December 14,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


„A nemzettudat olyan, mint a vérnyomás. Az se jó, ha túl magas, az se, ha túl alacsony”

Nem vállal több filmszerepet Röhrig Géza

Hónapok óta olvasom hitetlenkedő csodálattal az Oscar-díjas Saul fia főszereplőjének nyilatkozatait: nem neki nem hiszek persze, csak tényleg nehéz felfogni, hogy létezhet ember, aki ilyen megingathatatlanul a maga útját járja; akit ennyire hidegen hagy pénz, siker, csillogás; akit egyszerűen nem érdekel, hogy a világ a lába előtt térdepel és könyörgőre fogja – mert ő úgy döntött, továbbra is csak az szeretne maradni, aki volt, és kész.

Elmondani nem tudom, milyen mértékben nyűgöz le mindezzel. Hogy milyen mérhetetlenül irigylem a kikezdhetetlen függetlenségét. És persze mindezek mellett lélegzetvisszafojtva néztem az alakítását a Saul fiában, és döbbenetes erejű, szinte József Attila-i sorokat olvastam azokban a versekben, amik hozzáférhetők mondjuk a neten. Röhrig Géza ugyanis költő, író, immár Kossuth-díjas színész, mellesleg pedig New Yorkban, továbbra is egy temetkezési vállalkozásnál dolgozik halottmosóként. Ez a mondat, én legalábbis azt gondolom, leginkább is a vége miatt már önmagában egy film.

Ha pedig Röhrig életét is mellévesszük, egy regény: minimum két vastag kötet. Anyja lemondott róla, édesapja nevelte, aki viszont egy orvosi műhiba miatt meghalt, amikor kisfia még csupán négyéves volt. A fóti gyermekvárosba került, majd tizenkét éves korában, egy maratoni örökbefogadási procedúrát követően nevelőszülőkhöz: új családjának köszönheti zsidó identitását, s igen szoros kapcsolata alakult ki örökbefogadó nagyapjával, aki egyébként nem is volt vallásos zsidó. Ezekkel az előzményekkel persze a saját család alapítása sem volt túl egyszerű feladat: első házassága, melyből két gyermekük született, zátonyra futott – így a válás után, követte családját az Egyesült Államokba, hogy ne csak „telefonos apuka” lehessen, azután nyolc éven át, míg nem rendezte az életét, illegalitásban élt Amerikában.

Ma egy új házasságban, boldogan él – egy szál gitár kíséretével adja elő saját dalait, évtizedek óta verseket ír, magyarul is több kötete jelent meg, mostanában pedig egy regényen is dolgozik, mely saját meghatározása szerint „család nélküli családregény” lesz, a címe Halott tenger, s egy cigányfiúról szól, aki nevelőintézetben nő fel, a magyaroknak cigány, a cigányoknak magyar: elindul, és megkeresi az édesanyját.

Verset játszótéren, villamoson, bárhol lehet írni. A prózával rengeteg seggelés, ej uhnyem, utánanézés jár, amihez én eléggé lusta vagyok, úgyhogy titkon azt remélem, hogy nekem az életben csak ezt az egy regényt kell megírnom. Ezt viszont lelkiismereti kötelességem, hisz akikről szól, azok nem nagyon írnak. Én magam is állami gondozott voltam, később örökbe fogadtak. S ahhoz képest, hányan nőnek fel így ma is, döbbenetes, hogy a magyar szépirodalomban ez a környezet mennyire nincs jelen. Én azt szeretném majd valahogy bebizonyítani ebben a könyvben, hogy az ember tényleg képes kitörni a sorsából. Hogy no man est omen.”

Talán ebből a pár soros interjúrészletből is érthető, miért lett pillanatok alatt a – ne cizelláljuk sokat, mondjuk ki a témához illő egyenességgel – legizgalmasabb élő művész számomra Röhrig Gézából. Akit sem Hollywood úgy általában, sem a tucatszám felkínált, zsíros gázsikkal járó kisebb-nagyobb „szerepek”, pontosabban marketing-fellépések nem szédítettek meg – az Oscar után mintha még gondolkodott volna rajta, hogy talán egy vagy egynéhány, a Saul-hoz méltó fajsúlyú feladatra rábólint, de aztán máshogyan döntött, s a Magyar Filmhéten bejelentette, nem forgat több filmet.

A Saul berobbant az éle­tembe, én nem terveztem ezzel, csak eljátszottam a nekem szánt szerepet. Őrült siker lett, és nagyon jólesik, hogy sokan gratulálnak. Most sokan hívnak kávézni, olyanok, akik fél évvel ezelőtt a köszönésemet sem fogadták, és talán sokan dolgoznának velem szívesen. De én más utat járok.” Más utat, bizony. Nagyon mást. Millióból egy járhat hasonlót talán – tanulni viszont mindannyian tanulhatunk Röhrig Gézától. Sok minden más mellett alázatot, szerénységet, kitartást, életszeretetet, bölcsességet. És nem ritkán bukkanhatunk az interjúiban olyan mondatokra, mint például az egyik kedvenc gyöngyszemem:  „A nemzettudat olyan, mint a vérnyomás. Az se jó, ha túl magas, az se, ha túl alacsony.” Olvassatok, hallgassatok, nézzetek Röhriget – igazi ajándék, hogy a kortársai lehetünk…

Szerző: Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.