Nem leszünk gyarmat. Már vagyunk

Forrás: 24.hu Forrás: 24.hu

Igaz, hogy én is szoktam látni néha, hogy jelentéktelen kis oldalunkat időről időre .ru, azaz orosz oldalakról érkező felhasználók látogatják, de ez önmagában semmit nem jelent, miért is ne olvashatnának Oroszországban is Szalonnát? A valószínűsége persze a nulla felé konvergál, de úgysem értek én ehhez, ne hőbörögjek feleselegesen.

Az viszont meglehetősen aggasztó, hogy a kormány viszont a saját oldalán mókázik és orosz kódokat futtat. Hogy esetleg ezt ezért teszi, hogy saját polgárainak személyes (!) adatait tudatosan az orosz titkosszolgálatok rendelkezésére bocsássa, nem hogy aggályos, de egyenesen borzasztó. Hol máshol lehet ezt a legjobban kivitelezni, mint a kormány nemzeti konzultációs oldalán, ahol a gyanútlan, Brüsszel megállítására berendezkedett, egyébiránt teljesen kreténnek nézett magyar polgárnak például a nevére, emailcímére, életkorára is kíváncsi az agyzsibbasztó, idióta, csak rosszul megválaszolható kérdések kezdeményezője.

A magyar kormány odáig fajult (semmilyen cáfolat nem érkezett Rogán propagandaminisztériumától, bár ezt igen nehéz lesz megcáfolni, de majdcsak letagadják), hogy miután arról biztosítja a konzultáló felet, hogy nem hozza nyilvánosságra, illetve nem továbbítja külföldre és harmadik félnek a szóban forgó adatokat, jó eséllyel pont ezt csinálja.

Ha jóhiszemű dilettáns vagyok (márpedig az vagyok), akkor gondolhatom azt is, hogy a Yandex.Metrika nevű számláló tök véletlenül került oda, a semmihez nem értő Rogán nem is tud róla, a weboldal fejlesztője egyszerűen magánszorgalomból illesztette be a kódot és elfelejtett szólni róla a megbízóinak. Ez a bizonyos Yandex nevű orosz technológiai cég olyasmi, mint a Google, ám ez a bizonyos kód nyújthat olyan funkciókat, amit a konzultációs oldalban szintén használt Google mérőkódja (Google Analytics) nem.

Hogy mi a gyászt keres egy uniós tagország kormányzati oldalán bármilyen orosz kód, akkor is hatalmas kérdőjel lenne, ha nem látnánk a putyinizálódás nyilvánvaló jeleit a mindennapokban: a rendőrállam kiépítésének analógiáit, az egyértelmű Oroszországhoz való dörgölőzést, a nyilvánosság orosz álhírekkel butításának igyekezetét, és ha nem titkosították volna az orosz hitelből épülő Paks 2 üzlet majd minden elemét. Attól válik viszont igazán ijesztővé a dolog, hogy a Yandex 2011-ben maga hozta nyilvánosságra, hogy adatokat szolgáltatott felhasználóiról az orosz titkosszolgálatnak. Konkrétan egy ellenzéki bloggert és korrupcióellenes aktivistát, Alexej Navalnijt támogató civilek adatait adta át Putyin titkosszolgálatának.

Akkor most lehet jönni az olyan baromságokkal – remélem, a propagandaoldalak már szorgosan gyártják a tartalmat, még ha a hazaárulózást kicsit nehéz is lesz belefércelni -, hogy mégis ugyanbiza miért kell az orosz titkosszolgálat ahhoz, hogy a magyar kormány beszerezze saját polgárai személyes adatait? 

Meg hogy mégis milyen kompromittáló adatokhoz, milyen új információkhoz juthat így bárki a gyanútlanul hülye magyarokról, amit eddig ne tudott volna, vagy amit a szürke kisember titkolni akarna és nem adott meg önként-dalolva?

Lehet mentegetni a drága jó kormányt azzal, hogy hát valójában számtalan ilyen program/technológia létezik, ami adatokat gyűjt az állam szavazó polgárairól, amelyek segítségével aztán lazán meg tudják állapítani, hova kommentelt a nála okosabb telefonjáról Pityipalkó munkaidőben, és merre vezetett az ő útja a kormányellenes tüntetés előtt/után. 

Lehet keresni a dehát-okat és nagy valószínűséggel meg is lehet találni őket, hogy bezzeg a Google, a Facebook kódjai miért nem zavarnak senkit, amikor nyilvánvaló, hogy ezek az idegen érdekeket szolgáló gazemberek többet tudnak rólunk, mint a saját édesanyánk. Akkor mi a probléma azzal, hogy a Yandex kódjai ott virítanak a kormányoldalon?

