December 13,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ki a f*szom az a Soros György

„Kedves Edgar! Tőled szeretném hallani, mi az a Soros izé pontosan ? Régóta külföldön élek, s nem vagyok eléggé képben, így rákérdezek, hogy megértsem”.

A kérdés, amit kaptam, nagyon időszerű. A fél ország – fideszül: minden hazaszerető magyar ember – veszettül haragszik Soros Györgyre, ártunk és ormányunk hadat üzent neki, a kormány összes propagandalapja és fizetett igehirdetője napi szinten kiáltja világgá bűneit, közben nem is biztos, hogy tudjuk, ki ez a figura, aki egyszemélyben jeleníti meg a sátánt. Történetesen én sem ismerem, de legalább vettem a fáradságot, hogy összeszedjem róla, amit bárki más is összeszedhetne, ha nem elégedne meg azzal, hogy ő az ellenség. Nézzük, ki ez a gyűlöletes figura.

Soros György 1930 augusztus 12-én született Budapesten, Schwartz György néven. Édesapja – Schwartz Tivadar író, újságíró 1936-ban változtatta meg a nevét Sorosra, így a fia neve is változott. Soros György kamaszként élte meg a zsidóüldözést. Megtapasztalta, hogy amikor sárga csillagot kellett varrnia a kabátjára, akkor az emberek félrenéztek, mintha semmi különös nem lenne abban, hogy a munkatársaik, szomszédaik, barátaik egyik napról a másikra kitaszított, gyűlöletes idegenekké váltak. Sorost 13 éves korában egy budapesti minisztériumi alkalmazott rejtegette, így élte túl a fiú a holokausztot.

1947-ben kivándorolt az Egyesült Királyságba, diplomát szerzett a London School of Economics-on, 1956-ban az USA-ba költözött. Egy tőzsdei cégnél alkuszként és elemzőként dolgozott, majd létrehozta a saját cégét. Meggazdagodott. A fiatalkori élmények hatására kötelességének tartotta és tartja most is, hogy befolyást gyakoroljon bizonyos országokban, ahol diktatúrát tapasztal. Nyilván nem lehetséges 87 évet pár mondatba sűríteni és évtizedek munkásságát egy mondatban összefoglalni, de nagyjából talán stimmel. Forduljunk rá Orbán Viktorra.

Aki régebben, amikor még nem volt sem jobboldali, sem konzervatív, sem unortodox, sem hithű keresztény, hanem csak egy ágáló fiatalember, aki soha nem jutott volna el az egyetemig, ha nincs tandíjmentes oktatás és aki soha nem óbégatott volna összeborzolt hajjal, hogy ruszkik haza, ha nem omlik össze a Szovjetunió – az óbégatás előtt omlott, nem Orbán omlasztotta. Omlás előtt még gyorsan KISZ-titkár lett, mert a karrierje szempontjából jó ötletnek tűnt -, Soros György támogatása nélkül most talán a felcsúti focipályát takarítaná a libaszartól a hétvégi meccsek reggelén.

Azonban Soros úgy gondolta, hogy szükség van demokratikus ellenzékre a szülőhazájában, ezért taníttatta és anyagilag támogatta Orbánt is, a Fideszt is. Illetve nem, a Fideszt már nem. Soros nem támogat pártokat, de az akkor még fiatal, némileg talán demokrata ifjaknak 4,7 millió forintot adott, hogy kiépíthessék a szervezet infrastruktúráját.

Aztán a kilencvenes évektől kezdve Orbán úgy gondolta, hogy sokkal jobb esélye van hatalomba kerülni, ha nem liberális többé, hanem konzervatív. Miután Soros változatlanul liberális maradt – van olyan, hogy valaki nem a pillanatnyi érdekei szerint váltogatja a meggyőződését – megromlott a személyes kapcsolatuk. Azonban előtte még a párt kiadott egy hivatalos közleményt (mivel minden, a hatalmához minden eszközzel ragaszkodó rezsim megtalálta az ellenséget a liberális Sorosban):

„Megdöbbenéssel figyeljük mind a Soros Alapítványt, mind pedig Soros György személyét az utóbbi időben ért nemtelen támadásokat. A fiatal nemzedék és a szakkollégiumi mozgalom támogatásával aktívan járult hozzá egy szabadabb és nyitottabb szellemi légkör kialakulásához Magyarországon. Látva a felsőoktatás szorult helyzetét, úgy gondoljuk, hogy az újabb nemzedékeknek is szükségük lesz arra az önzetlen támogatásra, amelyet a Soros Alapítvány remélhetőleg a jövőben is nyújtani fog.
FIDESZ, 1992″

