BŰNÖS

Gulyás Márton (MTI Fotó: Mohai Balázs) Gulyás Márton (MTI Fotó: Mohai Balázs)

Lassan és tagoltan mondom, mindenki képzelje ide a hangot: festékes ruhájú, a nyilvánosságot nem vállaló rendőrségi tanúk, két hasra bilincselt kezű, egyenként hatvan kilós, gyorsított eljárásban bíróság elé állított fiatal srác, illetve a túlterhelt magyar bíróság és tökig a fennálló rezsim seggében lihegő ügyészség főszereplésével ma újraforgatták (ki tudja hányadszor már) A tanú című filmet Magyarországon. Nem egészen öt óra kellett hozzá.

A festékes flakon-ügy (elvileg lemosható, vizes bázisú festék) pontosan megmutatja, micsoda gyalázatos hely lett abból az országból, ahol néhány (de legfeljebb hat darab) festékes doboz elhajítása (rongálási kísérlet) a példás gyorsasággal eljáró ügyészség szerint megbotránkozást és riadalmat vált ki. Ahol 23 ezer forintnyi kár miatt (a sérült útburkolatot és virágágyást Áderjancsi még nem árazta be) bilincsbe vernek és csoportos garázdasággal/rongálással vádolnak meg két fiatalembert, akik a szabad véleménynyilvánítás jegyében döntöttek úgy, hogy narancssárga festékkel dobálják meg a Sándor-palotát. A sikertelen akció közben néhány rendőr ruhája festékes lett. Ennyi a történet.

Nem Farkas Flórián és nem is Rogán Antal gyorsított eljárású tárgyalása volt ez (a 250 milliárdos Tarsoly Csaba a szabad lábán röhög valahol a háziőrizetében vagy ki tudja, hol), hanem Gulyás Márton és Varga Gergő (a csoportossághoz legalább hárman kellene lenniük) kirakatperét nézhettük végig.

Igen, ők azok a fiatalok, akiknek nem drágább rongy életük, mint az emberhez méltó lét és a szabadság. Akik úgy érezték, hogy a bajuszból és takonyból sodort gerincű államfő aláírása a lex CEU-n (jegyezzük meg jól: Áder János alkotmányjogászok figyelmeztetése ellenére írta alá a gazdájának oly fontos, alaptörvénybe ütköző gánymunkát), illetve a hatalom által rendre figyelmen kívül hagyott véleménynyilvánítás egyre kisebb területre való visszaszorítása ellen, tiltakozásul valamit tenniük kell. Nem fontolták meg előre, Varga Gergő a Gulyás Márton által beszerzett 2-3-6 darab festékes flakon célba juttatásában segédkezett. Nem a hatóság embereinek bántalmazása céljából, hanem a Sándor-palota rothadó narancs színnel való megkínálása okán. Hogy mindenkinek legyen világos, a nem létező köztársaság elnöki hivatala nem más, mint a Fidesz nevű állampárt meghosszabbítása, végrehajtója, közönséges nyúlványa.

Bár 5-6 órát nem egyszerű, és nem is feltétlenül az én feladatom, próbálok zömíteni, egyébként szerencsére az internet úgysem felejt. (Aki gondolja, ITT talál egy korrekt összefoglalót.) Mindenki bármikor végignézheti, ajánlom is, nézze végig, milyen az, amikor egy államhatalom az ügyészség vasökle révén próbálja megleckéztetni és jobb belátásra bírni a politikai véleménynyilvánítás szabadságának jogával élni kívánó állampolgárait.

Az én olvasatomban ez a koncepciós per, amit összerántottak itt az elvtársak – nem teljesültek az előzetes letartóztatás, az őrizetbe vétel, a bíróság elé állítás feltételei, sérültek a vádlottak állampolgári és alapvető emberi jogai (nem kaptak enni, inni, nem tudtak aludni), a tanúkihallgatás legalábbis jogellenes módja -, amelyben az ügyészség mindkét vádlottra felfüggesztett börtönbüntetést kért, újabb mérföldkő a rothadó magyar demokrácia történetében.

Bevallom férfiasan, megrendítő volt végighallgatni az utolsó szó jogán elmondott szavakat ennek a két fiatalnak a szájából. Súlyos kérdések kínoznak és csak abban reménykedem, hogy egyre több ember számára lesz nyilvánvaló, hogy ez nem a CEU-ról szól, nem Gulyás Mártonról szól, nem a Varga Gergőről szól, hanem egy egész ország kínja, keserve és tragédiája.

