NEHAZUGGY

Változás vagy végítélet?

Lázár Gergő | 2017. Április 5, Szerda | 8:47

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ülök a citromfa alatt, gondolatok gyötörnek. Van egy álmom, egy álom, mely talán milliók álma volt, réges-régen. Ez az álom francia, holland, belga, olasz, luxemburgi és nyugat-német vezetők által, olasz földön született. Egy álom, mely talán lehetne valóság is, valóság, mely egy egyesült európai közösséget jelent. Ebben a közösségben az öreg kontinens országaiban élő milliók együtt döntenének a jövőről, fontos kérdésekről, törvényekről. Talán még nem késő, van min dolgozni, de hiba lenne feladni.

Anglia kiválása az Európai Unióból meg fogja mutatni, mit is jelent, ha valaki szuverén, független állam lesz. Megkapjuk a választ arra, mi történik, ha Brüsszelnek hátat fordítva, magunk döntünk a sorsunkról. Szükségünk van arra hogy a fejünk fölött döntsenek sorsunkról? Egyáltalán, a fejünk fölött döntenek sorsunkról? Brüsszel valóban azt tesz velünk, amit csak akar? Ezen kérdésekre hamarosan megkapjuk a választ.

Az Európai Unió ötlete a világháború utáni időszakban fogant meg, fő célja Európa háború utáni egyesítése volt. A kontinens főbb vezetői egyetértettek abban, hogy a milliók halálát okozó véres háború soha nem ismétlődhet meg. Ez pedig Európa egyesítése nélkül talán lehetetlen. A második világháború után 72 évvel azonban úgy tűnik, elfelejtettük, mi is volt a cél. Mi volt az, ami miatt összefogott Európa vezető ereje.

Angliának elege lett abból, hogy szerintük mások mondják meg az ország lakóinak, mit tegyenek, így elsőkként köszöntek el az unió intézményétől. Azonban a tárgyalások körüli hercehurca azonnal megmutatja, miért nem szerették volna, hogy mások véleménye nélkül döntenek fontos ügyekben. Anglia azonnal kereskedelmi szerződésekről és területi kérdésekről szeretne tárgyalni. Gibraltár kérdésében még a háború gondolatától sem rettennek vissza. Még ki sem léptek hivatalosan, máris a háború ötlete került napirendre. Üdvözlünk szép, új világ.

Most Anglia, később Franciaország, majd talán Hollandia. Merre tartunk? Hogy jutottunk el ide? Ez az, amit szeretnénk? Miért van több jogom csak azért, mert más ország földjére születtem? Ez nem egy érdem, soha semmit nem tettem érte. Egyszerűen így hozta a sors. Mégis sokan úgy viselkednek, mintha nekik előjogaik lennének. Úgy védik a határokat, mintha ők a saját kezükkel hozták volna létre az országot. Úgy védik, mintha egy életen át épített házaik lennének azok, melyekbe gaz, migráns hordák törnének be az éjszaka közepén. Angolnak, franciának vagy épp olasznak lenni nem érdem. Ezért nem is kéne úgy viselkedni.

Szeretni a saját hazánkat és büszkének lenni arra, egy csodás dolog. Ismerni kultúránkat, költőinket, színészeinket, szintén becsülendő. Azonban többnek hinni magunkat mint más emberek, csak azért, mert magyarok, albánok, angolok vagy olaszok vagyunk, egy hatalmas baromság. Egy embert soha nem az tesz valamilyenné, hogy hová született, hanem az, milyen életet él. Hogy mit tesz a családjáért, a társadalomért. Tartsanak hazaárulónak, de én többre tartok egy szíriai bevándorlót, aki tesz Magyarországért, vagy az ott lakó emberekért, mint azt, aki magyar létére semmit nem tesz az emberekért. Büszkén veri a mellét egy cikk komment szekciójában, ő mekkora magyar. A családja tősgyökeres magyar, se tót, se szláv vér nincs bennük.

Kérdem én, mi a fenére oly büszke? Kit érdekel hogy milyen vér csörgedezik az ereiben, ha a falu utolsó tuskója, és soha semmit nem tett társaiért? Egy olyan Magyarországon szeretnék egyszer élni, ahol valaki nem csak attól lesz magyar, mert ott volt szerencséje megszületni, hanem attól, amit az országért tett. Amit az ő gyermekei, unokái, ükunokái tenni fognak. Engem nem érdekel honnan jött, vagy milyen a bőrszíne.

Fogjunk össze és dolgozzunk ezért az álomért közösen, ameddig nem késő. Fejezzük be az agyatlan migráncsozást és koncentráljunk arra, ami a valódi probléma ebben az országban. A mérhetetlen nacionalizmus – melynek szüleménye Angliában a Brexit lett – egy káros tulajdonság. Ítéljük meg az embereket az alapján, amit és ahogyan tesznek ahelyett, hogy előítéletesen elutasítanánk mindent és mindenkit. Változásra van szükség Magyarországon, ezt a változást pedig a fejekben kell megkezdeni. Európai gondolkodásra van szükség, gondolkodásra, mely elősegíti az összefogást. Közösen kell újra megtanulnunk, mi is az a demokrácia, mi az a közpénz, és mi a politikusok dolga. Ameddig ezt nem fogjuk fel, ne is reménykedjünk változásban. Változtatni csak közösen, közös érdekkel lehet. Mint ahogy az Unió sem működhet összefogás nélkül, Magyarország sem lábalhat ki a diktatúra mocsarából. Soha nem késő. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!