December 13,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ebben a fekáliatengerben kellene legyőzni a Fideszt

Hát akkor nézzük a nap egyik kósza hírét: az LMP és a Momentum csuklóból nemet mondott, a PM majd az áprilisi taggyűlésen eldönti, hogy mit gondol Juhász Péter ötletéről. Ami az MKKP-t illeti, ők előbb működnének együtt a Szíriuszi Sörpárttal vagy a Ganümédeszi Galaktokolinalista Párttal, mint Juhász Péterrel.

Pedig. Az Együtt elnöke mérsékelten hosszú interjúban mesélte el, hogy olyan közös jelölteket felvonultató közös listát képzel el a jövő évi választásra, amely az összes olyan ellenzéki pártot tömöríti, amelyek nem csak a Fidesszel, hanem a 2010 előtti baloldallal is szemben állnak.

Vagyis  LMP, Párbeszéd, Momentum, Kétfarkú Kutya Párt igen, MSZP, DK, Liberálisok nem. Szó szerint ez így hangzott el:

Szerintem egy új pólust kell képezni az ellenzéki oldalon azokból a pártokból, amelyek egységesen elutasítják a 2010 előtti világot. A jelenlegi rendszerrel szemben erősebbek a kritikáink, de nem kérünk a gyurcsányi, MSZP-dominálta világból sem.

Bármennyire is hihetetlen, a 2014-es ellenzéki összefogás kudarca után három évvel továbbra is itt tartunk. És mert változatlanul és lehangolóan ugyanitt tartunk, és mert valószínűnek tartom, hogy Orbán már széles vigyorral csapkodja a térdét, valamint a sokadik kávéját issza és tán még egy pezsgőt is kibont (vagy valami jóféle bort) erre a hírre, van néhány hozzáfűznivalóm nekem is, mielőtt a következő ordas gazemberség elmosná a témát.

Nem tegnap óta tudjuk, nálam jóval okosabb emberek nem tegnap óta mondogatják, hogy bármiféle kormányváltás egyetlen útja (leszámítva azt, hogy valamely ellenzéki párt látványosan növeli a támogatottságát és lekörözi a Fideszt) az lehet, ha a kormánnyal szemben álló térfél megtalálja az együttműködés valamilyen módját. Tetszik, vagy nem tetszik. Pontosabban három ilyen lehetőség képzelhető el, de abból kettő eleve esélytelen (választási párt és közös lista), a harmadik viszont hordoz magában némi reményt. Ez pedig nem más, mint a koordinált jelöltállítás. Ceglédi Zoltánul szólva:

A 2018-as választásokon külön listákkal, koordinált egyéni jelöltekkel érhető el a legnagyobb siker.

Az már most látszik, hogy Juhász Péter nem erre gondolt, amikor közös jelöltekről és közös listáról beszélt, ettől függetlenül a felvetés jó alkalmat szolgáltat arra, hogy tisztázzunk néhány dolgot, ami – úgy tűnik – elkerülni látszik azoknak a figyelmét, akik egyébként azt állítják, hogy az Orbán-rezsim leváltása számukra életbevágó. Nem, hagyjuk a rizsát a faszba.

Bár én azok közé tartozom, akik Juhász Pétert hiteles ellenzéki szereplőnek tartják és azért is vállalom a pofonokat, hogy Gyurcsány Ferencet meg nem tartom annak, azért a választásokat nem én fogom eldönteni. Aki pedig nagyvonalúan megfeledkezik arról, hogy eszmei pillanatban mi a társadalmi közhangulat és mi a realitás, az vagy egy örök naiv szélmalomharcos, vagy egy címeres gazember.

Az én fogalmaim szerint Juhász Péter az 1%-os, gyakorlatilag mérhetetlen Együtt nevű párt foglya, és olykor hajlamos hülyeségeket is beszélni (az ő pártja bejut a parlamentbe, mindenki más nem). És ezt akkor is látni érdemes, ha Rogán Antal és a Fidesz mocskos korrupciós ügyeinek feltárása mindenképpen elismerésre méltó és jóval túlmutat számos, magát ellenzékinek valló parlamenti képviselő mindenkori munkásságán.

