Jól van ez így, János

Fotó: Andrzej Grygiel/EPA/MTI Fotó: Andrzej Grygiel/EPA/MTI

Úgy látom, sokan rökönyödtek meg azon, hogy a bábuként funkcionáló államfő a hét éve nem tapasztalt felháborodás ellenére, az utolsó pillanatig kivárva mégis aláírta a CEU de facto ellehetetlenítésére vonatkozó törvényt. Holott legalább szemfényvesztésből visszaküldhette volna a parlamentnek újratárgyalás céljából. Holott az egyedüli tisztességes dolog, amit tehetett volna, hogy az Alkotmánybíróságnak küldi tovább a törvényt alkotmányossági felülvizsgálat céljából.

Nem fogom elismételni mindazt, amit ilyenkor szokás: hogy pártkatona, csicska, káder, közönséges talpnyaló és egyáltalán semmi köze a független, nem létező köztársasági elnöki pozíciójához, mert gyakorlatilag ezt csinálja évek óta. Dicsőséges második mandátumát sem kezdhette másként, mint ahogy befejezte az elsőt. Áder nem tényező, nem közjogi méltóság, nem fejezi ki a nemzet egységét. Egyszerűen nem. Ez az ember sem a nemzetet, hanem kizárólag a Pártot szolgálja.

A törvény aláírásának indoklása következésképpen már majdnem mindegy is, ám a slusszpoén azért még rátesz egy lapáttal az egész lánctalpas, büdöstahó módszer cinizmusára, amivel egy hét alatt pontot tettek ennek a történetnek a végére. Vagy legalábbis szerintük pontot tettek.

Meggyőződésem, hogy kölcsönös jó szándékkal és közös akarattal a törvényben biztosított határidőn belül ez megoldható. Mindannyiunk érdeke, hogy az az érték, amely a Magyarországon működő külföldi egyetemeken az elmúlt években létrejött tovább gyarapodjék, és a tudományos munka zavartalanul folytatódjék.

Azon túl, hogy ennek a Kósa Lajos és Németh Szilárd intellektuális színvonalán messze túlmutató ügynek a hivatalos kommunikációját ezekre a sötét ösztönlényekre bízták, azon túl, hogy minden lehetséges hazugságot saját elmebajuk szolgálatába állítottak, azon túl, hogy gyakorlatilag ma sincs egy komolyan vehető érvük sem (a kormány migrációs politikáját hagyd a fenébe, Kósa, ne égesd magad tovább) amellett, hogy miért volt erre szükség, én azt hiszem, hogy Káder János mégiscsak szívességet tett ezzel a szerencsétlen, gyáva lépéssel. Pedig a jelenlegi gőz egy részét stratégiailag kiengedhette volna már azzal is, hogy néhány vessző átpozícionálása végett visszaküldi a parlamentnek, ha már az alkotmánybíróságos variáns az első perctől kizárható volt.

Tudom, hogy ez talán zavarbaejtőnek tűnik, de én tényleg örömmel nyugtázom, hogy Áder meg sem próbált másnak látszani, mint ami, és az elvtársi utasítás ellenére nem ragaszkodott semmiféle látszat fenntartására (nem mintha lenne beleszólása bármibe is). Különösen annak örülök, hogy itt már nincs megállás, innen már csak a fal jön. Egy olyan társaságnak, amelyiknek semmilyen morális aggálya nincs azzal szemben, hogy diákok, oktatók életét – sikamlós hazugságokkal, a Sorosból kipréselhető rövidtávú politikai haszonszerzés okán – teszi egy tollvonással bizonytalanná, elpusztítva Magyarország legelismertebb felsőoktatási intézményét (igen, korábban sem volt, amikor másokat taposott el rendre), nem maradt más hátra, mint előre: átnyomni, aláíratni, kihirdetni az elmebajt. És igen, lássuk be, ez így van jól.

Többek között azért is, mert jusson eszébe mindenkinek Ürge-Vorsatz Diána pár nappal ezelőtti, optimista, a tisztánlátástól és realizmustól fényévekre eső nyilatkozata:

Én bízom Áder Jánosban. Hiszem, hogy ki mer állni az ügy mellett. Ő is látni fogja, hogy ennek nincs értelme. Az egész ország veszít vele. Még a kormány is veszít vele. (…) Tudom, hogy az államfő mellett nagyon jó emberek vannak, maximálisan tisztelem őket, ők meg fogják győzni Áder Jánost.

Igen, szép dolog a remény és a jóhiszeműség, csak sajnos egy egész ország veszít vele. Jó, hogy ez így történt, mert talán a bevallottan és meggyőződésből Fidesz-szimpatizánsok mély álomból való ébredését is kierőszakolja. Ha másképp nem ment, akkor így is rendben van.

Nem Áder János személye itt a lényeg, számára valószínűleg tökmindegy, hogy hajlékony gerincű, Schmitt Pál-díjas bábállamfőként vonul be a történelembe, aki nem mutatott túl egy bűnözőkre épülő rendszer mezei parancsvégrehajtójának jelentéktelenségén. Itt nem arra kell rácsodálkozni, hogy aláírta, sokkal inkább az lett volna a hír, ha nem írja alá. Ez így tiszta sor.

A gyógyszerek olyan messzire gurultak, hogy már nagyítóval sem lehet megtalálni őket. A magyar kormány gyakorlatilag mindent feltett annak a másfélmillió embernek a további fanatizálására, akiknek bizalmát meg kell őrizni a választásokig, akiknek ostobaságát kihasználva be lehet húzni egy újabb négy éves kormányzást. Ennek nincs alternatívája, ezért nem túl nagy ár néhány Ürge-Vorsatz Diána potenciális elvesztése, a hazai és nemzetközi közvélemény elég nagy szeletének maguk ellen fordítása, Magyarország európai jövőjének ellehetetlenítése. Mondjon bárki bármit, ez itt már a lánctalpas menetelés a putyini úton, az ország kiszolgáltatása a Moszkva-Teherán tengelynek.

Ha naivitásnak is tűnik, hogy ez a rezsim békés úton leváltható, abban egészen biztosan megegyezhetünk, hogy a történelem sokszor bebizonyította: érdemi társadalmi-politikai változások a fiatalok, diákok, egyetemi hallgatók érdekeinek nagyívű negligálásában és eltaposási szándékában gyökereztek. Egyelőre nem látszik, hogy mire lesz elég az, ami vasárnap a Várkert Bazárt a Kossuth térrel összekötő kilométereken történt, de hogy valami korábban nem tapasztalható erő megmozdult, az egészen biztos. Ezek a fiatalok talán most értették meg, hogy a politikába igenis van beleszólásuk, sőt. Nincs külső segítség, nincsenek csodák, itt vagy ők veszik a kezükbe sorsuk irányítását, vagy senki.

E tekintetben tehát – bármilyen perverz is – Áder János aláírása sorsdöntő lehet, bár az önálló gondolkodásra való képesség abszolút hiánya miatt, ő valószínűleg semmit nem ért az egészből. A cinikus magyarázkodás rajta már nem segít, tevőlegesen járult hozzá a rendszerváltás utáni vérszegény magyar demokrácia történetének egyik legsötétebb pillanatához. Ami ennél sokkal fontosabb az az, hogy immár a későn ébredők is láthatják – és nem, nem pityeregni kell -, itt a maffián kívül mindenki áldozat függetlenül a hitétől és a meggyőződésétől. Hát bele kell állni, mert ők nem fognak félreállni!

adomany-1