Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A sarki arab fűszerest holnap sem fogják a londoniak gyűlölni csak azért, mert muszlim

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Éveken át éltem Angliában, éltem Londonban. Én is sokszor keltem át a Temzén átívelő Westminster-hídon, órákig bámultam a parlament épületét, vagy a folyón haladó hajók százait. Talán éppen ezért rázott meg a mostani terrortámadás az eddigieknél is mélyebben. Személyesebb a trauma. Sokan gondoltuk, talán tudtuk is, hogy ez a nap ismét el fog jönni. A teljes londoni társadalom fel volt készülve egy esetleges terrortámadásra. Megakadályozni mégsem lehetett.

A jelenkori terrorizmus sokban különbözik az ezt megelőzőektől. Régebben hónapokig tervezték az akciókat, előkészítették a terepet egy esetleges támadássorozathoz, napjainkban azonban magányos merénylők teszik tönkre százak életét. Évről évre. Ma már elég egy ideológia, melynek a megtestesítője egy járdára felrohanó jármű, egy kés, vagy éppen egy tengerparti sétányon végigszáguldó teherautó. A hatóságoknak egyre nehezebb dolguk van a terrortámadások megállításában. Egyszerűen képtelenség minden eshetőségre gondolni, mert ma már egy hétköznapi tárgy is tömegpusztító fegyverré válhat.

London kozmopolita város. Angliában van ugyan, de az az ember érzése, mintha egy teljesen más országban járna. Nemzetiségek százai élnek békességben egymással. Templomok mellett zsinagógák és mecsetek sorakoznak, szinte minden egyes zónában. Képtelenség úgy London utcáit járni, hogy ne találkoznánk különböző nemzetek polgáraival. Aki Londonban él, az londoni. Mindegy, milyen a bőre színe, a vallása, a nemi hovatartozása.

A tegnapi események jól megmutatták, miért is szeretik oly sokan ezt a várost. A kommentek, vélemények a tragédiával kapcsolatban elsősorban részvétnyilvánítások voltak, valamint felhívás arra, hogy ne adjuk fel, nem szabad félni. Közös erővel felülkerekedhetünk bármin. Nem kezdődött meg a széthúzás, sem a bűnbakkeresés, nem indult meg a mocskos bevándorlózás. A londoniak egyszerűen békében és nyugalomban szeretnének élni. Nincs is más vágyuk. Talán ez az, ami megkülönbözteti Londont és New Yorkot a világ többi nagyvárosától.

Ugyan nem életem legboldogabb egy éve volt amit ott töltöttem, mégis sok minden hiányzik. Londont a bevándorlók, a különböző nemzetiségek és vallások tették azzá, ami ma. Nem igazán volt olyan nap, hogy éreztették volna velem, hogy én más vagyok, én nem londoni vagyok. Soha nem éreztem hogy Londonban bárki, bármiben korlátozott volna. Azt hiszem, a hihetetlenül magas árak tették/teszik tönkre Londont. Az egykoron sokak számára elérhető szolgáltatások ma már luxusnak számítanak. A beáramló óriási tőke elpusztítja azt, ami Londont egykor naggyá tette, mert hatalmas társadalmi különbségek alakulnak ki. Ez sokkal komolyabb széthúzóerő, mint a nemzetiségi és vallási különbségek.

Azért mondtam el mindezt, hogy érthetővé váljon azok számára is, akik nem éltek, talán nem is jártak soha Londonban és azt tudják, amit a média tálal számukra: soha nem a bevándorlás volt a probléma. Azt gondolom, hogy a terrorizmus megállítására a megoldás nem egy 10 méter magas kerítés, vagy rendőrök tízezreivel felügyelt határszakasz. Egy ideológiát soha nem lehet falakkal megállítani, mert az nem két lábon érkezik. Sadiq Khan, London muszlim polgármestere is erről beszélt, amikor a CNN riportere, Christiane Amanpour kérdezte őt a merényletek másnapján. „A terroristák gyűlölik London, New York, Párizs, Isztambul, Brüsszel vagy éppen Madrid sokszínű, gazdag közösségét és gyűlölik azt, hogy ez a gazdag kultúrájú, származású és vallású közösség békében és tiszteletben él egymással”. Sadiq Khan kijelentette: London közössége nem rémül meg a terroristáktól, a mai napon minden kormányhivatal kinyit, minden visszatér a normális kerékvágásba, az élet folytatódik tovább.

Ami Londont Londonná teszi, az nem rombolhatja le néhány elmebeteg. A megtámadott városok napokra megrendülnek és gyászba borulnak, de ez nem gyengíti meg a közösségeket, éppen ellenkezőleg. A közösen átélt trauma megerősíti az emberek közötti összefogást. Ne gondoljuk azt, hogy mától a sarki arab fűszeresre megvetően fognak a londoniak nézni, csak azért, mert muszlim vallású. A londoniak tudják jól, hogy a terroristák nem azért ölnek, mert muszlimok, keresztények, vagy zsidók. Azért ölnek, mert egy ideológia hajtja őket, egy beteg ideológia, mely sajnos egyre több agyat fertőz meg világszerte. Azonban a fertőzés talán megállítható, ha a vádaskodás és bűnbakkeresés helyett összefogunk, ha nem mutatjuk a félelem legcsekélyebb jelét sem, ha megmutatjuk, hogy a közösség ereje nagyobb, mint a gyáva gyilkosok ereje. Talán akkor visszaszorítható ez az értelmetlen vérfürdő.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.