NEHAZUGGY

És akkor Semjén Zsolt önkívületi állapotban veri a nyálát

H. Andrea | 2017. Március 24, Péntek | 14:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Elmaradt a szokásos péntek reggeli igehirdetés a Kossuth-rádióban, ezért kénytelen vagyok ezt a gyönyörű márciusi madárcsicsergést elrontani a fényességes miniszterelnök legalázatosabb, mondhatni legszerelmetesebb szolgájának nagyívű expozéjával, amelyet a baráti Magyar Időkben hányt gyöngyként a disznók elé. Semjén Zsoltról beszélek, aki egyébként egy szóra sem érdemes figura lenne, akiről tehát soha nem kellene szót ejteni, de mégiscsak túl magasan ül ő ahhoz, hogy elképesztő megszólalásait nagyvonalúan elengedhetnénk a fülünk mellett.

Arra egyszerűen nem vagyok hajlandó szavakat pazarolni, hogy ez a lény újra nem volt képes megállni hazaárulózás nélkül és hogy tényleg újra kiejtette a száján: a Heineken-ügy nem a kormányról szól, hanem a székelység megmaradási küzdelméről (édesjóistenem!). Igaz, néhány sorral feljebb még arról bölcselkedett az egyszerűsített honosítással kapcsolatban, hogy más várható el egy mondjuk Csíkszeredán, színmagyar közegben élő embertől, mint attól, aki a szórványban, vagy például Ausztráliában lakik. Az ő esetében, ha csak töredékesen beszél magyarul, de küzd azért, hogy megőrizze vagy tanulja a nyelvet, az identitását, azt is meg kell becsülni.

Jobban járunk, ha nem keressük a logikát és a következetességet ott, ahol a népbutítás mindent felülír és ahol egy Semjén Zsolt nevű megélhetési dilettáns miniszterelnök-helyettes lehet. Szóval a színmagyar Csíkszereda versus a székelység megmaradási küzdelme, értem. Nincs itt semmi ellentmondás, hát persze. Csak az egybites hülyéknek üzentünk megint valami nagyot, mire a végére érnek, úgyis elfelejtik, mi volt az eleje.

Van itt viszont egyéb is, ami a 940 ezer új magyar állampolgáron, mint sikertörténeten, a magyar állampolgárságon, mint a magyar identitás evidenciaszerű megerősítőjén, és a könnyített honosítás rendszere további enyhítésének szükségességén (csak azért mondja, hogy tovább borzolja a kedélyeket, igen, éppen most nyújtják be a törvényjavaslatukat, hogy még könnyebb legyen magyar állampolgárságot szerezni) és a kötelező hazaárulózáson túlmutat. Ez pedig a választási kampány, amely gyakorlatilag hét éve tart, Semjén szerint viszont ők eddig kormányoztak, és vannak eredményeik is.

Idézzük hát az idevágó passzusokat:

Ősztől eksztatikussá válhat (a kampány -szerk.), elnézve az ellenzék válságát. A Fidesz–KDNP-szövetség – paradox módon – az erőfölény nyilvánvaló volta miatt nincs olyan könnyű helyzetben, mint sokan vélik, hiszen sem a káoszos balliberális oldal, sem a Jobbik nem tekinthető reális kihívónak, és ezért nehéz lesz a jobbközép tábor veszélyérzetét felszítani és mozgósítani. Emiatt az gondolom, hogy brutális kampány lesz, mert az ellenzéknek a 2018-as választás igazi tétje a puszta megmaradás. (…) Mivel reális, életképes alternatív programjuk nincs, kétségbeesésükben csak a gyalázkodás marad. Főleg, ha ehhez külföldről megrendelést és muníciót kapnak.

(…) a protest konglomerátum összeállás esetén együttvéve se lenne többségben, figyelembe véve az összeállás következtében leporló szavazatokat. Persze, ha kétfordulós lenne a választási rendszer, akkor az állva maradt protest jelölt mögött – legyen akár jobbikos, akár szocialista – az ellenzéki szavazatok összeadódhatnának. Viszont a választás egyetlen fordulóból áll.

