Vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy azért van pár gázszerelő, műkörmös és politikus, aki generációkra előre bebiztosította a család anyagi jólétét

MTI Fotó MTI Fotó

Most, hogy száguldunk, fejlődünk, mi vagyunk a motorja, valamint a laposeleme is az egész Uniónak, Európának és lényegében a teljes univerzumnak, megjött az értesítés a temetésről. A  KPMG és a GKI készített az uniós pénzek 2007 és 2013 közötti felhasználásáról egy igen részletes, 526 oldalas elemzést. Nem mondom, hogy részleteiben is képbe helyeztem magam, de amit átfutottam, attól is megfájdult a fejem. A teljes elemzés ITT tölthető le.

Nem akarok senkit hosszasan zsibbasztani a részletekkel és nem is hiszem, hogy laikus számára könnyedén emészthető az anyag, de azért néhány elemét érdemes kiemelni, mielőtt megrendeljük a koszorút. Ami már biztos és a tanulmány is kiemeli: elég nagy szarban vagyunk. De oda se neki, mert 2013 óta még sokat romlott a helyzet, csak azt még most nem látjuk. Nem baj, hamarosan érezzük majd a bőrünkön, bár aki képes kihúzni a fejét a nemzeti érzület narancsködéből, az már eddig is érezte.

Az uniós felzárkóztatási alapból 2013-ig lehívott 14 000 milliárd forint (szerintem sincs ennyi pénz a világon sem, de állítólag mégis) gyakorlatilag arra volt elég, hogy ne dögöljünk halomra. Pontosabban nem is jó kifejezés, mert nem arra volt elég, hanem arra használta az ország. A Gyurcsány-kormány éppen úgy (bár a diagramokat elnézve a brutális zuhanás – a gazdasági válság ellenére is – többnyire Orbánék érdeme), mint az unortodox gazdasági zsenikkel túlzsúfolt Orbán-kormány. A támogatás nélkül a túlzottdeficit-eljárás alól nem szabadultunk volna, gazdasági növekedésről nem, de gazdasági visszaesésről bőven beszélhetnénk, az államadósság pedig egy centit nem csökkenhetett volna, az elégetett nyugdíjvagyon ellenére sem.

Tehát: amire olyan nagyon büszke ártunk és ormányunk, az elmúlt években naponta nyolcszor el is szavalják, az pontról pontra szemenszedett hazugság. Erről mostmár papírjuk is van. Plusz öröm, hogy Matolcsy György gazdasági zseni, aki virágba borította a nemzeti bankot, az uniós források forintosításából borította, nem az üzleti  vénájának köszönhetően. Gyakorlatilag hozzá futnak be az uniós pénzek euróban, ő adja tovább az államháztartásnak forintban, közte van egy jó kis nyereség, amiből lehet orrba-szájba vásárolni műkincseket, palotákat, barátnőket. Hát, így.

Aminek fejlődnie kellett volna, az nem fejlődött. Például az oktatás, ami talán a legfontosabb egy ország gazdasági és társadalmi megerősödése szempontjából. És most nézzük a hivatalos adatokat. Ábrával, hátha úgy érthetőbb annak, aki nem érzi a mindennapjaiban.11

A diadalmas 79.-ik helyre még húztunk egy lapot és 2016-ban már 96 (nem gyönyörű?) A helyezésünk.2

Mindenki nyugodjon meg! Megvan a 2016-os eredmény is, a dicsőséges 114. Tehát a 99-hez képest sikerült még ennyi helyet csúszni. Vagy zuhanni.

Még egy fontos adat. Ameddig 2010-ben 114 000 hallgatót vettek fel a felsőoktatásba, addig 2015-ben ez a szám 83 000 volt.

Tömörítsünk: az uniós támogatást rosszul használtuk fel, amit nem loptak el, nem korrumpáltak el, azt is baromságokra szórták ki a kormányok (külön Orbán Viktor és zenekara, mert azt azért be kell látni, hogy jó ideje ők kavarnak és a támogatások döntő része az ő zsebükön folyik keresztül). Az oktatás színvonala meredeken zuhan, a diplomások száma csökken. A gazdaság nem fejlődött, iparunk nincs, az államadósságot gyakorlatilag az uniós támogatásokból fizeti a kormány, Matolcsy zsenialitásából egy büdös szó sem igaz, ahogy semmiből, az adósságcsökkenésből, a fejlődésből és a virágba borulásból sem. Ezzel szemben messze lemaradtunk a térség országaihoz képest mindenben, csak nemzeti büszkeségben nem.

A jó hír az, hogy hamarosan vége, ugyanis 2020-ig jönnek a fejlesztési pénzek, de addig sem kell várni, mert a kormány ezt megelőzően, a választások előtt el akarja költeni az összeset lehetőleg. Ha ez megtörténik, akkor fogjuk látni a valódi állást és most szólok: nem lesz szép látvány.

2020 után is lesz forrás, csak az visszatérítendő és – ez az Orbán-kormány nagy-nagy bánata és talán a Brüsszel elleni folyamatos óbégatás eredője is – az Unió dönti el, mire adja, a kormánynak nem lesz beleszólása. Bizony.

Vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy azért van pár gázszerelő, műkörmös és politikus, aki generációkra előre bebiztosította a család anyagi jólétét. Nem a mi családunkét, hanem a sajátját. Nekünk marad hamarosan a nagy-nagy csodálkozás. Meg a szabadságharc.adomany-1