Tehát Orbán jó ideje duzzog, ez azonban nem gátolta meg Sorost abban, hogy továbbra is támogassa az általa fontosnak tartott eszméket. Egymillió dollárt adott a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak megsegítésére, számtalan program köszönheti neki a létét, a szociálisan hátrányos helyzetűek felzárkóztató programjaitól a kulturális, művészeti programokig. ITT egy összefoglaló az 1999-es év támogatásairól. Ez akadt a kezembe, de minden adat nyilvánosan hozzáférhető. Kukkantsunk bele, miféle szörnyűségeket támogatott már akkor is a patás ördög:soros

Borzalom, nem? De.

Kanyarodjunk vissza az Orbán-Soros ellentétre. Tehát népünk fényes csillagának szemléletmódja megváltozott (vele változott a körülötte lihegőké is, így az egykori pártkáderek azóta a kommunizmus áldozatai lettek. Gondoljunk csak Stumpf Istvánra, aki a Hazafias Népfront utolsó alelnöke, majd a Soros alapítványban 1994-től a kormányváltásig kuratóriumi tag volt, aztán Orbán kancelláriaminisztere, most pedig alkotmánybíró), Soros pedig ragaszkodott a maga elveihez. Ilyen is van. És én nem állítom, hogy kedvelni kell Soros Györgyöt, hogy egyet kell vele érteni mindenben, vagy akár bármiben. De azt azért érdemes lenne elfogadni, hogy vannak elvei (ha jók, ha nem jók) és azokhoz ő hűséges maradt.

Hogy van-e joga Sorosnak direkt, vagy indirekt módon beleavatkozni más országok – akár Magyarország, a szülőhazája – politikájába? Talán nincs. De akkor nem lett volna abban az időben sem, amikor a rendszerváltás körül támogatta anyagilag is (Orbán évekig konkrétan a megélhetését Sorosnak köszönhette) a Fidesz létrejöttét és megerősödését.

Orbán ma már gyűlöli Sorost és mindent, amit képvisel. A liberalizmust, a demokráciát, a civil kurázsit. Mindent, ami a diktatórikus hatalmát veszélyezteti. És gyűlöli Sorost, aki mindazt képviseli, ami Orbán soha nem volt és soha nem is lesz. Soros az életét mentve ment külföldre, megállt a maga lábán, tanult, dolgozott, saját erőből milliárdos lett, felverekedte magát a világ legbefolyásosabb emberei közé. Orbán jó időben volt jó helyen, szerencséje volt, segítséget is kapott és  mindezek ellenére soha nem fog kivergődni a falusi, félművelt sudribunkó szerepből, mert azt rá szabták, az ő. Körülveszi magát nála tudatlanabbakkal, hogy okosabbnak tűnjön, de még ettől sem boldog.

Ahogy a frusztrált, de hatalomba vergődött embereknek szokása, Orbán is el akarja taposni mindazokat, akik egykor közel álltak hozzá, de – szerinte – ellene fordultak. Nem érti, hogy nem azok fordultak, ő váltott köpönyeget. Gondoljunk csak Iványi Gáborra és arra, milyen elkeseredett dühvel igyekszik eltaposni őt Orbán. Vagy akár Simicska Lajosra.

De ameddig Iványit nagyon sokan ismerik ebben az országban és ezért nem lehet démonizálni, Simicskát meg annyira nem érdemes piszkálni, mert egy dühödt pillanatában ki talál tálalni, itt van Soros György. Ő nincs közvetlenül jelen a társadalomban, sokan nem is igazán tudják, hogy kicsoda, másoknak pont elég, hogy zsidó és gazdag.

Nem azt állítom, hogy Soros György egy szent, ettől igen távol áll. De nem is az a pusztító sötét erő, aminek a kormány beállítja.

Lényegében persze nem Soros ellen hirdetett háborút Orbán, hanem ellenünk. Mindenki ellen, aki ragaszkodik a demokratikus jogaihoz, aki átlát a mocskos tervein, aki véleményt mer nyilvánítani és aki nem hisz az ő leválthatatlanságában. A szabadság eszméje az ő legfőbb ellensége. Az ő ellensége a szabad gondolkodás, a sajtószabadság, a szólás szabadsága. Magyarország gondolkodó polgárai. Soros egyszerűen csak ott van és jól démonizálható. Ennyi, azt hiszem. Ennél nem több. De nem is kevesebb. adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.