Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vendég: A Fidesz abba a kézbe piszkít, amelyből eszik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna. Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról. Menjünk vissza, szeretett úri véreim.” 

(Ady Endre: Menjünk vissza Ázsiába,  Nagyváradi Napló, 1902. január 31.)

Az Orbán rezsim megérett a bukásra. Az elmúlt közel hét év során megszüntették hazánk demokratikus vívmányait, egy szűk, gátlástalan, hatalom- és pénzéhes bagázs lenyúlta az országot. A kétharmad adta lehetőséggel visszaélve, egy lényegében vezérelvű, autokratikus uralmi rendszert hoztak létre. Minden hatalom egy kézben, az „örökös miniszterelnök” kezében összpontosul.

A rendszer ellenséget lát a tudásban, a gondolkodásban, üldözi a civil szervezeteket, eltipor mindent, ami az útjában áll. A lex CEU mellett már készül az a jogszabály, amely idegen állam ügynökének bélyegzi azokat a civil szervezeteket, melyek egy évben, 7,2 millió forintnál több támogatást kapnak külföldről. Kormányzás helyett boszorkányüldözést folytatnak, kreativitásuk ebben határtalan. A lex CEU árnyékában folyik az emberek agyának átmosása, a habonyi média önti a szennyet, a hazugságokat a magyar emberekre. Mintha lidércekkel harcolnának, új és új ellenséget keresve. Ez a szerencsétlen ország 2010 óta állandóan harci zajban él, nincs egy perc nyugalma sem. Uralmukat a gyűlölet, a félelem élteti.

Közben – csak úgy mellékesen – magánosítják az egész országot, a közpénzek milliárdjait nyúlják le a rendszer kiszolgálói, hűbéresei, a rokonok, a szomszédok, a „kötélbarátok”. A lopás üzemszerűen, szervezetten folyik, persze törvényesítve. A Fidesz párttagkönyv – úgy tűnik – menlevél azoknak, akik nagyot szakajtanak mindannyiunk pénzéből. Röhöghet  a markába a kormány „fő romája” is, aki már régen elvesztette „roma jellegét”; ki tudja mi lett a felzárkóztatásra szánt milliárdokkal. A városi legendák 20-30 százalékos alkotmányos költségekről regélnek, talán nem véletlen, hogy a cégvezetők 75 százaléka nyilatkozott nemrégen úgy, hogy a korrupció mindennapos az üzleti életben. Az egykori Bibó kollégisták valószínűleg hiányoztak az önképzőköri foglalkozásról, amikor arról beszéltek, mit mondott az intézmény névadója a korrupcióról. Segítek az uraknak: „Egy országot nem a kipattant, hanem az eltitkolt panamák mocskolnak be”.

Az elmúlt hét végén több  településen jártam az országban. Az utak mellett, a városokban, mindent beborított a kormány idióta reklámkampánya . „Állítsuk meg Brüsszelt” – ordítják a plakátok. Akarva, akaratlanul, lépten-nyomon ebbe botlik az ember. Az emberek egy része, ott legbelül előbb-utóbb talán már hiszi is, hogy „valami bűzlik Dániában”. Gondolom, ez is a cél, a kétely magvának elültetése. Hiszen a következő egy évben, bármi áron egyben kell tartani a kétmilliós szavazótábort, ez újabb, akár kétharmados győzelmet is jelenthet a Fidesz számára. Ezért mindent meg is tesz a „percemberek” hada. A  párt „legjobb” koponyái, „legszimpatikusabb” arcai -fura ízlése lehet azoknak, akik szerethetőnek tartják őket – ontják naponta a hülyeséget, a nagyobbnál nagyobb marhaságot. Szinte verseny folyik a legbutább fideszes politikus címért. Sokan állnak ezért a sorban, számtalan nagy, üresfejű koponya küzd a butaság démonával.

A magyarság legjobbjai mindenkor Nyugatra tekintetettek, az ország számára azt tekintették követendő mintának. Batsányi János, Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Petőfi Sándor, Ady Endre és még hosszasan sorolhatnám a magyar nemzet kiválóságait, akik „vigyázó szemüket Párizsra vetették”. De emlékszünk arra is, mit írt József Attila: „lesz aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek közt, egy európait”. Vajon a mai  fideszes hatalom urai között találnánk egyetlen „európait”?

Hazánk évszázados álma teljesült, amikor teljes jogú tagja lett az Európai Uniónak. Akkor az euforikus hangulatban még ott csápolt Athénban – az ünnepélyes aláíráskor – bukott miniszterelnökként talán Orbán Viktor is, aki most fura násztáncot jár. Hanyatló Nyugatról beszél, miközben minden oroszok atyuskája felé kacsingat. Pávatáncát szabadalmaztatva, kísérti a sorsát, játszik az életünkkel. Az illiberálisnak mondott „demokráciában” a követendő példa már mindinkább a kelet, a despotizmus, az egyszemélyes, korlátlan hatalom.

