Kis lépés a kormánynak, nagy szívás a társadalomnak. Az Orbán nevű és alattvalói nagyon eldöntötték, hogy rálépnek a civil társadalom torkára. Nem először merül fel (bennem, például), hogy az országot magántulajdonként kezelő gyülekezet nem az Unió és nem is Soros György ellen harcol évek óta, hanem a saját polgárai ellen. És tényleg.
Miközben veszettül harcolnak azért, hogy egyetlen olyan egyetem se lehessen ebben az országban, amelynek élére nem a saját hűséges elvtársukat ültetik és pláne ne lehessen olyan oktatás, amibe ők ideológiai alapon nem ugathatnak bele, más frontokon is megy a harc. A civil szervezetek vegzálásának megágyazó törvényt mindjárt elfogadják. Párhuzamosan szépen épülget a rendőrállam és aki ezt nem látja, az minimum vak.
Gondoljunk csak az Orbán nevű senki kapujára vigyázó civil ruhás – állítólag – rendőrökre, a CEU tüntetésen a rendőrsorfal előtt keménykedő – szintén civil ruhás és szintén állítólag rendőr – fiúkákra, az Erdösiné-féle kopaszokra, a Ligetvédőket terrorizáló biztonságiakra, vagy a legújabb történésre, amikor az éjszaka közepén, a saját lakásában igazoltatták a CEU tüntetés több résztvevőjét.
Jó, tudom. Rendőr, parancsra cselekszik. Ez már elhangzott sokszor, más országokban is, más időkben is. Senkit, soha nem mentett fel a tettei súlya alól. Én pedig azt gondolom, hogy nem csak rendőr, hanem önálló, döntéseket hozni képes és a döntéseiért felelősséggel tartozó ember is. Konkrétan: fel lehet mondani a munkahelyen. Ennyi.
Ez most arról jutott eszembe, hogy a kormánynak nevezett szervezet egyrészről a civil szervezetek lejáratására, megfélemlítésére törekszik, közben a másik kezével még mindig szorosan markolná a Norvég Alapok pénzét. Mint tudjuk (aki eddig nem tudta, az majd most), ebből az alapból egy nagyobb részt a magyar kormány kap meg, egy töredéket pedig közvetlenül civil szervezetek, egy magyar civil szervezeten keresztül. Arra is emlékezhetünk, hogy az újraválasztott kormánynak és külön Lázár Jánosnak 2014-ben első dolga volt nekimenni az Ökotárs alapítványnak és egyéb, a norvég pénzek elosztásában közreműködő, vagy abból részesülő civil szervezeteknek.
Lázár annak idején nem kevés hazugságot és rágalmat sütött el a civil szervezetekkel kapcsolatban, kiszállt a rendőrség nagy erőkkel, házkutatás, iratfoglalás, átfogó nagy vizsgálatok, adószám-felfüggesztés és természetesen rágalomhadjárat a kormány részéről, a kormánypropaganda aktív közreműködésével. Arról már kuss volt, hogy végül még az erősen nyomás alatt dolgozó nyomozati szervek sem bírtak semmit kiásni az Ökotársról és a többi szervezetről sem. Lázár János azóta is éppen olyan sunyi vigyorral tartja a heti néphülyítést és eszébe sem jutott bocsánatot kérni.
Ellenben most jön a második kör. Ugyanis újabb támogatási ciklus kezdődik, amikor is mintegy 60 milliárd forint norvég pénzt kapnának a magyarországi civil szervezetek, hogy működni tudjanak, meg tudják valósítani a projektjeiket. Pitiánerék azonban ragaszkodnának ahhoz, hogy a norvég kormány közvetlenül a magyar kormánynak utalja a pénzt és majd a magyar kormány eldönti, kinek ad belőle és kinek nem. A norvég kormány pedig nem hajlandó a kecsketenyészetre bízni a káposztát.
Nem is értem egyébként. Biztosan hasznosan költenék el Orbánék. Jutna belőle minden fontos civil szervezetnek, úgymint békemenetesek, védjükmegviktort-aktivisták, éljenafidesz-tüntetők és hasonlók.
Annyira beszari, egyben szarrágó az egész bagázs, hogy még erre a pénzre is rá akarnak tenyerelni, hogy egyetlen egy fillér se mehessen sehová az ő ellenőrzésük nélkül. Hogy mindenki, a világon mindenki csak a Fidesztől függjön, hogy a kormány jóindulata és Orbán Viktor nagylelkűsége nélkül csak megdögleni lehessen ebben a tetves országban.
Szánalmas, undorító, kisstílű bűnbanda, amelyik a saját népe nyakán élősködik, saját hadsereget építget, veri a nyálát reggeltől estig és retteg. A saját polgáraitól. Pocsék lehet így élni. Pocsék lehet parancsra cselekedni és pocsék lehet állandóan rettegni, hazudozni, lopni, csalni. Ez többnyire súlyos tüneteket szokott okozni és ahogy ezek a tünetek súlyosbodnak, úgy borul el a beteg agya. Nekem mindegy, én bele tudok nézni a tükörbe. Csak gondoltam, szólok, hátha van, akinek még nem késő.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.