadék jobboldaliak! Ez lassan így rakódik le és rögzül a magyar társadalomban. Ahogy a liberális szitokszó lett az egyik oldalon, úgy a jobboldali a másik oldalon. Ezért több olvasónál kiverte a biztosítékot, amikor azt bátorkodtam írni: ha mindenképpen pozicionálni kellene önmagamat, inkább mondanám jobboldalinak, mint baloldalinak. Azt is hozzátettem azonban, hogy nem a magyar terminus szerint.

Tudom, hogy mindjárt lesz egy csomó hozzáértő, aki elmagyarázza nekem, mit jelent jobboldalinak lenni. Azt persze nem fogják hozzátenni, hogy ez csak szerintük van így, mert magának a fogalomnak igen sok meghatározása létezik, ezek legfeljebb néhány ponton, nagy vonalakban hasonlítanak egymásra.

Az én értelmezésemben – nagyon leegyszerűsítve – a jobboldali értékrend képviseli a racionalitást, a baloldali pedig az érzelmi töltetet adja. Ebből (csakis számomra, az én házi elméletem szerint) az következik, hogy az egyik nélkül a másik nem működhet megfelelően. Megpróbálom néhány példával kézzelfoghatóbbá tenni, hogy mire gondolok.

Én nem adnék tízmilliókat lakásvásárlásra. Azt a pénzt a társadalom termeli meg és szerintem soha az életben nem térül meg. Kidobott pénz. Még akkor is, ha most sokan felhördülnek, hogy enélkül a támogatás nélkül (ami szerintem nem támogatás, hanem ablakon kidobott pénz) sok fiatal család nem juthatna saját lakáshoz. Szerintem nem is kell saját lakáshoz jutni, ha annak nincs meg a saját fedezete. Egyrészt, mert egyáltalán nem tartom egészségesnek, hogy ekkora kultusza legyen a saját lakásnak. Olyan viszonyok között, amikor nincsen sem jogi, sem megélhetési biztonság egy országban, a saját ingatlan inkább teher és kolonc, mintsem jó dolog. A CSOK helyett bérlakásokat építenék. Normális (és mindenféle) méretű és kategóriájú lakásokat, a garzontól a luxusig.

Azt gondolom, mindenki jobban járna, ha nem kötné röghöz magát például egy valahol megvásárolt lakással, vagy családi házzal, aminek a törlesztőjét (a CSOK csak egy részét fedezi az ingatlan árának. A maradékra hitelt kell felvenni, vagy a vételárhoz, vagy a teljes felújításhoz) az a család évtizedekig fogja nyögni. Sokkal egészségesebb lenne, ha megfizethető bérlakások állnának rendelkezésre, ugyanis akkor mód lenne a helyváltoztatásra – mert mondjuk az ország túlsó felén jobb és jobban fizetett állást talál az illető – és mód lenne arra, hogy amennyiben valaki magasabb jövedelemre tesz szert, magasabb kategóriájú, nívósabb lakásba költözzön, ha viszont csökken a jövedelme valamiért, akkor alacsonyabb kategóriájú, olcsóbba. Így nem kellene erőn felül fenntartani egy fenntarthatatlan lakást és nem kellene az egész életünket egy helyen leélnünk csupán azért, mert ott az ingatlan és nem, vagy csak nagyon olcsón eladható.

Megszüntetném az egykulcsos adót. Nem azért, hogy adjak a szegényeknek, mert nem vagyok híve az alamizsnának és nem is szólhat erről a dolog. Matematikailag az egykulcsos adó igazságos, hiszen arányaiban mindenki ugyanannyit fizet be a közösbe. Miért is kellene egy magasabb jövedelmű embernek kétszer, háromszor annyit fizetnie és miért is ne kellene kivennie a részét a közteherviselésből egy alacsony jövedelműnek? Egyszerűen azért – és ez megint csak racionalitás, nem érzelem – mert ez az ország érdeke. A középosztály megerősítése és kibővítése az ország érdeke, mert csak erős középosztály tud erős társadalmat létrehozni. Egy fejlődő gazdasághoz pedig erős társadalom kell. A szegénységben, vagy éppen nyomorban élőket minél nagyobb arányban ki kell szakítani a nincstelenségből, fel kell húzni középre. Ehhez pedig az kell, hogy átmenetileg ők kevésebb terhet viseljenek, mert felzárkózás után majd többet tudnak viselni.

Mindezekhez meg kell erősíteni és mindenki számára elérhetővé kell tenni az oktatást. Ez sem érzelmi, hanem racionális gondolat. Az oktatás az egyetlen, ami egy országot képes stabil alapokra helyezni.

Nem vagyok baloldali sokak értelmezése szerint akkor, amikor azt gondolom, hogy nem kell ész nélkül segélyeket osztani és nem kell az országnak akár erején felül is eltartani olyan embereket, akik semmit nem hajlandóak tenni önmagukért. Akik viszont hajlandóak tanulni, dolgozni, lefaragni az esetleges hátrányukat (környezeti, oktatási, kulturális hátrányukat), azoknak minden lehetőséget meg kell adni, hogy ezt megtehessék. És ez sem érzelmi kérdés. Egy magasan kvalifikált szakember többet tesz hozzá a közöshöz (többet költ a boltban, elmegy nyaralni, több adót fizet, színházba jár), mint egy alig-megélő közmunkás.

Én nem adnék egy fillér támogatást sem és adókedvezményt sem a Magyarországra települő külföldi üzemeknek csupán azért, hogy döngethessem a mellemet a munkanélküliségi statisztikákkal. Ha ide akar jönni egy multi, fizessen éppen úgy, mint egy helyi vállalkozás. Ha megnézzük, mennyi támogatást szór ki a magyar állam ezeknek a cégeknek, lehetséges, hogy azt látnánk: ugyanitt tartanánk, ha azt a pénzt segélyként osztottuk volna ki. Tehát a mérleg nem pozitív.

A közmunkát nem törölném el, de visszaszorítanám. Sokkal többe kerül ez a foglalkoztatási forma, mint azt sokan gondolják. Bevétele az államháztartásnak nincs belőle, kiadása viszont rengeteg. Ez is csak a statisztikák kozmetikázására jó, semmi másra. A közmunka egy kényszermegoldás lehetne néhány hónapig (munkanélküli segély helyett), de nem létforma. Azt a pénzt, amit a rendszer fenntartására költünk, az rendszerbe kerülők oktatására, valós munkahelyek létrejöttének segítésére – például a magyar vállalkozások megerősítésére, a vidék felzárkóztatására és fejlesztésére – kellene fordítani.

Nem vagyok közgazdász (sem) és politológus (sem), de úgy hiszem, ezek inkább jobboldali gondolatok. Az viszont talán baloldali, hogy aki önhibáján kívül nem tud dolgozni, nem képes megélni, azt minden erővel segíteni kell és biztosítani számára minden feltételt a méltó élethez.

Hosszan tudnám még sorolni az érveimet, de már így is túlléptem azt a határt, ameddig az átlagolvasó figyelmét le lehet kötni (bár azt hiszem, a legtöbb olvasónk nem tartozik bele a statisztikai átlagba). Biztosan többen késztetést fognak érezni arra, hogy elmagyarázzák, miért is vagyok én hülye, de nem baj. Örömmel várom az indokokat és vagy sikerül meggyőzniük, vagy sem. Mindenesetre számomra ezt jelenti a jobboldali beállítottság. Kíváncsi vagyok, mások hogyan gondolkodnak ezekről a dolgokról. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

DÜHÖNGŐ

Miért is vagyok én jobboldali

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY