Olvasói levél: Nyílt levél az Európai Unió Parlamentjéhez

Kép: Unsplash Kép: Unsplash

Az itt következő nyílt levelet egy olvasó küldte szerkesztőségünkbe, ahogy a többi, eddig megjelentett levelet is. Nem feltétlenül szoktunk a levél elé szerkesztőségi állásfoglalást írni, most mégis szükségesnek érezzük. Nem azért, mert ne értenénk meg az olvasó érzéseit, hanem azért, mert tudjuk, hogy így nem avatkozhat be az Unió és nem is gondoljuk, hogy jó lenne ilyen direkt módon beavatkoznia. De a levél érdekes és jó vitaalap, ezért leközöljük.

Tisztelt parlementi képviselők!

Én egy egyszerű magyar állampolgár vagyok, akinek mindig is az volt a vágya, hogy Európai Unió állampolgára lehessen, magyar anyanyelvvel. Megszavaztam, hogy csatlakozzunk az Unióhoz. Számomra hihetetlen öröm és boldogság volt, amikor ez létrejött. Bíztam, reménykedtem, hogy a határok leomlanak, hogy az a sok tudás, ami a nemezetekben megvan egyénkét, az most összeadódik és abból valami jó lesz.

De nem lett, mert valakik megszavazták azt az embert, akivel most önök egy kalap alá vesznek minket! Pedig nem vagyunk egyenlőek a minket képviselő emberrel.

Dühös vagyok önökre, hogy az elmúlt 7 évben semmit, de semmit nem tettek az érdekünkben, még 2014-ben sem, amikor egy egyértelműen elcsalt választással maradtak hatalmon. Nem tettek semmit, mert akkor még nem volt kínos a személye.

Most már kínos a személye, most már kellemetlen, amit művel, de nem abban segítenék ezt a kis országot, hogy törvényesen, demokratikusan, akár az akkori választási csalás elismerésével megdöntsék – akár kívülről is – ezt a hatalmat, hanem egyszerűen oda akarnak minket dobni egy kénye-kedve szerint uralkodó diktátornak.

Mit képzelnek Önök, mindenki ki tud, tudott menni, aki nem ért egyet ezzel a rezsimmel? Elárulom, hogy nem, mert vannak betegek, nyelveket nem beszélő és minimális anyagi tőkével sem rendelkező emberek (mert ha ki akarsz költözni, jó, ha van egymillió forintod) akik benne ragadtak ebben, amit önök hagytak kialakulni. Sőt, vannak olyan idealista barmok is – igen, mert már lassan csak az idealisták, a szegények, a betegek és a seggnyaló kórus marad itthon – akik megpróbálnak tenni ellenük kisebb, nagyobb sikerrel. De már félelem van ebben az országban. Félelem, hogy a szomszéd mit gondol, ő esetleg a seggnyalók táborát erősíti, barát, vagy ellenség. Szóval félelem van és féltés van. Mindenki félti még azt a keveset, amije van. De előbb-utóbb nem lesz mit félteni és akkor mi lesz?

Kérem, könyörgöm, segítsenek a magyar embereken, hogy ne kelljen egy véres polgárháborúba keveredni, hogy ezt a rezsimet eltakarítsa ez a kis ország és kezdhesse újra úgy, ahogy Európa szívében lennie kéne.

 Egy magyar anyanyelvű uniós állampolgár adomany-1