Csak ennyire vagyunk síkhülyének nézve, drága véreim

Fotó: MTI Fotó: MTI

Úgy érzem, elég sokat kifacsartunk már a közönségesen, kormányzati pejoratív szóhasználattal csak Soros-egyetemként emlegetett Közép-európai Egyetem (CEU) körül kialakult példátlan ostromállapotból. Elképzelhető, hogy pont ez a cél: megunják és elfelejtik, ha már hazamenni nincs honnan. Néhány dolog viszont még említésre érdemes.

Egyfelől sok helyen olvastam azt a – hasonló vérfagyasztó intézkedések kapcsán – felmerülő gondolatot, hogy vajon ma mit, mennyit loptak el, milyen feneketlen disznóságot ütöttek nyélbe a háttérben, amihez ekkora figyelemelterelő médiazajra volt szükség. Nem lenne baj, ha a közvélemény gondolkodó része – amelyik ilyen irányból próbálja megközelíteni a legvadabb kormányzati ötletelgetések nyomán sunnyogva előkészített, majd hasonlóképpen gyakorlatba ültetett döntéseket – felhagyna ezzel a bárgyú és közveszélyes szemlélettel. Itt már nyíltan, mindenféle szégyen- és veszélyérzet nélkül mindent a szemünk láttára sajátítanak el- és ki. Itt már nincsenek gumicsontok, amelyek mögé bújva félve, szégyenkezve kellene működtetni a korrupciós úthengert. Itt nem lehet egyikről elterelni a figyelmet a másikkal, mert itt minden az, aminek látszik: vegytiszta korrupció és feneketlen disznóságok tárháza. A CEU ügye tehát nem hogy nem gumicsont, ez a jogállam élő adásban történő lebontásának soron következő kockája.

Másfelől EU-n, CEU-n és minden hanyatló, populizmusra veszélyes ideológiát megtestesítő intézményen túl, ez az eset pontosan megmutatja a rendszer kiszámíthatóan kártékony természetét. Mint tudjuk, a tegnapi napot végigkísérő felháborodási hullám ellenére Michael Ignatieff rektor Palkovics államtitkárral folytatott esti megbeszélésének konklúziója: a kormánynak esze ágában nincs visszavonni a CEU ellehetetlenítését célzó törvénytervezetet. Ellehetetlenítés alatt értendő: csak olyan külföldi egyetemek lehetnek jelen a jövőben Magyarországon, amelyek kormányközi megállapodások alapján működnek (ez a CEU esetében azt jelenti, hogy New York állam kormányának kellene ezt megkötnie Orbán kormányával), és amelyek helyben, vagyis az érintett országban is rendelkeznek kampusszal. Nyilván a CEU nem rendelkezik ilyennel.

Szeretném ennek a másfelőlnek a keretében tágabb kontextusba helyezni a CEU ügyét azon túlmenően, hogy hagyjuk a fenébe a gumicsont-narratívát. Mert még egyszer: zavartatták magukat akár egy pillanatra is, amikor 3000 milliárd forintot loptak el, amikor zsebre rakták a trafikokat, a földeket, a közbeszerzéseket a holdudvarral nyerették szét, amikor az önkormányzatiságot számolták fel, amikor a Klik nevű szörnyeteggel pusztítottak az oktatásban, amikor a szociális védőhálót kihúzták a legnyomorultabbak alól, amikor, amikor…?

Látni érdemes viszont, hogy ez a testreszabott törvény általi kivéreztetés, mint módszer általában két lehetséges következménnyel jár. A hangos kardcsörtetés, üvöltözés és szájhabzás – a tábor szórakoztatását és egybentartását célzó műsor – kíséretében tetszőleges baromságukkal átmennek a falon, mert semmi következménye nincs, vagy (ez ritkábban fordult elő, de volt rá példa azért) a falba vert fej életérzésétől kábultan, kisunnyognak a sztoriból. Más lehetőség nincs. Olyan nincs, hogy seggfejek voltunk, ezt benéztük, bocsánatot kérünk, és férfiasan vállaljuk, hogy tévedtünk, ergo lehet népszavazni olimpiáról, vasárnapi boltzárról, mindenről, ami közérdeklődésre tart számot.

