Április 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ha nem lehet megzabálni, kit érdekel?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már megint támadják a hont. Az idegenszívű, gaz, aljas nemzetközi összeesküvéseknek se szeri se száma, már megint Magyarország lejáratása van terítéken. Még a nevük sem magyar. Ezúttal a Freedom House nevű, természetesen Soros György által rángatott álcivil szervezet ármánykodik ellenünk. Azt mondják ezek a gyíkok, hogy megmérettettünk és könnyűnek találtattunk, pedig senki nem mondhatja, hogy nem vetettük be az összes Rezsiszilárdunkat.

Mélyponton a magyar demokrácia, Bulgária és Románia már lekörözött ebben a műfajban. Pedig ha valahol rohad a jogállam, az – sok más jó hely mellett  – pillanatnyilag egészen biztosan Románia. Ahol a mindenkori államapparátusba kódolt populista-nacionalista úthenger és a falig eltolt, kemény igazságszolgáltatásnak álcázott szemfényvesztés számolatlanul szedi ártatlan áldozatait is. Ha arra gondolunk, hogy közel 30 évvel ezelőtt honnan indult Románia, és hol tartott már akkor Magyarország, akkor minimálisan tájékozott ember a fejét a falba verhetné. Szerencsére nem sok minimálisan tájékozott, el nem hülyített ember közlekedik ebben a huzatos Kárpát-medencében, úgyhogy a fejek tömeges betörése miatt nem kell aggódni.

Ide teszek két meglehetősen beszédes ábrát, fogjuk rövidre a dolgot:

freedom

A közép-európai országok demokrácia-pontjainak alakulása 2007 és 2017 között (Forrás: Freedom House)

A hét mutató, amely alapján összeáll egy ország demokrácia-pontszáma, 1-es a legjobb, 7-es a legrosszabb minősítés (Forrás: Freedom House)

A hét mutató, amely alapján összeáll egy ország demokrácia-pontszáma, 1-es a legjobb, 7-es a legrosszabb minősítés. Ezek itt Magyarország pontszámai (Forrás: Freedom House)

Sorrendben tehát a kormányzás demokratikus minősége, a választási folyamat, a civil társadalom, a független média, a helyi demokratikus kormányzás/önkormányzatiság demokratikus jellege, az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupció pontszámait láthatjuk, és az egész –  demokrácia összpontszáma – valójában akkor válik igazán tragikussá, amikor összevetjük a 2003 óta eltelt időszak tetszőleges évével (ITT mindenki kedvére szórakozhat ezzel).

Tény és meglehetősen sokatmondó, hogy az elmúlt évtizedben a vizsgált országokban (29 darab, a kilencvenes években diktatúrából kilábaló országról van szó) egyáltalán nem tapasztalható a demokratikus berendezkedések látványos fejlődése, de ami minket illet legalábbis aggasztó lehetne, hogy nemhogy nem fejlődünk, viszont évről évre visszacsúszunk a polgári és politikai jogok tekintetében.

Remélhetőleg a propaganda már előhúzta a pártközpont háromlábú asztalának fiókjából az ideillő sorosozást, de azért nem árt tudni, hogy a civil szervezet 1941 óta létezik, azaz legalább biztosan kijelenthető, hogy nem Soros György alapította, és nem is Soros György a legnagyobb támogatója. A félreértések és az olcsó trollkodások elkerülése végett ITT érdemes tanulmányozni, hogy kiknek áll érdekében támogatni a szervezetet.

Most, hogy ezt tisztáztuk, térjünk a lényegre. A lényeg pedig az, hogy bármit hörög rekedt hangon a kormányzati latrina, a világon nem azért működnek a demokráciáért, a szabadságért megszólaló, ezeket vizsgáló/a megóvásukért síkra szálló szervezetek (a Freedom House mellett például a Bertelsmann Stiftung vagy a World Justice Project), hogy Magyarországot lejárassák. Egyre nehezebb és egyre szánalmasabb a szarrá amortizált dakota közmondásokkal és a pörköltszagú hazugságokkal elfedni, hogy minden vizsgálat azt mutatja: lassan, de biztosan rohad a magyar jogállam. Szánalmas, de működik.