A helyzet mégis úgy áll, hogy aki – akár egyetlen öntudatlan mondat erejéig -összemossa a 2010 előtti és 2010 utáni világot, az nem tudja mit beszél, de legalább igen káros a megszólalása. Mert ameddig 2010 előtt Magyarországon jól, rosszul, de működött a demokrácia, 2010 óta egy napról-napra egyre konszolidáltabb és combosabb fasisztoid diktatúra épül. És ez akkor is fontos, ha a magam részéről szintén számtalanszor kifejtettem, mit gondolok a 2010-es fülkeforradalmat a nyakunkba zúdító, gyakran a kollaboráns mivoltukat meghazudtolni képtelen elmúltnyolcév képviselőiről.

Mindazonáltal, ha már Juhász Péter feldobta a labdát, jusson eszünkbe először is Semjén Zsolt undorító vigyora, midőn az egyfordulós választási rendszernek örült éppen a minap. És tényleg erről van szó. Ebben a nagy rakás szarban kell gondolkodni, ebben a fekáliatengerben kell legyőzni a Fideszt. Már ha ezt bárki is célként tűzi ki maga elé. Ez meg technikailag azt jelenti (akárhogy is húzza a pofáját a hatalomtechnikától okádó LMP), hogy ha az ellenzéki oldal bármelyik szereplője kimarad a buliból, vagyis nem sikerül tárgyalóasztal mellett vagy előválasztással megállapodni abban, hogy ki induljon közös vagy – ha máshogy nem, hallgatólagosan – támogatott jelöltként bármelyik egyéni körzetben, akkor a Fidesz akár 25%-al is behúzza a következő kétharmadot. Aki ezt nem vágja/leszarja, az nem kormányt akar váltani, nem a teljhatalmat akarja megakadályozni, hanem hozzájárul egy újabb négy éves ámokfutáshoz.

Ez itt a KDNP-féle mérhetetlen parazitákra optimalizált választási törvény által modellezett kibaszott kényszerpálya, ahol esély nincs az önálló indulással bármit is elérni. Már akkor is kurva nehéz helyzetben lenne a magát demokratikusnak nevező ellenzék, ha nem kismillióba lenne töredezve, hanem csak kettőbe, mondjuk. Aki nem a jövő évi választásra készül, és mindenféle kompromisszumot elutasít azért, mert most látta elérkezettnek az időt megméretkezni (Momentum), az ugyanúgy a Fidesz kollaboránsa, mint az, aki hatalomtechnikai megfontolásokból túltolja a sehova nem vezető különcködést.

Csak nehogy félreértés essék: én vagyok az utolsó, aki ennek a kényszeres együttműködésnek a híve. De a Fidesz saját képére formált rendszerében ez a véget nem érő moralizálás újabb mandátumokat jelent annak az állampártnak, amely felszámolta a demokratikus pluralizmust. Ebben a helyzetben pedig nem közös lista kell, Péter, hanem külön lista és koordinált egyéni jelöltállítás. És ez nem jelenti azt, hogy házasságot kell kötni Gyurcsánnyal, Botkával, Fodor Gáborral, ne adj’ isten Vona Gáborral és semmilyen demokratikus alapon vállalhatatlan eszmével. Pont ez a lényeg: mindenki arra a listára/pártra szavaz, amelyikre akar, amelyik a szíve csücske, de azt a helyi jelöltet támogatja, akinek a legtöbb esélye van ráverni a rothadó narancsra. Moralizálni ráér később is.

Igen, kell ajánlat, program, alternatíva Magyarországnak, sőt, mindenek előtt ez kell. De a makacs, különutas ostobaság csak Orbán pezsgőjének kedvez. Az ostobaság márpedig nem jelent egyet az elvi politizálással akkor sem, ha Schiffer András a pálya széléről ezt kiabálja és soha nem fárad el. A megfontolt érdekérvényesítés nem jelenti azt, hogy összeborulunk fűvel-fával, de azt igen, hogy megértettük: egy újabb kétharmados Fidesz-győzelem hazavágja a már így is hazavágott országot. Már nincs sok idő gondolkodni, a nagy arc és a statisztikák (aktuális választói preferenciák) negligálása nem segít ebben.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.