Laikus, hozzá nem értő, dilettáns, nagyon hülye internetfelhasználóként azt kell mondanom, hogy engem az se érdekelne – túl azon az átverésen, hogy miután kinyomtatták és postázták a nemzeti konzultációs borítékokat, további közpénzt szórnak el az elmebaj online változatára, ami viszont nagyon is érdekel -, ha az internetes kérdőívet esetleg csak kamuprofilokról töltik ki azok, akik egyáltalán kitöltik, és a végén megtrollkodják az egész történetet. Viszont mennyire kell ostobának lenni ahhoz, hogy valaki komolyan elhiggye: egy emailcímhez rendelt név és életkor, no meg egy járulékos politikai vélemény (a kérdésekre adott válaszok első 255 karaktere) teljesen hasznavehetetlen adat? Másrészt mennyire kell fogalmatlan idiótának lenni ahhoz, hogy valaki komolyan megkérdezze: nem teljesen mindegy, hogy az amerikaiak, vagy az oroszok tárolják ezeket az információkat, netán mindketten egyszerre?

Hát kurvára nem mindegy, drága kormánypárti szavazók, szurkolók és lelkes trágyalapátolók! Attól kezdve, hogy a kormány azt ígéri nektek, polgároknak, hogy nem szolgáltat rólatok adatokat harmadik félnek és nem szivárogtat külföldre, semennyire nem mindegy. Persze az is lehet, hogy Oroszország se nem külföld, se nem harmadik fél, ám az, hogy orosz szervereken landolnak a ti személyes adataitok, az bárkit aggasztana, ti se nyugtassátok magatokat azzal, hogy a számítógépet bekapcsolni nem tudó vezéretek ura a helyzetnek.

Ha vicces lenne, hogy egy EU-, egyben NATO-tagország ilyen módon kúrja át a polgárai agyát (Kubatov listája elavult, most készül az újratervezett, update-elt változat?), akkor még azon is poénkodhatnánk, hogy ameddig csak azoknak az adatait szolgáltatják ki, akik felmásztak az oldalra és nem azokét is, akik soha nem kattintottak a kormány hazug konzultációs oldalára, addig nincs baj.

Pedig már akkor sem volt vicces a dolog, amikor egy évvel ezelőtt Gizike hasra esett és megmerényelte a magyar kormány informatikai rendszerét. Azóta a helyzet csak romlott, ám még a nemzeti együttelhülyülés rendszerében is magyarázatra szorulna: mit keres a magyar kormány oldalán egy olyan cég kódja, amelyik bevallottan szivárogtatott adatokat Putyin elvtárs titkosszolgálatának? (Ez nem feltételezés, ez tény.) Miért hazudik az adatvédelmi nyilatkozatban a magyar kormány? És ezek a kérdések akkor is jogosak lennének, ha a kormány a CBA-nak gyűjtögetné/adná ki ezeket az adatokat, nem egy, az európai szövetséggel ellenséges nagyhatalomnak.

Hogyan bízzon meg ennek alapján az egyszerűagyú állampolgár a saját kormányában, ha nem tudhatja biztonságban saját adatait? Még egyszer: ez nem egy webshop internetes oldala, hanem egy normális körülmények között és állítólag fokozottan védett kormányzati szájt. Mi az az indok, ami miatt a háttérhatalmi összeesküvések, a külföldi ügynökök és Brüsszel ellen harcoló kormány saját állampolgárai adatait egy külföldi szerverre küldi? Ki és milyen célra használja fel ezeket az adatokat? Még mindig nem reped ketté a tudatotok, kedves szurkolók? Vagy legalább valami halovány aggály nem mardossa az agytekervényeiteket? Miféle nemzetbiztonság ez?

E sorok írásakor derült ki, hogy mindenféle magyarázat nélkül törölték az orosz kódot a nemzeti konzultáció weboldaláról. Ez nem változtat azon a tényen, hogy a magyar kormány úton-útfélen okot ad a bizalmatlanságra, és nem az igen széles körben alkalmazott adatgyűjtés okán. Hanem azért, mert mindenhol a sötét orosz diktatúrával való összeborulás és az annak való totális kiszolgáltatottság orrfacsaró bűze terjeng. Azt hittük, ezt egyszer már magunk mögött hagytuk. Hát nem. Nem leszünk gyarmat. Már vagyunk. Ez az orosz kóddal való szórakozás pedig akkor is magyarázatra szorulna, ha sunnyogva eltüntették.

Frissítés: A kormány reagált. Semmi gond nincs az orosz kóddal, de mégis levették, mert rosszindulatú félremagyarázásokra adhat lehetőséget. Értjük.

adomany-1