DÜHÖNGŐ

Hogy viszkessenek a tenyerek, forduljon magyar a magyar ellen

H. A. | 2017. Április 16, Vasárnap | 14:13

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Én már tegnap is meglehetősen kellemetlenül éreztem magam, amikor szembejött velem az ünnepinek csúfolt, gigainterjúba csomagolt miniszterelnöki eligazítás arról, hogy mit kell gondolnom a világról, benne a fenséges tudatrepedésről, hol a helyem benne és főleg Soros György. Gondoltam, hogy szombaton egy Gajdics-nyalakodás még belefér, hiszen minden erről szól nyolcadik éve, miért pont a kereszténység(ük)et ne köpjék arcon. A bálvány beül a mikrofon elé/a felszopó brigáddal négyszemközt és a kötelező kávéja fölé hajolva előre lezsírozott, idióta kérdésekre válaszolva szórja az igét a nyájnak.

Azt viszont még én se gondoltam volna, hogy a Kossuth nevét megcsúfoló közpénzrádió vasárnap sem hagyja ki a ziccert és szalagról betol egy újabb gyűlöletbeszédet. Pedig így történt, ugyanis eléggé valószínű – kollégám elmélete szerint legalábbis -, hogy a grazi összeszerelőüzemben próbálják szalonképesre összecsiszolni őkelmét, már amennyiben a Fidesznek fontos, hogy az előttük álló háborús esztendőben, a hazát minden oldalról bomlasztó ellenségek fenyegetésére való különös tekintettel, ne dőljön el, mint a mesebeli fél disznó az ólban. Nálam jóval okosabb olvasóink szerint persze az is fontos lenne, hogy gyógyszerre ne igyon az ember pálinkát, mert olyankor megsokasodnak a démonok, akiket le kell győzni mostazonnal. És nyilván az is lehet, hogy a felcsúti templomban hallgatja az igét, amint az jó keresztényhez illik és mivel vallási okokból meggyónni nem tudja, szánja-bánja, mivé tette ezt az országot.

A lényeg az, hogy minden bizonnyal a húsvéti forgalomból való kivonása előtt rögzítették mind a tegnapi, mind a mai prédikációt, most meg elbeszélő jelen időben tolják orrunkba-szánkba, hogy úgy tűnjön: a helyén van és ura a helyzetnek. És igen, a tegnapi sem volt kutya, de a mai…

Persze nem hírérték, hogy Orbán beszédei a narancsködön túli valóság kontextusában kizárólag súlyos és nagyon súlyos állításoktól hemzsegnek, és ezeken nem segítenek a kidőlt a liszt típusú lábszagú, népies húrok sem. Nyilván nem a hívekről beszélek, mert nekik teljesen mindegy, miről áradozik isten földi helytartója. Bármit csinálhatna, nem veszítené el bálvány-jellegét. Természetesen nekik muzsikál, az ő nyelvükön bölcselkedik, és a bőrük alá mászva uszítja őket saját polgártársaik ellen. Ha ezt szánta húsvéti jókívánságnak, akkor gratulálnom kell hozzá. Mint jeleztem, színtiszta háborús gyűlöletbeszéd kerekedett ki belőle.

Nem csak azért, mert a változatosság kedvéért a fajelméleti kérdésekig is sikerült felemelkedni (Ők úgy képzelik, azt hiszem, hogy majd jól össze fogunk keveredni egymással, és ebből egy új minőség jön létre – ők=Soros hálózata, álciviljei), és bár minden egyes mondatával vitába lehet szállni, egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni az eszelős handabandából. Főbb címszavak: konfliktus, nemzetközi hálózat, mellékhadszíntér, sorsdöntő konfliktus, terrorizmus, áttörés, félkatonai jelleg, ellenállás, döntő összecsapás, küzdelem, Soros-birodalom, támadás, viszkető tenyér.

Ami mellett viszont ne menjünk el szó nélkül: a mikrofonállvány olvasta az interneten, hogy a provokátorok (értsd: az egy hete utcára vonuló magyarok) a húsvéti körmenet megzavarására készülnek. A mikrofonállvány töredelmesen bevallotta, hogy neki ilyenkor a gyomra görcsbe rándul, és csak azt kérdezi: Meddig még? Szerencsére ilyenkor mindig kéznél van egy tévedhetetlen miniszterelnök, aki megnyugtatja az aggódó polgárnak álcázott közönséges mikrofonállványt. Bizony-bizony,

békés és derék keresztény embereknek is viszket már a tenyere. (…) Erőpróba ez mindannyiunk számára.

