NEHAZUGGY

Európától távol, nyomorban, lebutítva rohadni meg

Molnár Bálint | 2017. Április 5, Szerda | 18:49

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mint láttuk, a vegytiszta demokráciát okádó tegnapi nap után a fellángolás máris alábbhagyott, ha úgy tetszik, a tiszavirág elhervadt. Mármint ha virág lenne, akkor elhervadt volna, így viszont elpusztult. Igen, nyolc embert érdekelt nem csúcs-, hanem munkaidőben a tegnap belengetett hídlezárásos akció. Vagy hármat. Vagy tizenhetet. Mindegy is. Tegnap elfáradtak, ma már ki se mentek a népek tiltakozni. Hogy miért? Mert

… dolgoztak az emberek és a jelenlegi 50%-os munkanélküliség mellett elég nehéz másik munkahelyet találni

… munkaidőben volt. Olyan áldozattal járna a tüntetés,ami egyenlőre nem biztos,hogy megéri azt az árat,hogy az emberek elveszitsék a munkájukat.

… sok tízezer közlekedőt szívatni baromság, ellenszenves dolog. A hídlezárás pár száz embert tesz boldoggá — azokat, akik a dühöngő autósok között ugrálnak.

Ezeket a magyarázatokat a Facebook-oldalunkról gyűjtöttem, és tényleg. Mekkora nagy igazságok. Milyen CEU-ügy, milyen ellenszenves baromság már hidat lezárni, tiltakozni, gyülekezni, megelégelni? Hány úgynevezett CEU-ügy volt az elmúlt hét évben? Összeszámolni sem lehet. És mi a legnagyobb perverzitás? Hogy miközben már régen elvesztettük a se szeri, se számát azoknak a politikától független (a politikusokat kicsit hagyjuk, tegnap volt szó róluk ebben az összefüggésben), a tudományos élettel szimbiózisban élő szakembereknek, intézményeknek, elismert koponyáknak, akik/amelyek élesen bírálják azt, ami tegnap Budapesten történt, a háttérben újabb nagy disznóság zajlik. Ami szintén annyi embert fog érdekelni, amennyi egy híd lezárásához sem elég. Pedig.

A sors és a fideszes úthenger legnagyobb iróniája, hogy pont akkor terjesztették elő a civil szervezetek basztatására vonatkozó becstelen javaslatukat, amikor vasárnap tízezren (akkor még annyian) voltak az utcán az akkor még meg nem szavazott törvény elleni tiltakozásul. És ha a CEU-ügy durva volt és most is az (már annak, akinek), ez még durvább lesz. Viszont jó magyar ember munkaidőben, télen, nyáron, esőben, napsütésben, este meg reggel nem vonul utcára. Kivéve, ha az internetért fizetni kell. Akkor esetleg.

Az, hogy Magyarország már megint nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeket szeg meg, amikor már egyébként is a világ célkeresztjében vagyunk egy felsőoktatási intézmény ellen indított politikai hadviselés okán, hogy a kormány orosz mintára akarja szabályozni a külföldről (is) támogatott civil szervezeteket, szintén nem lesz téma. Pedig. A kivénhedt, sosem volt demokratákból álló magyar kormány a 7,2 millió forintban határozza meg a civil szervezetek bejelentésköteles támogatásának összegét (nem tudom miért nem 7,3-ban, vagy 7,1-ben), de nem ez a legsúlyosabb: voltak annyira gecik, hogy a szabályozásba belemosták a pénzmosás és terrorizmus támogatásának megelőzéséről szóló törvényt is.

Tudom, hogy senkit nem érdekel, de miért mosták bele? Mert az ennek alapján azonosított szervezetekkel szemben keményebb hatósági fellépésre, szigorúbb ellenőrzésekre, esetleg a jelenleginél brutálisabb nemzetbiztonsági megfigyelésre is lehetőség nyílik. A cél evidens: listázni, megbélyegezni a külföldről támogatott civileket, mintha a külföld az szitkoszó lenne, mintha önmagában külföldi támogatásból működni, valami istentelenül bűnös dolog lenne. Aztán addig cseszegetni, vegzálni őket, ameddig inkább feladják a harcot, és lehúzzák a rolót, ahogyan Oroszországban is történik ebben a sok sebből vérző elbeszélő jelenben. És ehhez ott van még a sunyi, aljadék motiváció is:

