Gyáva, utolsó, csúszómászó hatalom az…

MTI Fotó - Balogh Zoltán MTI Fotó - Balogh Zoltán

Ez a helyzet röviden és kiábrándítóan: az álkeresztény-álnemzeti-ájtatos-szemforgató propagandisták és láncra vert szalagmunkásaik húsvét örömére sem bírnak megnyugodni. Ugyanis tüntetés szerveződik ma délutánra, ahol az elmúlt napok legnagyobb sajtófigyelmet kapott szereplői is felszólalnak. A bilincsbe vert és gyorsított eljárásban (erőszakos bűncselekmény miatt!) elítélt Gulyás Márton és társa az erőszakmentes ellenállásban, Varga Gergő.

Mit tehetne ilyenkor a fasisztoid-bolsevik bűnbanda utasítására nyálat csorgató, kitartott puhatestűek hada, mint hogy húsvét örömére, keresztényi hagyománytiszteletből megkísérlik szimbolikusan keresztre feszíteni azt az embert, akit se kiköpni, se lenyelni nem tudnak.

Névtelen firászok összerántottak egy hatalmas leleplezésként tálalt, rosszindulatú, gúnyos megjegyzésekkel vastagon megszórt förmedvényt: kimerültségében társkeresésbe kezdett a garázda aktivista, akit nem tört meg a börtön, ellenkezőleg.

Tegnap este fél nyolc körül engedték szabadon és alig egy óra múltán máris bejelentkezett a világ egyik leghíresebb, különleges igényeket szolgáló társkereső oldalára a planetromeo.com-ra

– írja a habonyista, bulvárnak is gyalázatos és mérgező fertő zászlóshajója, a Ripost. Majd, ahogy lenni szokott, ráharapott az Origo, és továbbszőtte az álságos, számító provokátor (aki valószínűleg még meleg is) történetét G. Fodor hányása. Nem tudom, hogy a suttogó, feltételezéseken alapuló, csúsztató maszatolást már megbízható hírforrásként vette-e át a hivatalos közpénzmédia, vagy még kicsit késleltetik az élvezeteket és megvárják a ma délutáni tüntetést, de ez már tulajdonképpen mindegy is.

Az, hogy Gulyás Márton egyáltalán figyelemre méltatta ezeket a szörnyszülötteket, érthető és ami engem illet, borzasztónak találom, hogy egy olyan embernek, aki nyílt lapokkal játszott eddig is, aki következetesen felemelte a hangját a magyar jogállam kopasz-kigyúrt verőlegények általi lebontása, a nagyipari korrupció abnormalitása, a véleménynyilvánítási szabadság folyamatos szájbarúgása ellen – a bilincsen, a 72 órás megaláztatáson, a rendőrállami eljáráson túl – ma a senkire nem tartozó magánélete pellengérre állításával is szembesülnie kell.

A hatalom igyekezete arra irányul, hogy Magyarországon ne attól legyen hangos a közbeszéd, hogy vajon Gulyás Márton felháborodása, cselekedetei, a vele szemben lefolytatott eljárás miként illeszkedik egy állítólagos jogállam keretei közé, hanem a nyuszifüles párnájáról, a vegánságáról és – újabban – a vélt melegségéről hörögnek a jól fizetett cselédek hadoszlopai. Ma nem az a hír, hogy milyen jogbiztonság uralkodik egy olyan országban, ahol festékes palackok elhajításáért bilincsbe vernek, miközben közpénzek milliárdjainak ellopásáért forró megbecsülés jár, hanem az, hogy Gulyás Márton egy meleg oldalon ismerkedik.

Könnyű lenne röhögni és azt mondani, hogy a tét emelése immár elkerülhetetlen a maffiakormány túlélése szempontjából, hogy szokjunk hozzá, mert ezután naponta ez lesz, mert ez a jutalma mindenkinek, aki szót emel, ellenvéleményt mond, bírál, kritizál. De ahogy abba sem tudtam beletörődni mai napig, hogy az én vagy a munkatársaim személyes adatait közprédára bocsátja egy bűnbanda, és nem az állításainkkal száll vitába, hanem személyeskedik, gyaláz, mocskol és próbál lejáratni, ugyanúgy nem tudom elfogadni, hogy ezt bárki mással meg lehessen tenni.