Jóérzésű magyar ember mindazonáltal ne aggódjon: Magyarországnak egy nemzeti kormánya van, ez a politikai erő garantálja a közbiztonságot, és nem a provokátorokat védik, mint annak idején a szocialista-liberális kormányok. Mindenesetre mulatságos, hogy egyes demonstrálók

borzalmas dolgokat skandálnak,

becsületbe vágó, súlyos dolgokat vágnak az ország és vezetőinek fejéhez, miközben azt állítják, hogy nincs demokrácia. A mindig kéznél levő miniszterelnök szerint a magyar rendőrök – szemben a legtöbb nyugat-európai országéval – a végsőkig türelmesek, csak azt szeretnék, ha balhé nélkül érnének véget az utcai megmozdulások, és nem lépnek fel válaszeszközökkel. Ezért tiszteletet érdemelnek.

Fordítsuk le: békés és derék keresztény ember nem vonul az utcára. Aki utcára vonul, az provokátor. A provokátor kiabál. A kiabáló provokátor belegázol a politikai vezetők becsületébe. Tehát demokrácia van. Mert a provokátorok gazembernek nevezhetik a gazembert és a rendőrök nem tapossák ki a belüket. Azon az ordas közhelyen túl, hogy a sajátjainak bazseváló nagyon kisember fél, retteg és ezt úgy próbálja palástolni, hogy provokátoroknak, agresszív csürhének nevezi a sorok között a magyarok egy részét, azért lássuk be, hogy aki ilyet mond hivatalosan azokról, akik miatta vannak az utcán, az vagy bomlott elméjű, vagy egyszerűen szociopata.

A Sorossal nyakon öntött migránsozás és a több tízezer ember leprovokátorozása az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodhat. Az idegengyűlölet és a verbális háborúzás szintjére süllyedt kormányzás elkeseredett hörgése ez. Az az ember, aki miniszterelnökként a parlamenti retorikába és a közbeszédbe hivatalosan beemelte a parazitázást, csicskázást és buzizást, most véres szemeit forgatja azon, hogy micsoda szörnyűségeket skandálnak a valóságtól elszakadt, párbeszédre nem hajlandó, erőből uralkodó rezsim által teljesen figyelmen kívül hagyott magyarok tömegei.

A kocsmai szájhős szintjén vergődő kisember, aki már nyolcadik éve vívja a mikor melyik háborúját, aki minden egyes beszédében legalább egy csatát megnyer, de van hogy többet is, aki tíz éve nem mer egyetlen olyan interjút adni, ami nincs előre lezsírozva, aki egyetlen olyan vitát nem vállal, ahol nem előregyártott röfögést kell papírból felolvasni, aki menekül az újságírók elől, aki nem megy fiatalok közé, semmilyen típusú fórumokra, nem válaszol valódi kérdésekre, azon van kiakadva, hogy annak nevezik, ami, és oda akarják küldeni, ahova való.

Lehet riogatni Sorossal, lehet kormányzás helyett vad összeesküvés-elméleteket monológ formájában előadni a saját tulajdonú rádió mikrofonja elől, de egy dolgot nem lehet megtenni: viszkető tenyerű híveket ráuszítani a békés tüntetőkre, akiknek nagy része ráadásul fiatal, akinek elege van a múltba révedő dakota bölcsességekből, a háborúból, hadszínterekből, hadműveletekből, összecsapásokból és egyéb víziókból. A Mikor kit gyűlöljünk és miért ne? című egyszemélyes monológ kormányprogrammá fejlesztése pontosan ezt a célt szolgálja. Hogy viszkessenek a tenyerek, forduljon magyar a magyar ellen, és a fegyverropogás közben senki ne figyeljen arra, hogy ellopják a közös jövőt.

Mondanám, hogy a húsvétra és a jóérzésű kereszténységre való tekintettel legalább ma illett volna csendben maradni, a fegyvereket letenni, de a tábor egybentartása nem ismer ünnepnapokat. Egyre valószínűbb, hogy ennek nagyon csúnya vége lesz. De nem a békés, bulizó fiatalokon, és nem is a rendőrökön fog múlni. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

DÜHÖNGŐ

Hogy viszkessenek a tenyerek, forduljon magyar a magyar ellen

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY