NEHAZUGGY

Tényleg semmi több ez az ország, mint állampolgári jogon hülyének nézett szerencsétlenek gyülekezete?

Molnár Bálint | 2017. Április 3, Hétfő | 8:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben a főgeci (by Simicska) vasárnap délután az üresen kongó, háza végébe felhúzott stadionban szotyolát köpködött igen jó étvággyal egy alkotmánybírónak kinéző ember társaságában, Budapesten 10 ezer ember vonult utcára legfrissebb elmebaja ellen. Ennek jelentőségéről még sokat fogunk beszélni annak fényében is, hogy merre tolja a tovább a szopórollert a kormánypárt a példátlan nemzetközi felháborodás hatására. Mint ahogy arról is sokat fogunk beszélni, hogy a regnáló hatalomnak hogyan sikerült a magyar demokráciát látványosan leküzdenie a romániai és bulgáriai nem éppen kicsattanó jogállamok segge alá.

Van viszont itt egy olyan kérdés, ami (nagyon helyesen egyébként) elsikkadt a tegnapi tüntetés miatt, ez pedig egy kvázi újratöltött G-nap volt, amelynek többé és kevésbé ahhoz van köze, hogy Simicska hirdetőfelületein a Fidesz korruptságát felvillantó jobbikos plakáthadjárat indult el. A szájkarate közvetlen apropóját mégis az adta, hogy ifjabb és idősebb Simicska állítása szerint hónapok óta megfigyelik őket, az általuk paparazziknak nevezett emberek állandóan ott táboroznak veszprémi házuknál. Első körben Simicska Ádám, apját idézve, a Facebookon kibelezéssel fenyegetőzött, sorait Győri Tibornak címezte, aki Lajos üzlettársa volt, majd – a csúfos és fájdalmas szakítás után – Habony munkanélkülivel állt össze üzletileg:

simics1

Ezt követően érte el a hvg.hu Lajosunkat, aki könnyekig megható állításokat tett meglehetősen ingerült hangnemben:

„Engem különösebben nem idegesítenek, de ez mégis csak a család, van három gyerekem, ez már sok. Ezek engem nem tudnak megfélemlíteni, nem hagyom magam, nem tudnak elkergetni, ez az én hazám, én meg megyek tovább azon az úton, amit elhatároztam. Állandóan azt terjesztik, hogy beálltam a Jobbik mögé (…) nem vagyunk összebútorozva, nem állapodtunk meg semmiben, ám minden szimpátiám a Jobbiké. Ez egy büdös bűnöző banda, amelynek el kell takarodnia”

A ráadásban Simicska Ádám még két posztot lőtt fel Facebookra, a másodikban már az Orbán nevű Viktort fenyegeti:

simics2

simics3

Megmondom, mi van, és egyáltalán nem érdekel, hogy kinek a lelkivilágába taposok bele, aki szerint ez itt nem az a helyzet, amikor finnyáskodni kellene, merthogy célok szentesítenek eszközöket, és ha ennek az a módja, hogy Simicska összeálljon a Jobbikkal, akkor annak kell örülni, mert legalább valami történik, és ez is jobb, mint a hallgatás, és Orbán eltakarításánál nemesebb, fontosabb feladat pillanatnyilag nincs.

Mindenkinek szíve-joga ezt gondolni, nekem pedig szintén szívem joga azt mondani: hogy rohadtul megette a fene azt az országot, amely ennek a trágyadombnak a nyakunkba szabadításáért nagymértékben felelős, sértett oligarchától várja a megoldást és azt sem bánná, ha ennek fejében egy még nagyobb, de legalább ugyanekkora fekáliahegyet kúrna a nyakunkba.

Simicska Lajos számára ez az ország a saját üzleti ügyeinek alárendelt homokozó. Nem több és nem kevesebb. Simicska Lajos minden szimpátiájának és antipátiájának irányítója a pénz. Simicska Lajos ugyanúgy magasról szarik a demokráciára, mint egykori barátja és harcostársa, akit egy óvatlan pillanatban legecizett. Lehet azt mondani, hogy dehát Lajos megvilágosodott, dehát milyen menő és nézhető tévé lett a HírTV-ből, milyen korrekt újságot csinált a Magyar Nemzetből, milyen jó, hogy észbe kapott ez a drága jó ember, és most a mi céljainkat szentesítik az ő eszközei. Én nem ezt látom ebből a történetből még akkor sem, ha a végső elkeseredés miatt sokan csak ezt akarják látni. Megértem, de egyetérteni vele nem tudok.

