Vannak nagyon vicces dolgok az életben. Az országban is vannak, persze azért igen fejlett humorérzékre van szüksége annak, aki vigyorogni tud mostanában. Én például szívből felröhögtem, amikor kedvenc – na jó, nehogy sértődés legyen; az egyik kedvenc – propagandaportálomat olvasgatva rábukkantam erre a cikkre.
Lustáknak összefoglalom: mindenki retteg ebben az országban, aki nem fideszes. Megmég esetleg ha kádéenpés, akkor sem fél, de minden más esetben retteg és rinyál és ez nagyon szánalmas dolog. A baloldal rettegés közben nem átall forradalomról vizionálni, pedig tudjuk jól, mire szokott vezetni, ha a demokratikusan megválasztott istenkirályt erőszakkal váltja le a nép. Nézzük csak meg Ukrajnát, ahol szintén Soros György kavarta a szart. Itt is Soros kavarja. Közben a komplett ellenzék retteg és ijedtében el akarja zavarni Orbán Viktort, pedig a demokrácia azt kívánja, hogy szabályos választásokon kell őt legyőzni.
Nagyjából ennyi. Nem azért hoztam ide ezt a cikket, mert olyan jól megírt dolgozat lenne. Erről szó sincsen. Viszont talán éppen egyszerűségénél fogva jól nyomon lehet követni a rendszer logikáját. Már amennyiben beszélhetünk logikáról a jelenlegi magyar rendszerrel kapcsolatban.
Miután hetedik éve van hatalmon Orbán és brigádja, már évekkel ezelőtt is szánalmas dolog volt visszamutogatni, hogy miről ki tehet. És mivel a saját szája íze szerint átírta a Fidesz a választási törvényeket – innentől kezdve a demokratikus, de főleg a korrekt választás ki is van zárva, mert változatlanul nem az a demokratikus és becsületes, amit Orbánék éppen annak tartanak, hanem ami az -, így parlamenti többséget szerzett. Ennek ellenére hetedik éve sír a szájuk, hogy a liberálisok elnyomják őket, mert olyan sokan vannak.
Na most. Ha sokan vagyunk liberálisok, az semmi mást nem jelenthet, minthogy a Fidesz kisebbségben van. Az országban. Európában pedig az a populista szélsőjobbos társaság van kisebbségben, amit a magyar kormány képvisel.
Ismételjük: aki kisebbségben van, az nincs többségben. Akkor sem, ha nagyon hangosan ordít. Pláne, ha hülyeségeket ordít, mert azért lássuk be: egyedül az anyagi tőkét sikerült Orbánnak összelapátolnia a felcsúti stadion tövében. Sem erkölcsi, sem szellemi tőkét nem halmozott fel. Ez pedig egyre jobban kiütközik a nemzeti lóláb árnyékában.
Valószínűleg volt egy olyan koncepciója a mi helyi géniuszunknak, hogy majd Trump jól megvédi, mellé áll és de jó lesz, mert Trump és Putyin is haverok lesznek, akkor pedig Orbán bányatulajdonos apuka kicsi, ám nagyralátó fiacskája elfityeg ott a két hatalmas karjai között. Na, ebből nagyjából semmi nem jött össze. A két hatalmas barát nem hajlandó együtt focizni, értelemszerűen Orbán focista nem két nagytesó védelmében vigyoroghat, hanem azon igyekszik, hogy lehetőleg egyikük se lépjen rá az okos kis fejére.
Egyszerűen az történt, hogy Orbán és bandája addig szorította a társadalmat, ameddig már nem maradt lehetőség hátrálni. Ez a pillanat véletlenül egybeesett azzal, hogy Orbánnak sem maradt tere, sarokba szorult. Putyin követeli a jussát – nyilván van mit követelnie, normális ember nem gondolja, hogy Paks 2 egyszerű üzleti megállapodás – Trump szarik Orbán fejére, az Uniónak elege van belőlünk, a Fidesz pártcsaládja ki akarja dobni nagyszerűéket és Európa összességében is kezd rájönni, hogy a szélsőjobbos nacionalizmus nem az ő útja.
Ezen a ponton elég nehéz már elhitetni, hogy párezer ember érdeke többségi érdek, hogy Bayer Zsolt fenyegetőzése elfogadható, és hogy a kisebbség az valójában többség. Az is ordas nagy hazugság, hogy egy megválasztott kormány leváltásáról beszélni, azért akár utcára vonulni valamiféle törvénytelen dolog lenne, mert nem az. Ráadásul Orbán nem teheti meg azt, amit megtehet Putyin, vagy Erdogan, mert akkor az Uniónak sem maradna más választása, mint beavatkozni.
Sakk-matt helyzet van. És ráadásul közeledik a választás. Biztos, hogy durvulni fognak még a dolgok, de remélhetőleg a végén helyreáll az a demokratikus alap, amire már lehet építkezni. Addig még lesz visítás bőséggel, de a végén mindenki megtalálja a helyét. A propagandamédia alkalmazottai megélnek a piacról, vagy keresnek valami munkát maguknak. Akinek elszámolnivalója van, az elszámol, mindenki a helyére kerül. Bíróság elé, börtönbe, vagy kipróbálhatja magát a versenyszférában, esetleg közmunkásként csinál valami társadalmilag hasznosat az óbégatás, uszítás és hazudozás helyett. Jó lesz az, drága propagandisták, nem kell ennyire rettegni tőle.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.