Ezt a pusztító szellemet a habonyista, magát nemzeti keresztényként definiáló intellektuális és lelki árvízkárosultak csürhéje engedte ki a palackból, ezt a levedző, gennyes daganatot ők szabadították rá a közéletre, ők etetik ezzel szellemi fogyatékosnak tekintett híveiket. Ezzel szemben márpedig nem lehet csendben maradni. El kell mondani ahányszor szükséges: a gazdaállat megrendelésére összerántott, emberek magánéletében könyékig dagonyázó, politikai revolverként használt mocskolódások kétpofára zabálása beteggé tesz. Mindenkit.

Az egy beteg ország, amely felháborodás nélkül elfogadja, hogy a politikai hatalom a polgárait magánéletük, szexuális irányultságuk, hitbéli elköteleződésük alapján bármikor vegzálhatja.

Melegnek, heteroszexuálisnak, feketének, fehérnek, ateistának, kereszténynek, zsidónak, cigánynak, piréznek lenni nem csak hogy nem bűn, de ráadásul a legmélyebb magánügy is.

Az, hogy ki milyen társekereső oldalakon ismerkedik, hány cukorral issza a kávéját, vegetáriánus-e vagy húsevő, hogy kit és hogyan szeret, ahhoz senkinek semmi köze. A korrupt pártállamnak és propagandát felbüfögő cselédeinek meg pláne.

Gyáva, utolsó csúszómászó hatalom az, amely polgárait személyükben támadja, amelyik érvek, párbeszédre való hajlandóság hiányában lassan minden politikai ellenfelére rányomja a homoszexuális, sorosbérenc, migránssimogató, balliberális, hazaáruló bélyeget.

Ideje nagyon komolyan venni és elgondolkodni rajta, és nem csendben eltűrni. És akkor mi van, ha Gulyás Márton, X, Y, esetleg Z meleg társkereső oldalakon cseveg, vagy ismerkedik? És akkor mi van? Akkor nincs joga küzdeni az elveiért, akkor nincs joga rámutatni, hogy milyen pöcegödörré vált ez az ország, ahol futni hagyják a nagypályás bűnözőket és lecsapnak a hatalmat bírálókra? Akkor az sem igaz, hogy a polgári engedetlenséghez, az erőszakmentes civil ellenálláshoz mindenkinek joga van? Akkor nem igaz, hogy Magyarországon diktatúra épül? Akkor nem igaz, hogy Orbán Viktor menekül a nyilvánosság elől és gyűlöletkeltő, hazug kinyilatkoztatásokkal kormányoz évek óta? Ha Gulyás Márton esetleg meleg (pont nem érdekel, hogy igen vagy nem), akkor nem igaz, hogy egy hete utcán vannak az emberek, és azért vannak utcán, mert a rendszer megfélemlít, kiröhög, eltapos, hülyének néz és leszar?

Ha ez a keresztény-nemzeti értékrend, akkor kell hagyni a francba, ezt senkitől nem érdemes megvédeni. Ez maga a sötét, dohos, bűzös középkor. Márpedig a mellettünk elrobogó, már régen látótávolságon kívül került Európában már régen 21. századot írnak. Civilizált kultúremberek – akiket nem szotyolával, focival és szexista szólamokkal idomítanak – nem tűrik, hogy bárki magánélete politikai lejáratások témája lehessen. Normális helyeken nem az dönti el egy ember társadalmi megbecsültségét, hogy az elnyomó hatalom minek nevezi ki.

Ezért nem szabad csendben maradni. Ma sem, és máskor sem. És el kell magyarázni azoknak, akik nem értik. Annyiszor, ahányszor szükséges. A szomszéd, a sarki boltos, a fodrász, a villamosvezető, a civil aktivista, a közgazdász, a politikus emberi minőségét nem az dönti el, hogy kit szeret, miben hisz és minek vallja magát. Hanem például az, hogy akkor is van bátorsága kiállni, amikor a tiedet lopják, téged zsarolnak, neked hazudnak, a te gyerekedet hazaárulózzák, a te szüleidet köpködik, a te barátaidat rúgják ki a munkahelyükről, a te nagyszüleidet félemlítik meg. Akkor is, ha tudja, hogy őt ezért bilincsben hurcolják el.

adomany-1