Az elmúlt közel másfél évtizedben óriási összegben kapott hazánk fejlesztési forrásokat az EU-tól. Elemzők szerint a 2007-2020 közötti időszakra Magyarország kapja messze a legtöbb uniós támogatást, a gazdaságához képest. Átlagosan naponta mintegy 2,2 milliárd forint fejlesztési pénz áramlik az országba. Ebből az irdatlan mennyiségű pénzből akár még egy aranykor is bekövetkezhetett volna. De mégsem ez történt. Hazánk gazdasági fejlődése az Unióban a sereghajtók között van, pártunk és kormányunk sikerpropagandájának semmi valós alapja sincs. A magyar gazdaságot az EU-tól érkező milliárdok tartják lélegeztetőgépen. A Fidesz uralkodásának közel hét éve alatt – a stadionokat kivéve – szinte minden az Unióból érkezett forrásokból épült. Az EU nélkül a magyar gazdaság – Matolcsystól, Vargástól, Parraghostól – a béka feneke alatt teljesítene.

Talán nem mindenki tudja, hogy az MNB-nek abból keletkezik óriási nyeresége, hogy az EU-s pénzek euróban érkeznek, az elköltés pedig forintban történik. Ez teszi lehetővé a százmilliárdos, pénzosztó alapítványok létrejöttét, ahol a közpénzek magánosításának számos formáját működtethetik zavartalanul. Ebből telik még a nemzeti jógaoktató fizetéskiegészítésére is. Úgy látszik, felszabadulnak az esetleges erkölcsi aggályok akkor, mikor az EU-s pénzek elköltéséről van szó. Hogyan magyarázza meg például a magát kereszténynek mondó kormány, hogy az egyik támogatási formában, az alapkezelője egy szexpartnerkereső oldalalakkal foglalkozó vállalkozást támogatott. Arra nem is merek gondolni, hogy kuncsaftok is lehettek a döntéshozók között.

Az EU-s pénzek hasznosulásáról órákat lehetne mesélni. Felesleges presztízsberuházások, félbeszakadt útépítések, kihasználatlan, semmire sem jó épületek, kalandparkok, bemutatótermek, biciklizésre alkalmatlan kerékpárutak   tömkelege emlékeztet bennünket arra, hogy a Fidesz pazarlón bánik a gazdaság élénkítését szolgáló milliárdokkal.  És akkor még a mindent behálózó korrupcióról nem is beszéltünk. A maffia módszerei kismiskák lehetnek azokhoz a technikákhoz képest, ahogyan az erre érdemesek – értsd, hűbéresek, talpnyalók, Fidesz közelinek mondott oligarchák, nemzeti strómanok – lenyúlják a közpénzt. Valami csoda folytán, tehetik mindezt a bűnüldöző szervek előtt, ki tudja, talán tudtával. Egy kishal, Voldemort uraság a saját hülyesége miatt lebukott, oda is dobták elénk koncként. Közben a valódi kedvezményezettek élnek, mint Marci Hevesen. Ők, az érinthetetlenek kasztjába tartoznak.

Az újabb eszelős kampányra, a hírek szerint 1,2 milliárd forintot dob ki a kormány az ablakon. Nemrégen, a rádióban Balaton környéki polgármesterek panaszkodtak, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültek, az idegenforgalmi adó után járó állami kiegészítés csökkentése miatt. Először azt gondoltam, hogy horribilis összegekről van szó. Kiderült, szó sincs erről. Van olyan önkormányzat, amelyiknek 3 millió, van amelyiknek 35 millió, és olyan is előfordul, amelyiknek 80 milliós  a kiesése, amit csak igen nehezen tudnak pótolni. Mikor hallgattam a számokat, nem tudtam, sírjak, vagy nevessek. Hiszen az az összeg, amelyet  csak erre a nemzeti „inzultációra” költ a kormányzat, valószínűleg  fedezné az összes érintett önkormányzat hiányát.

De nekünk a nemzeti mázba burkolt konzultáció kell, a „haláltáncát” járó Nyugat szimbóluma, Brüsszel ellen. Ez is része az „örökös miniszterelnök” kisded játékainak. Csapatainak állandóan harcban kell állniuk, ehhez ellenségekre – valódi vagy kreált, tökmindegy – van szüksége. „Nem arra kell figyelni, mit mondok, hanem arra, mit teszek”, mondta még 2010 előtt. Napjainkra tökélyre fejlesztette a kettős beszédet. Mást mond az EU fórumain – erről akár lengyel barátaink is mesélhetnének -, megint másról beszél itthon a lakéjmédia mikrofonállványainak. Tudja, ha egyszer Brüsszel elzárná a pénzcsapot, akkor az uralkodására végzetes csapás jelenthetne. Az Unió pénze nélkül nem tudná a csahosait etetni, hazánk végleg leszakadna Európától. Kérdés, meddig tűri az EU mindezt, mikor intenek be a nettó befizetők, mikor lesz elegük abból, hogy Orbánnak csak a pénzük kell, egyébként meg fütyül a közös értékekre. Meddig engedik, hogy Putyin lobbistájaként lépjen fel a Unió fórumain, meddig lehet az orosz elnök faltörő kosa Európában?

A magyarság sorsát, gyermekeink, unokáink jövőjét teszi kockára a Fidesz, amikor a tűzzel játszik. Ha keletre, Ázsiába vágynak, menjenek, tegyék nélkülünk, nem fogunk értük krokodilkönnyeket hullatni. Mi – hiszem azt, a többség – büszke magyarként akarunk szabadságban, gyűlölködés nélkül élni. Európában.

Budácsik Lajos
adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.