Úgy látom, hogy jelen esetben ezzel a röhögve átgázolunk mindenkin projekttel – ami egyébként 98%-ban papírforma szerint működik is, és meggyőzően bizonyítja, hogy a skizofrén hajlamú küldetéstudat úgy teszi tönkre az országot, ahogy akarja – kissé mellényúlt a kormány. Ennek ellenére még fontos a műsor: bár a Fidesz szavazóinak zöme borítékolhatóan azt sem tudja, mi az a CEU, azt mindegyikük érti, ki az a Soros.

Tehát Orbánnak látványos visszavonulás helyett ebben a helyzetben életbevágó, hogy a Soros-mantrát még egy ideig napirenden tartsa. Ameddig a saját tábor nem fordul el öklendezve, mert megcsömörlött és már a töke tele van a zsibbasztással, vagy ameddig egyéb típusú veszteségeket nem generál az osotoba sorosozás, addig semmibe nem kerül Rezsiszilárdot, Kósát, Kovácsot formában tartani, hadd mondják el naponta ötvenszer azt az egy gondolatot, aminek semmi értelme nincs. Tehát ez most nem olyan, mint az olimpia, de még csak nem is olyan, mint az internetadó vagy a vasárnapi boltzár, hogy az isten áldja meg külön Semjénzsoltot.

Márpedig az ami Orbánnak veszteség, az nem esik egybe azzal, ami az országnak veszteség. Mert miközben az értelmiségnek, tanároknak, diákoknak és gyakorlatilag az egész társadalomnak óriási presztízsveszteség ez a politikai túlélést szolgáló baszakodás a CEU körül, a Fidesznek kizárólag a saját szekértábora a vonatkoztatási pont. A túlélésük függ ennek a tábornak a napi szintű fanatizálásától. Ezeknek az embereknek fontosabb az ellenség, mint a perspektívák, az értékek, a függetlenség, önálló gondolkodás, egyetemi autonómia, a tanszabadság. Ameddig ebből ki lehet csavarni valamit, addig másodlagos kérdés lesz, hogy az Európai Bizottság velünk foglalkozik, vagy hogy az immár baráti Egyesült Államok kebelbaráti kormánya mit gondol a CEU-ról. Ameddig a szektának semmit nem mond a CEU, viszont Sorossal eredményesen lehet hergelni, addig ez lesz. Aztán legfeljebb elsikkad az ügy, mint a Heinekenes üvegen a vörös csillag.

És harmadrészt, elsiklottunk felette, de talán nem felesleges szólni egy szót erről is: Romániában jelen állás szerint kettő darab, a magyar kormány általt támogatott, magyar költségvetési keretből működő felsőoktatási intézmény van jelen anélkül, hogy kormányközi egyezmény garantálná a működésüket. Nyilvánvaló, hogy ezek közül egyiknek sincs anyaországi fiókja. Tehát ha a román kormány agya elborulna esetleg egy óvatlan pillanatban, akkor a jó példával élen járó magyar gyakorlatot követve mondhatja majd azt – és miért ne mondhatná? -, hogy ezek bizony törvénytelenül működnek és be kell zárni őket. Mondjam, vagy mutassam, hogy milyen következményekkel járna ez a romániai magyar közösségre nézve? Amelyet állítólag még soha senki nem ölelt annyira keblére, mint a legnemzetibb magyar kormány.

Szóval lehet ilyen pillanatnyi, erőből átvitt, át nem gondolt kardcsörtetések mentén kormányozni, de a már most is látszó, illetve a potenciálisan bekövetkező károk felbecsülhetetlenek. És sajnos nem Soros tehet róla, hanem az elkeseredetten, de legalább gátlástalanul kampányoló cinikus állampárti gépezet.

Cinikus utóirat: Amellett, hogy Kovács Desikerült? Zoltán kormányszóvivő a törvénytelenül működő CEU-n szerzett diplomát, az Orbán-kormány egyik helyettes államtitkára is a CEU hallgatója, a tandíját pedig a külügy fizeti. Adófizetői pénzből. Csak ennyire vagyunk síkhülyének nézve, drága véreim.

adomany-1