NEHAZUGGY

„Tündibündi, elmehetsz te abba a migránssimogató retkes anyádba!”

H. Andrea | 2017. Március 28, Kedd | 10:44

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 41,556 forint, még hiányzik 2,958,444 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A minap végigsöpört a legnagyobb közösségi oldalon – meg aztán cikkek is születtek belőle – egy bejegyzés, amellyel kapcsolatban először nem akartam gondolni semmit. Második nekifutásra viszont úgy döntöttem, beszéljünk mégis róla. Aki még nem találkozott vele, ajánlom elolvasásra:

A kvintesszencia: Felícia frissen mosott hajjal ült fel a fűtetlen vonatra, és mivel egy utastársa lehúzta az ablakot, úgy döntött, a fejére húzza kendőszerű sálját. Az utastársak némelyikének reakciói gyönyörű képet festenek a magyar társadalom mentális állapotáról. Főleg azok számára, akik nem kezdték el zsigerből köpködni a lányt, mondván, hogy írói fantáziáját szabadjára engedte, és kiszínezett egy meg nem történt sztorit.

Nem, a bejegyzést nem távolította el az oldaláról, noha az irgalmatlan kommentcunamit generált, a fotóját viszont igen, de itt továbbra is megtekinthető.

Hát így élünk mi, vidéken. „Na gyere, elülünk INNEN EMELLŐL” – mutatott felé egy anyuka, míg kislányával arrébb mentek; „Figyelj, most nincs időnk EZT itt elintézni, meg balhézni, le kell szállnunk, mert vár az XY” – hangzott el két másik utas között egy beszélgetésfoszlány. Költői konklúzió:

Így maradtam hát én egyedül a kocsiban, félreértelmezett arab terroristaként. Vagy talán sabbatra tartó zsidóként vagy egy kicsit tradicionális romaként vagy egy konzervatív vallás képviselőjeként…. 2017-ben, de lehet, egy kicsit 1944-ben is?

A Felícia történetében kételkedők kedvéért, akiket onnan lehet felismerni, hogy egyébként csont nélkül szokták benyelni a muszlim migráns csőcselék horda erőszakolt meg keresztény, szőke szüzeket Európában típusú híreket, és kéjes gyönyörűséggel osztogatják a Napimigráns-888 tengelyen megjelenő borzalmakat, még egy kis adalék:

terrorista2

Ami engem illet, éppen ezért és ettől függetlenül is, ideteszek néhány kommentet, amit a hömpölygő szartenger a felszínre dobott, amely kommentekben számomra nem a felszínes trágárkodás az igazán felháborító, hanem a nagyon mélyen beágyazott, reménytelen sötétség. És ez akkor is borzasztó lenne, ha Felícia történetét ellentmondást nem tűrően kitalációnak minősítenénk. Az orosz és magyar állami propaganda álhíreit kétpofára zabáló rettegők hirtelen megtanultak kételkedni:

– nyáron ki ne menj a napra! Ha lebarnulsz, megköveznek, vagy akár ki is dobnak a vonatról ?

– Ez nem gyülöletkeltés, a migráns hordák kiszámíthatalan viselkedését mindenki tudja, és mindenki joggal utálja őket.Ez egy lierális gyülöletkeltő cikk voltFelicia.

– Tündibündi, elmehetsz te abba a migrássímogató retkes anyádba! Mert aki nem nyalja őket tövig az már náci. Mert karlendítéssel köszöntötték egymást és az SS egyenruhájába öltöztek. Vagy ha nem akkor mitől náci? Azért mert nem szopják le minden retkes bevándorló farkát tövig???

– De a kedvencem az lenne ha a jányka adásba kerülne, ott elismerné hogy a cikk egy része fantazmagória, de: döbbenettel olvasta a szelsőséges kommenteket, reakciókat, hogy micsoda morális állapotban van ez az ország, és a szokásos, a propaganda így működik, azért vicces, hogy megvan most futtatva:) index, hvg… Pedig ilyet én is írok ha akarok, sőt tudtam volna hitelesebben.

– Megint egy túltolt ballib sztory. 🙂 Elég unalmas már tényleg. Kell egy kis reklám az unalmas blogodnak, füves romkocsmatöltelék…

Igen, örömet szereztem a nyájas internetfelhasználónak. Igen, pontosan ilyen morális állapotban van ez az ország. Olyan állapotban, hogy ezt a sztorit egyáltalán nem kellett kitalálni ahhoz, hogy feldühödött, frusztrált emberek keze gondolkodás nélkül ökölbe szoruljon.