Mert milyen elcseszett ország az, ahol 3 flakonnyi szájbakúrt vízfesték elhajítására rá lehet erőltetni a kihívóan erőszakos, köznyugalom megzavarására alkalmas, közösségellenes jelzőt?

Mennyire mélyen dagonyázó ország az, ahol mindeközben bűnszövetkezetben, előre megfontoltan elrabolt közvagyon-milliárdok gazdáinak ügyei el sem jutnak a nyomozati szakaszig, a vádemelésig?

Milyen istentelen pusztulat hely az, ahol polgári perek évekig elhúzódnak, ahol a leterhelt bíróság leterhelt munkatársai azt sem tudják, merre az arra, de ahol rabláncra vernek, zárkába dobnak és azonnal bíróság elé állítanak azért, mert nem maradt más választásod a gátlástalan hatalommal szemben, mint egy festékes palackkal való tiltakozás?

Milyen pöcegödörben fordulhat elő az, hogy a lakásodból, a zuhany alól rángatnak el azért, mert négy rendőr ruhája festékes lett, amiért te az Áder János nevű pártkatona által lejáratott államelnöki hivatal (és műemlék) falára akartál egy kis narancsszínű kritikát ráküldeni?

Akinek még mindig nem világos, annak már nem is lesz. Akit csak egyszerűen nem érdekelt, az próbáljon szembenézni azzal, amit lát, és ne tervezzen programot szombatra. Aljas gazemberek ülnek tort az ország homorú sírján, akik ma ismét átléptek egy utolsó utáni határt. Nem most, már hétfőn, csak most került pont a végére. Erre a szánalmas, az igazságszolgáltatás karikatúráját megrajzoló kutyakomédiára nincsenek szavak. Magasról leszarom, és normális országban mindenki magasról leszarná, hogy hány méterről, milyen testhelyztből, hány órakor, milyen sebességgel dobták el azokat az átkozott festékes palackokat, hol lett festékes a rendőr ruhája és három, vagy nyolc petty fröccsent a Sándor-palota falára. A 23 ezer forintos kárt pedig, akárcsak a kolléga a letaposott virágokat, bármikor kifizetném és biztosan nem lennék ezzel egyedül.

Hol van ennek a vége? Még hány bátor fiatalt kell megtaposson ez a rettegő maffia, hogy elég legyen? Hogy mindenki a helyén kezelje és értse, mennyire vérlázító és elfogadhatatlan, hogy ez az elszabadult bűnbanda a valódi bűnüldözés, ne adj’ isten bűnmegelőzés helyett politikai parancsvégrehajtóként mozgatja a rendőrséget, hogy az ügyészség és az állami intézmények úgy általában a kormányt szolgálják és nem a polgárokat.

Az emberi jogaiban megalázott Gulyás Márton és Varga Gergő mindent elmondott, amit tudni érdemes arról, hogy mennyire mélyen vagyunk. Amit ők végigcsináltak, az tiszteletre és elismerésre méltó. Kösz, fiúk! Oda kellene állni melléjük. Mégpedig azért, hogy ne kelljen majd szégyenkeznünk. Hogy egy olyan hülyére vett országban éltünk, ahol süket, vak, hatalommániás gazemberek garázdálkodnak, lopnak, csalnak, menetelnek a hátunkon és ahol nem marad más módja a tiltakozásnak, mint a rohadt narancssárga festékes flakon. Ahol Mészáros Lölö már a fél Balatont a nevére íratta, ahol gyerekekkel hamisíttatnak lenyúlt uniós projekteket, ahol Rogán és Farkas Flórián kaliberű nagypályás bűnözők ügyei soha nem jutnak el a vádemelésig, de ahol civil aktivisákat gyorsított eljárásban meghurcolnak.

Elvtársak! Nem a műemlék, nem a sárba gyalázott államelnöki hivatal épülete, nem a virágágyás, nem az útburkolat sérült. Itt egy egész ország évek óta mentálisan, lelkileg és fizikailag egyaránt sérül a Fidesz-kormány abszurd, szürreális, gyomorforgató pusztításától. A tisztelt bíróság elítélő döntése valójában csak hab a tortán. A keserű, undorító, ragacsos hab. A vádlottak bűnösnek találtattak: Gulyás Márton 300 óra, Varga Gergő 200 óra közmunka + 29350 forint költség. Magyarországról mától kezdve még szilárdabb meggyőződéssel állíthatjuk, hogy nem jogállam, nem demokrácia, hanem egy beteg, rohadó rendőrállam.

adomany-1