A Fidesz–KDNP-nek amellett, hogy a kormányzás eredményeit meg kell védenie, és persze fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy mivel járna, ha visszatérnének azok, akik egyszer már a csőd szélére lökték az országot. De a hangsúlynak nem a kormányzati eredmények apológiáján kell lenni, hanem azon, hogy milyen veszélyektől kell megvédenünk az országot és a magyar embereket Európában és itthon, a kihívásokat hogyan változtathatjuk lehetőséggé, és hogy az ország egészének és minden egyes társadalmi csoportnak milyen jövőképet adunk.

Tehát fordítsuk le az álkeresztény fővadászról a hülyére vett polgár nyelvére, amit látunk, hallunk, olvasunk. Nem titkolják, büszkén nyilatkozzák bele az arcunkba egy évvel a szavazás előtt: a sötét, alantas ösztönök meglovagolását, a veszélyérzet szítását továbbra is sikeres kampánystratégiának tartják. Sőt, kizárólag ebben gondolkodnak.

Itt sincs semmi ellentmondás. Vagyis nem azért lesz brutális a kampány, Semjén nem azért veri majd a nyálát önkívületi (úgy értem, eksztatikus) állapotban, nem azért fog minden a migránshisztériáról, Sorosról és a képzelt ellenségek démonizálásáról szólni még egy évig, mert a kormány fasisztoid elvek mentén kapaszkodik a hatalomba, hanem mert az ellenzék válságban van. És ahol az ellenzék a saját taknyában dagonyázik, ott alighanem felesleges aktuálisan húsba vágó kérdésekről beszélni. Mondjuk felelősségteljesen beleállni abba, hogy üveghídba, stadionba, űrállomásba, kisavasútba, térkőbe, Makovecz agybajba, Mészáros Lőrincbe, oligarchatenyésztésbe, kamu civilekbe, propagandába és gyalázatos történelemhamisításba öldökölték ezt a versenyképtelenné tett, gazdaságilag és szellemileg hazavágott, gyűlölködő országot.

Pedig ez az ország rá fog menni a néhány elvetemült gazember fejében tomboló háborúra, és még az sem biztos, hogy a jövő idő használata nem naivitás. Ez már most történik, Semjén pedig világossá tette: nem tágítanak, tovább háborúznak és rákenik az állampolgár torkán lenyomott mocskot az ellenségnek kikiáltott ellenfélre. Mondjuk, egy szélsőjobbra pozícionálódott kormánypártnak semmi köze nincs a jobbközéphez, de ezt Semjén honnan is tudhatná? Az ő dolga veszéllyel fenyegetni, riogatni, zsarolni.

És igen, övék a propaganda vízfejű minisztériuma, övék a propagandát nyomató közpénzmédia, ők zúzták be a szabad médiát és uralják a szinte teljes piacot, ők tolják a plakátokon a háborús pszichózist, az ő haverjaik profitálnak az adófizetők pénzéből szított gyűlöleten, de az ájtatos, álkeresztény mázzal leöntött semmihez nem értőnek így is van pofája úgy tenni, mintha a mocsokról kizárólag az életképtelen ellenzék tehetne. És igen, Semjén közben röhögve beszél arról is, hog igen, b*sszátok meg, mi jártunk jól a választási törvény meghekkelésével, esélyetek nincs, parasztok.

Nos, aki még mindig úgy gondolja, hogy ez a jó irány, hogy nincs kire szavazni, hogy ennek az országnak tényleg csak a gyűlölettől fröcsögő moslék jár, annak Semjén felvázolta az ínyére való menüt. És akkor még egyetlen szót nem szóltunk a határon túliakkal való hergelésről. Engem egyáltalán nem vigasztal, hogy előbb-utóbb mindenki, aki azt hitte, jó ötlet megakadályozni a demokratikus úton történő eltávolítását a hatalomból, belebukott a perverziójába.

Nem elég, hogy nyíltan, büszkén, öntelten hangoztatják, hogy ebben a választási rendszerben esélye nincs senkinek ellenük, de felvállaltan, teli pofával háborút hirdetnek. Egy évvel a választások előtt. Ha valaki azt hiszi, hogy a veszélyérzet és az állandó harci idegesség szítása egyenértékű a kormányzással, és valójában ez a normális lelkiállapot, az voksoljon újra a Semjén-félékre. Hogy nulla felelősségel, nagy pofával továbbra is kedvére élősködhessen a tisztességes magyarok nyakán.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!