NEHAZUGGY

Amikor a pávatáncos egyszerre több bilit ránt magára

Forgács Erzsébet | 2017. Április 5, Szerda | 10:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az az érzésem, hogy izgalmas időszak következik. Kivételesen nem csak mi izgulhatunk, hanem a kormány tagjai, de még azok családtagjai is. Már amennyiben hinni lehet a Magyar Idők ma felkerült cikkének és miért is ne lehetne hinni? Van ebben minden és mindenki, Orbán Ráheltől Rózsa-Flores Eduardoig, Gyurcsány Ferenctől Simicska Lajosig.

A cikk szerint lehet arra számítani, hogy a fideszes felsővezetők és családtagjaik viselt dolgairól valakik – nyilván az ármányos balibbsik – titkosszolgálati információkat kezdenek szivárogtatni külföldön. Próbáljuk meg értelmezni a dolgot. Miért külföldön? Szerintem azért, mert Magyarországon nem maradt olyan újság, amelyik le merne írni a fideszes vezetőkre nézve terhelő információt, mert az egyenlő lenne az öngyilkossággal bármelyik lap számára.

Az számomra nem okoz különösebb meglepetést, hogy léteznek ilyen információk és abban is biztos vagyok, hogy nem csak a titkosszolgálat rendelkezik ilyenekkel, hanem a legokosabb Lajos is. Már amennyiben ő a legokosabb, de miután maga a miniszterek elnöke jelentette ki, fogadjuk el tényként. Márpedig, ha valaki a legfelsőbb politikában kavar évtizedekig és hosszú, viszonylag gondtalan életre vágyik, akkor bizony szorgos kis hangyaként gyűjtögeti a bizonyítékokat. Hátha egyszer szüksége lesz rá. A G nap után bizonyossá vált, hogy közeledik az a nap, amikor kinyílik a széf ajtaja és elkezd szivárogni annak tartalma. Azt ugyan nem lehetett tudni, hogy ez mikor következik be. Mostanság Simicska Ádám üzenőfalként működő közösségi oldala nem sok kétséget hagy afelől, hogy kinyílt az az ajtó. Tegnap délután ez a bejegyzés került fel:

„Kedves Viktor! Elkezdtük idehaza leporolni a régi közös emlékeket. Mi akadt a kezembe? Nekem dedikált könyved ezzel a személyes üzeneteddel: „mert mi nem vagyunk a meghátrálás emberei”. Tudod jól, mi sem. ?”

A szép barátság csúf végéhez illesszük hozzá azt is, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy a mai világban bármi titokban maradhat? Nagyjából nulla. Teljesen magánvélemény, de én azt sem tartom hihetőnek, hogy más országok kormányai ne figyelnék egymás ténykedését és itt nem a nyilvános politikai lépésekre gondolok, hanem a szereplők eltitkolni szándékozott ügyeire, ide értve a magánéleti titkokat, de ide értve a családtagok viselt dolgait is. A viselt dolgok véletlenül sem arra vonatkoznak, hogy esetleg valamelyik politikus veri az asszonyt, valaki más, vagy valaki más házastársa alkoholista, esetleg a gyerek meleg. Ezek tényleg magánügyek – kivéve az asszonyverést, mert az a rendőrség és a bíróság ügye is – és a magyar társadalom bőven van annyira korrekt (igen, minden ellenére így gondolom), hogy ilyesféle kiszivárogtatás ellentétes hatást váltana ki és inkább a megvádolt pártjára állna a közvélemény. Helyesen egyébként.

Tehát vélhetőleg ilyen titkokat is őrizget akár a legokosabb Lajos, akár bárki más, de nem fog előállni vele. Azonban azt ne felejtsük el, hogy ebből az országból ezermilliárdok tűntek el nyom nélkül. Ha esetleg olyan csoda történt, hogy ezekből a pénzekből külföldi titkos bankszámlák nyíltak, ingatlanok és egyéb befektetések jöttek létre a rokonság nevén, az már érdekelheti a közvéleményt is.

Ha esetleg titkos(nak szánt) alkuk köttettek más országok vezetőivel, mégpedig jól látható módon nem az ország, hanem egyes politikusok érdekei mentén és ez megfelelően alátámasztott módon nyilvánosságra kerül, az minimum kínos lehet.

Az az érzésem, a Magyar Időkben megjelent cikk megpróbál elébe menni az eseményeknek. A helyzet egyre büdösödik, az egyértelmű. Ha én jól látom innen, vidékről, akkor a vezérnek sikerült egy igen kínos helyzetbe navigálnia önmagát. Egyrészről ott lehet az Unió és bizony nem egy ország vezetőjének teli van a hócipője szabadságharcos Viktor ténykedésével. Ehhez jön a legokosabb Lajos széfjében elvermelt adatkupac. A másik oldalon viszont ott van Oroszország anyácska a maga elvárásaival. Praktikusan: innen jól kijönni már nem nagyon lehet. A pávatáncos mozgástere oly mértékben beszűkülhetett, hogy nincsen egyetlen talpalatnyi hely sem, ahová tolathatna.

A virágnyelven megfogalmazott feltevések után egy fiktív, de érthető példa: ha esetleg kiderül – megfelelő bizonyítékokkal alátámasztva – hogy országunk puritán és egyben önfeláldozó vezére saját és családtagjai nevén titkos számlákon igen sok pénzt halmozott fel, netán a szomszéd mangalicaszerelő elképesztő vagyona végén is ő ücsörög és még az is kiderülne, hogy Putyinnal megállapodott, hogy a kezére játssza az országot, miközben szétveri az Uniót és ezen ráadásul igen jól is keres, akkor itt rohadtul nagy botrány lesz. De ez csak szemléltető példa, nem a valóság.

A valóság hamarosan ki fog derülni, vagy legalább annak egy része. Egy dolog biztos. Csak azért szólok, hogy ne legyen meglepi. Ha elindul egy változás, akkor előbb minden romlani fog. Mielőtt javulni kezdene. Mint tudjuk: napfelkelte előtt van a legsötétebb. Én bízom a napfelkeltében. Hiába, örök optimista vagyok. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!