A magyar társadalom háromszavas csatakiáltásokból értő, migránspropagandával idomított, tájékozatlan része ilyen. Fel lehet háborodni, meg lehet sértődni, de teljesen felesleges. Ki lehet kérni magunknak, hogy mi nem ilyenek vagyunk. Igen, vannak közöttünk szerencsére, akik nem ilyenek, és vannak nem kevesen olyanok, akiknek tökéletesen mindegy, hogy Felícia, Sándor, Hortenzia vagy Tivadar. Amint egy kommentelő nagyon találóan megfogalmazta:

Képzeld el ezt, ha mondjuk immunbetegségben szenvedő férfiként teszed, hogy ne fázz meg. Még le is buziztak volna.

És ha netán egy kemoterápiás kezelés alatt álló rákos nő lett volna, aki kényszerűségből kendőt hord? Akkor is undorodva-mutogatva elrángatjuk a buta előítéletesség szellemében nevelt gyerekünket mellőle? Ezzel nem általánosítani akarok, csak olyan nagyon nem ártana meg, ha a primitívvé butított kormányzati kommunikációs panelek puffogtatása helyett (migránssimogató, ballib hiszti, migráns hordák) elkezdenénk azon merengeni, mivé lettünk. Hogyan jutottunk oda, hogy egymást szívből és őszintén ennyire gyűlöljük?

Ahogy nem vagyok híve a lenácizásnak (és itt nyomatékosan elítélem a Felícia által használt bélyeget) ugyanúgy fontosnak tartanám, hogy a migránssimogatás és a totális elhülyülés közötti igen széles skálán próbáljuk egy, a józan ész és az emberség szempontjából egyaránt elfogadható helyre belőni magunkat. Mérlegeljük, hogy ha a mi pénzünkből vastagon kitömött kedvenc oldalainkon és televízióinkban az arcunkba tolt rémségeket előzetes megrágás nélkül nyeljük kétpofára, akkor mennyire torzult el a racionális ítélőképességünk, ha a fenti történetet fantazmagóriának minősítjük csak azért, mert velünk még ilyen nem történt? Miért? Olyan történt már velünk, hogy migránsok erőszakoltak halomra? Olyan volt már, hogy egyáltalán láttunk migránshordákat elcsörtetni a kapunk előtt? Nem? De azt írta a pártsajtó? Akkor az úgy is van? És akkor Felícia hazudik és simogatja a migránsokat?

A tudatlanság nem erény, az ellentmondást nem tűrő gyűlölködés még senkit nem tett felsőbbrendűvé, a fanatizálható ostobaság pedig hosszútávon elpusztítja ezt az országot. És ami a legfontosabb: egyetlen lépéssel nem visz közelebb a menekülhullám pragmatikus kezeléséhez és megnyugtató rendezéséhez. Ellenben már rövid távon is felzabálja, szétroncsolja a társadalom emberi arcát.

Amikor kikérjük magunknak, hogy mi nem ilyenek vagyunk, mi különlegesek vagyunk, akkor jusson eszünkbe: megnyomorított, beteg hely az, ahol egy telhetetlen, hatalommániás, maffiamódszerekkel harácsoló kormány képes ilyen mértékben egymás ellen fordítani a polgárait. Ez nem a fejkendős vélt és valós migránsokról szól, hanem rólunk. Egyenként.

Az, hogy kidagadt erekkel a nyakunkon üvöltjük, hogy a migránssimogató retkes anyádat, csak annyit jelent, hogy a pártszimpátiától függetlenül minden egyes polgára nyakán gumicsizmával taposó kormány ördögi terve bejött. De ehhez mi is kellettünk, nélkülünk nem ment volna. Ők köszönik szépen, fosztogatnak tovább, magasról leszarják az egész történetet (minél rosszabb, minél nagyobb a káosz, annál jobb), mi meg szépen kikaparjuk egymás szemét. Szimbolikusan naponta ötvenszer lerúgjuk a Felíciák fejét. A keresztényi értékek nevében. Mert mi magasabbrendűek és különlegesek vagyunk és nem simogatunk nálunk alacsonyabbrendű, hordában közlekedő, kiszámíthatatlan népségeket.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!