Én azt látom, hogy itt vagy a nép buktatja meg ezt az elszabadult rezsimet, vagy senki. Ha ezt a melót a Simicska család sértett, alpári üzengetéseiből és üres fenyegetőzéseiből potenciálisan szárba szökkenő, Jobbik mögé felsorakozó rendszerváltó szándékaira bízzuk, akkor nem értjük a lényeget. Az az ember, aki felépített egy velejéig korrupt, antidemokratikus rendszert, az engem a büdös életben nem fog meggyőzni arról, hogy a demokrácia és a jogállam visszaállítása lenne a célja. Azt az embert kizárólag az zavarja, attól borul el az agya, hogy ebben a mélyen korrupt rendszerben már nem neki áll a zászló.

Nem vagyok hajlandó megsajnálni és komolyan venni Simicska Lajost, akinek elsősorban köszönhető az a szartenger, amiből minden nap fröccsen ránk egy jó nagy adag. És főleg nem vagyok hajlandó már minden mindegy alapon egy olyan párt őszinte szándékaiban hinni, amelynek elévülhetetlen, mondhatni úttörő érdemei vannak abban, hogy a kirekesztés, megbélyegzés, mocskolódás a közélet velejárója lett Magyarországon.

És ebben az egészben a legkisebb tragédia lenne az, hogy ha valamilyen csoda folytán a Jobbik hatalomra kerül, akkor Simicska legfőbb oligarcha pozícióját visszaszerzi, vagyis nem Lölönek hívják majd – a jól bevált módszer szerint – állami csecsen zsírosodó nemzeti nagytőkést, hanem Lajosnak. Itt arról is szó van, hogy Simicska Lajos nagyfene kijózanodásában még véletlenül sem egy úgynevezett demokratikus párt mögé sorolt be, amelyről elhihető, hogy érdekelt a jogállam visszaállításában (ja, nincs ilyen párt, tudom), hanem a Toroczkai-félék által irányított, rendpárti, eszelős Jobbikkal szimpatizál.

A G-nap óta újabb két év telt el, ami alatt talán a legnagyobb károkat okozta a regnáló maffiaszervezet. Lajosunk stratégiailag ezt is végignézte, kussolt, most meg, amikor őt terrorizálják azokkal a módszerekkel, amelyeket ő maga talált ki/alkalmazott a Fidesz hatalmi pozíciójának megerősítése céljából, akkor beléhasított a felismerés, hogy ez a egy büdös bűnöző banda. Kérdezem tisztelettel: hol érdekli ezt az embert az ország sorsa azon kívül, hogy bosszút akar állni és megtépázott gazdasági birodalmát helyreállítani? Tényleg van élő ember, aki úgy gondolja, hogy Magyarországon Simicska Lajos alkalmas a rendszerváltó szerepre?

Tényleg semmi több ez az ország, mint az állampolgári jogon hülyének nézett szerencsétlenek gyülekezete, akik a hátukat tartják oda, hogy pénzéhes, hatalommániás, elszabadult kollégiumi szobatársak szíjat hasogassank belőle? Ez lenne a perspektíva? Simicskának már régen elő kellett volna állni a farbával, ha valóban olyan nagyon fáj neki, hogy bűnözők irányítják és teszik tönkre az országot. De ez az ember megúszni akarja ezt az egész történetet, ezért tolja a durcás, kegyvesztett stróman sirámait, mert most éppen a saját családja napjait keserítik meg.

Ebben az országban viszont emberek életét keseríti meg naponta az a formáció, amelynek 25 évig Lajos aktív irányítója, agytrösztje volt, de ez áldott jó Lajosunkat egy pillanatra nem hatotta meg. Sem akkor, sem azóta, sem most. Egyszerűen miután a lopott szajrén összerúgta a port a kebelcimborával, akinek más elképzelései voltak a rendről, mint neki, jól megsértődött és két év alatt rájött, hogy úgy jön ki jól ebből a disznóságból, ha egy hasonló kaliberű pártot szabadít ránk.

Hát nem tudom, de ha egy nem közönséges stróman személyes sértettségéből fakadó bosszúvágya egybeesik azzal a vággyal, hogy ez itt egy jobb ország legyen valaha is, és ennek eszköze a Jobbik, akkor szerintem az elmúlt, demokráciának hitt 25 évet nyugodtan lökjük ki a kukába. Mert akkor nekünk tényleg minden mindegy.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!