Nem haszontalan tudni, hogy Magyarországon a rendszerváltás előtt (amikor már javában létezett és munkálkodott a Freedom House) leginkább 6 pont körül mérték a nem létező demokráciát, ez egyébként a puhább diktatúrákra jellemző index, amiből egyenesen következik, hogy az 1-2 pontot szerző országok számítanak szabadnak. A legszörnyűbb az, hogy míg 2004 és 2010 között mind a polgári, mind a politikai jogok kategóriájában a legjobb értékelést kapta Magyarország, 2010-ben már csak 2-esre futotta, fent pedig láthatjuk, hol tartunk most.

És ebben az egészben nem az a hír, hogy lassan másfél évtizednyi uniós pályafutásunk kontextusában arra futotta az elmúlt hét év kétharmados kormányzásából, hogy lerántották az országot a sötétbe, hogy kinyírták azokat az törékeny vívmányokat, amelyek mentén Magyarország a kilencvenes években a demokratikus átmenet folyamatának követendő példája volt. A tragédia az, hogy soha senki, egyetlen kormány sem próbálta meg a demokráciára való igényt kialakítani a polgárokban.

Ezért van az, hogy ez a hír semmit nem mond a kedves országlakók választást eldönteni képes hányadának. Még azoknak sem, akikhez teljesen véletlenül eljut. Ezért van az, hogy aminek nincsenek hagyományai, amit nem szívnak magukba az emberek akár az elsődleges, akár a másodlagos szocializációjuk során, arra nem hogy igényük nem lesz, de ha jól működik – és mennyire jól működik – a populista agymosás, az elégedetlenségekre rátelepülő önkény, azt is elhiszik, hogy ez valami ördögtől való elfajzás, amit az ellenük összefogó, idegen erők kényszerrel rájuk akarnak erőltetni.

Ma Magyarországon az ilyen hírekből azt értik az emberek (igen, a kivételeknek kijáró tisztelet továbbra is alapvetés), hogy sikeresek vagyunk, következésképpen örülnek is neki. Hogy a korrupció az egekben (amazok is loptak), hogy a sajtóra rátlepedett a disznófejű nagyúr és bandája (dehát minden libsi nemzetáruló szabadon leírhatja a hülyeségeit), nem téma. Ma ott tartunk, hogy a demokrácia nem érték, hanem valami torz, ismeretlen, megzabálhatatlan baromság, amire semmi szükségünk, viszont akadályozza erőskezű, bátor vezetőnket abban, hogy megvédjen minket a gonosztól.

És igen, közben egy páratlan, precedens nélküli rendszer épült itt fel a népnemzeti demokratikus igénytelenség szolid alapjaira az Európai Unió peremén, ahol az újratervezett kádári kisember – (még) van mit enni, jut okostelefonra, van internet, be lehet baszni minden hétvégén, nekünk a Balaton a Riviéra, stb. – ingerküszöbét és silány intellektusát el sem érik az olyan haszontalanságok, mint a hatalmi ágak összemosása és kormányzati zsebrerakása, a sajtó kivéreztetése, néhány maroknyi civil hatósági vegzálása, az államosított korrupció és bűnözés, az állam maffiaszervezetté silányítása, a banánköztársaságok színvonalán működő oktatás/egészségügy és hadd ne soroljam.

Az elmúlt lassan 30 év legnagyobb bűne olvasható ki tehát a Freedom House legutóbbi felméréséből, ami körülbelül annyi emberhez jut el, mint ahányan összehozták. A mindenkori politikai elit tájékozatlan, buta szavazókban volt érdekelt, ezért ma egy háromnegyed ország nem beszéli a demokrácia nyelvét. Nem értik, mi az a jogállam, a sajtószabadság, tanszabadság, hogy az mire jó, és mihez kezdjünk vele. Ez Orbán sikerének legfőbb magyarázata, csak politikai ellenfeleivel szemben ő tökéletesen ki is aknázta. Ezért nincs mitől tartania, ezért pávatáncolhat ameddig rosszul nem lesz. Ameddig van mit zabálni, addig szabad a nép. A szabadságáról is jó szívvel lemond, ha az erős vezető megmondja neki merre van az arra. A demokráciát meg kenje a hajára a hanyatló Nyugat.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.