„Egy állam szuverén működéséhez az is hozzátartozik, hogy a civil szervezetek tekintetében is tudjunk azokról, akik külföldről kapnak támogatásokat. (…) nincs joguk hozzá, hogy eltitkolják, kik a valódi támogatóik.” (Gulyás Gergely)

Az persze hónapok óta nem zavarja össze őket a gátlástalanságban, hogy nincs közöttük egyetlen büdös tahó sem – Rezsiszilárdtól Kósáig, Lázártól Gulyásig – aki hajlandó lenne legalább egyetlen rohadt példával szemléltetni, hogy konkrétan mely szervezet (nyugi, a vallási és sport tevékenységet űző szervezetek nem tartoznak majd a törvény hatálya alá) titkolta bármikor a külföldi támogatását (ezek a támogatások egyébként bárki számára elérhetők, aki veszi a fáradságot és felmászik egyik-másik sorosista bűnszervezetként emlegetett civil szervezet honlapjára).

Hát itt tartunk, emberek! Ebben a szerencsétlen, lebutított országban, ahol nem éri meg kockára tenni a biztos nyomorúságot a bizonytalan, emberhez méltó életért, csak a maffiakormánynak és összes nyúlványának van joga eltitkolni mindent is. És akkor is joga van hozzá, ha bírósági úton perelték ki tőlük a definíció szerint közérdekű adatokat. Elszabadult a pokol a kormány boszorkánykonyhájában és ezt semmi a világon nem fogja megállítani csak az, amire – úgy tűnik – még mindig várni kell, mert az istenadta továbbra sem érti, hogy mire megy ki a játék.

Mivel egy érvénytelen népszavazással, egy elbukott alkotmánymódosítással, és a több hullámban a fejünkre zúdított kéken üvöltő gyűlöletkampányokkal sem sikerült kimaxolni a migránshisztériát, most ugyanerre a gennyesre cincált álproblémára hivatkozva nyírják ki azokat a hangokat, amelyek még képesek szembesíteni a közvélemény értőbb felét a propaganda által nyomatott agymosásnak ellentmondó szikár tényekkel. Vagyis a valósággal.

Az a kormány, amelyik hatszáz évre titkosította Paksot, amely nem hajlandó nyilvánosságra hozni a tao-támogatások útvonalát, amely még Lázár európai szállodaturnéjának költéseivel is pitiáner módon titkolózott, amely nem kötötte a nép orrára, hogy hány száz milliárdot bukott a Rogán-féle letelepedési kötvényes, nemzetbiztonsági kockázatot is vastagon magában hordozó bizniszen, amely Matolcsy Rómeó eszelős harácsoló csilliárdos ügyleteit rejtegeti, amelyik képes volt egy időközben elhalálozott világszínvonalú maffiózóval kapcsolatban hetekig össze-vissza hazudozni, amely máig nem tisztázta az ügynökaktákat, a MET-hez, a MANYUP lenyúlásához hasonló oltári gazemberséget, amely hét év alatt egy értelmes magyarázatot nem bírt adni arra, hogy ki a kurva élet az a Habony Árpád, aki közpénzekből, kihízott nadrágban szipákol Ibizán (reggelig sorolhatnám a példákat), most a szuverén államra hivatkozva fojtja meg a magyar társadalom egyik legfontosabb szeletét.

Tehát az egész világgal szembeforduló, nemzetközi egyezményeket pofán rúgó, Magyarországot a közmegvetés tárgyává silányító kormány olyan félelmetes indokokkal követeli meg a civil társadalom már most is adott transzparenciáját, amelyet egyébként saját ügyleteit illetően nem tart kötelező érvényűnek az adót fizető polgárokkal szemben. Aki most sem látja, hogy milyen mondvacsinált, veszélyes hazugságokkal vezetik ki az országot Európából, aki nem tudja összerakni a jelenben folyó példátlan ámokfutás egyes kockáit, aki még mindig beszopja, hogy a kormányon kívül van bárki más, aki veszélyt jelent erre az országra, az tényleg nem érdemel mást, mint hogy Oroszország ölelő karjaiban, Európától távol, nyomorban, hülyén, bután rohadjon meg. Már csak néhány, még saját lábon álló, nem propagandát toló sajtóorgánum maradt, aztán harangoztak. Lehet boldogan közlekedni a hidakon. Ha még egyáltalán lesznek hidak.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!