Negyedik alapvetés: Orbán Viktor nem isten és nem király

Facebook/Orbán Viktor Facebook/Orbán Viktor

Menjünk vissza a kályhához, mert eltévedtünk. Már megint. Vannak olyan alapvetések, melyeket elfelejtünk, vagy soha nem is tudtunk, vagy tudtunk és most is tudunk, de elfogadjuk helyette a propagandát, mert az már jól elő van rágva, nem kell vele dolgozni, csak lenyelni.

Politizálni mindenkinek – kivétel nélkül mindenkinek – joga van. Politizálni nem valami olyasmi, amit csak politikusok csinálhatnak, a mezei polgárnak nincs hozzá köze és nem is ért hozzá. Nem is kell érteni hozzá, mert a politika a mindennapi életünkről szól, ahhoz meg mindenki ért. A szakpolitikusoknak (mármint ahol vannak ilyenek, mert nálunk nem jellemző) az a dolguk, hogy a megfelelő formában működőképessé tegyék a többségi akaratot, mégpedig a kisebbség akaratának figyelembevételével.

Mindjárt itt a második alapvetés: másfél millió szavazó nem többség. Csak ott többség, ahol hárommilliónál kevesebben vannak. Nálunk azért többség, mert a Fidesz úgy írta át a választási törvényt, hogy neki jó legyen. A saját fanatikusaira szabta és most erre hivatkozva óbégatnak. Ez hazugság.

A harmadik alapvetés: a kormányt, az ellenzéket mindenkinek, mindenkor jogában áll kritizálni. Akár egyszerre a kettőt is. Akár egyes döntéseit is. Mindenkinek jogában áll véleményt alkotni, azt kimondani, vagy leírni. Ez nem hazaárulás.

Negyedik alapvetés: Orbán Viktor nem isten és nem király. Nem is istenkirály. Őt kritizálni, akár szidni, számonkérni a tetteit, szavait, ígéreteit, szembesíteni a hazugságaival, a leváltására törekedni nem felségárulás, hanem alapvető polgári jog.

Ötödik alapvetés: a kormánynak nincs pénze. Nekünk, polgároknak van pénzünk, mi fizetjük be azt adó formájában és mi kapjuk az Uniótól fejlesztési forrásként és mi vesszük fel hitelként, amit mi fizetünk vissza és mi fizetjük a kamatait is. A kormány felhatalmazást kapott arra, hogy döntsön ezeknek a pénzeknek a felhasználásáról, de nekünk ezt a felhasználást bármikor jogunk van ellenőrizni, elszámoltatni.

Hatodik alapvetés: a kormány tagjait, Orbán Viktortól Tállai Andrásig mi fizetjük. A mi alkalmazottaink. Nem csak a fideszhívők fizetik és nem csak őket kell, hogy szolgálják, hanem mindenkit, kivétel nélkül. Ha nem tetszik, ahogy az alkalmazottaink dolgoznak, ha úgy látjuk, hogy meglopnak minket, ha veszik a bátorságot arra, hogy ócsárolják a munkáltatójukat, hogy a híveiket a többi polgár ellen uszítsák, akkor azok az alkalmazottak sunyi gecik és alkalmatlanok, valamint méltatlanok az ország vezetésére.

Hetedik alapvetés: az a miniszterelnök, aki belehazudik a polgárok arcába, aki a saját gazdagodása és korlátlan hatalma érdekében a polgárok alapvető érdeke ellen ténykedik, aki nem tud elszámolni a rá bízott közvagyonnal, aki nem is akar elszámolni a rá bízott közvagyonnal, aki gúnyolni és árulózni merészeli a polgárokat, az nem miniszterelnök, hanem egy hétköznapi bűnöző.

Nyolcadik alapvetés: az a miniszterelnök, miniszter, államtitkár, bármilyen posztot betöltő közhivatalnok aki fenyegeti, gyalázza, jogainak gyakorlásában gátolja, meglopja az ország bármely polgárát (akár csak egyetlen polgárát is), az köztörvényes bűnöző.

Kilencedik alapvetés: az az újságíró, az az újság, televízió- és rádiócsatorna, amely pénzért, megrendelésre, megadott tematika szerint, a kormány mindenkori érdekeinek megfelelően hamisítja a híreket, hazudik, az nem újságíró, nem újság, nem köztévé és nem közrádió, hanem fizetett propagandista, elvtelen cseléd.

Tizedik alapvetés: aki elvitatja az ország bármely polgárának a lelkiismereti-, vallási-, szólási-, véleményalkotási jogait, aki ezeket a polgárokat megpróbálja zsarolni, kényszeríteni, fenyegetni, kigúnyolni, lejáratni azért, hogy az aktuális kormány túlhatalmát biztosítsa, az nem politikus, nem államfő, nem miniszter, nem újságíró, nem tudós, nem közszereplő, hanem egyszerű megélhetési szarházi, gerinctelen szolgalelkű, gyáva senki, akinek semmi keresnivalója nincsen sem az ország, sem semminek a vezetésében.

Minden jog annyit ér, amennyit használunk belőle. Minden polgár annyira polgár, amennyire kiveszi a részét közös dolgainkból. Minden kormány olyan, amilyet az öntudatos, vagy öntudatlan polgárok megválasztanak és minden kormány addig megy el a saját érdekeinek érvényesítésében akár az ország érdekei ellenében is, ameddig az ország polgárai engedik. Minden megélhetési politikus, politikusbűnöző, maffiacsalád addig tapos a fejünkön, ameddig mi azt eltűrjük. Bizony.adomany-1