Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Kiégve, lealjasulva, elbutulva ismét az imperialisták ellen egyenesítgetik a faszájukat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Békét kötött egymással a Csíki Sör és a Heineken.

Hetek, sőt, hónapok óta folyt a cicaharc – kicsit visszahúzott karmokkal, igaz, ahogyan egy alomból való jószágok között szokás: legutóbb február közepén foglalkoztunk a sörténésekkel, akkor bátorkodtam megemlíteni, hogy, miközben igazán nem szeretnék a nerőtérbe tolakodni, de tény, hogy én már 1990-ben is követeltem a Heineken csillagtalanítását, igen! Le a Heinekennel! című, éles hangvételű glosszámban rámutattam, ami sok, az sok: kőkeményen felhívtam rá a ravasz fapapucsosok figyelmét, hogy velünk nem lehet kukoricázni – pedig hol volt akkoriban még a NER, a TEK, a NÉBIH, a CSOK, az EMMI vagy a KISZ… na jó, KISZ lehet hogy már akkor is volt… vagy még. Kommunista Ifjúsági Szövetség.

Csak a fiatalok kedvéért mondom, abban harcoltak az imperialisták ellen azok a lángszemű fiatalok, akik, pályájuk néhány apró, 240-360 fokos piruettje után, ma megfáradtan, kiégve, öregen, a végsőkig lealjasulva, minden értelemben leamortizálódva, elbutulva és/vagy megőrülve ismét az imperialisták ellen egyenesítgetik a faszájukat. Már ha lehet egyenesítgetni szóban: az elrabolandó összegek nagy része ugyanis továbbra is abból az irányból dől, még mindig elég vastag sugárban. De azért ők (adják majd tudtunkra egy újabb pár tízmilliárdos, guszta plakátkampányban) Brüsszelt fékezik, merthogy azt kell – ha csak sejtené az a szerencsétlen belga főváros, miféle kínokat okoz nekünk itt évek óta a puszta létezésével is, a saját két beton városkezével kaparná magát a föld alá, hogy nekünk csak a sót kelljen rászórni.

Brüsszelt, minden bajunk okozóját kifékezni, no ja: miközben száz pár láb egymást is félre-félrelökdösve trepniig tapossa a gázt a szakadék felé iparkodó, lepusztult buszunkban. Turul Túrsz. Csak így, magyarosan: esetleg rovásírással. Vagy, a korral haladva, okosdorombon. Hú, de elkalandoztam már megint, mint annak idején eleink, a dicsőséges izé… na… mindegy, tudjátok, amikor mindenki tőlünk fosott, mert nyilaztunk hátra, mint a veszedelem, és volt egy csomó Nobel-díjasunk is, persze még akkor nem a hülye svédek adták a Nobelt, hanem még mi, magunknak, kukoricacsuhéból volt a szobor és három liter pacalpálinka járt vele… istenem, de csodaszép volt akkor még mélymagyarnak, hunnak, etelnek lenni… emlékszem, csak álltunk ott, a dobogókői világszív-csakra körül, egymás kezét fogva, piros fövegben, fehér mentében, zöld bőgatyában, és csak úgy dőlt a csí…

Ne haragudjatok, nem vagyok elég koncentrátum… Kibékült a Heineken meg a Csíki sör: Lázár János csak odament, gyorsan, de természetesen a sebességhatárok mindenkori maximális betartásával, kemény kézzel leparolázott mindenkivel, beküldött egy jó Csíki söröt egy iszásra, böffentett egy dörgedelmeset, elmondta vele a Családi kör első strófáját majdnem végig – no, a Heineken Tinódi Lantos Sebestyénje már rótta is szaporán az angol nyelvű kommünikét! Megreccsent a gyökér nélküli nép fapapucsa!

No de: nyámnyila nyúlbélák lennénk ám, édes nemzettesteim, ha itten megállnánk – nem, ezerszer is nem, nem, nem! Vájterspacíren! Mi nem bámuljuk tovább a szemét népnewsó ingyenparkolós profithajhász nyugati gigamultik rothadó polcain a vörös csillagokat! Nem elég, hogy szegény agyongyötört népünk összeroppan e hihetetlen lelki teher alatt: de ezek valósággal gúnyolódnak, már oppardon, vak, aki nem látja! Hát ezek a vörös csillagok azt kiabálják, hogy „hé, kedves emberek, hát Matolcsy, Pintér, Orbán, Deutsch, Pozsgay, Schmitt, Kerényi, Varga, Kövér, Fónagy…” – és hozzá se kell tenniük, mit akarnak mondani. Csak kacsintanak és röhögnek, büntetlenül. És akkor még meg se említettük az arcátlan Perlenbacher-t, a Lidl aljas lázadásának olcsó jelképét, amin három ötágú vörös csillag is található. És a Milky Way csokiszelet, amely ráadásul gyermekekre hat!!! Meg a SanPellegrino ásványvíz. A Converse tornacipő egyes modelljei. És ha már Lex Heineken lex, hát akkor én bezáratom az egész Hétvége Nagyáruházat is, feltéve persze, hogy kapható benne kalapács meg sarló, mert amennyiben szegény anyukám ilyesmit egyben lát, könny gyűlik a szeme sarkába. Össze.

A horgászboltosban se keltenék nagy illúziókat: tudom, hogy van nála horog bőven, és sajnos láttam ott egy csomó kereszt alakú készséget is, hát ez se fog menni, azt garantálom. És a könyvesbolt: ahol a minap egy polcon láttam Kányádit, Ottlikot, Márait, Mórát, Utassyt, Némethet, Illyést, Sütőt, Tamásit, Adyt, amott meg Füstöt, Ignotust, Déryt, Eörsit, Szépet – nem is kell más, csak az azóta ravaszul kidolgozott Da Bodaci-kód alapján összeolvasni, amit kell, és ím, kialakul a rémítő mondat… Nem, nem én mondtam, nagyon nem: de mit tegyünk, ha egyszer ott van minden könyvesboltban, könyvtárban – lakatot rájuk, mihamarabb. Látnunk kell, minden gyanús, nertársak: és ami nem az, az meg egyenesen a leggyanúsabb. Ne lankadjunk hát: határunk a csillagos, azaz a csillagmentes sörös- és ásványvizes üveg, csokipapír, tornacipőkanvász legyen! Rendületlenül!!!

Szerző: Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.