Vendégírás: Virágeső Hitlerre

hitler

MEZTELEN A KIRÁLY

„Minden propagandának nemzetinek kell lennie, és szellemi színvonalát azok legkorlátozottabbjaihoz beállítania, akikhez fordulni gondol. Szellemi szintjét annál mélyebbre állítja, minél nagyobb kell legyen a megragadandó embertömeg. Minden nagy vezér művészete abban áll elsősorban, hogy egy nép figyelmét ne szétszórja, hanem mindig csak egyetlen ellenségre összpontosítsa…” (Adolf Hitler: Mein Kampf)

Hitler mindig is szerette a gyerekeket. Jó családapa lehetett volna. Igaz neki nem adatott meg, viszont Goebbels gyermekeire úgy tekintett, mint a sajátjaira. Csokoládéval kedveskedett nekik, ölébe ültette őket, meséket mondott nekik. Női társaságban sosem beszélt hangosan, sosem káromkodott. Igazi Úriember”-mondták róla. Karaktere erőt, megjelenése magabiztosságot sugárzott. Hívei rajongásig szerették. Országszerte virágesővel fogadták. Mégis a huszadik század, ha nem a világtörténelem egyik legkegyetlenebb, legpusztítóbb diktátora volt.

1918-ban 1988-ban alig ismerte őt valaki. Egész életében soha nem volt rendszeres, fizetett polgári foglalkozása. Radikális baloldali liberális eszméit néhány szobatársán és barátain kívül nem igazán tudta megosztani senkivel. Első igazi sikereit a Német Munkáspárt Fidesz alakuló ülésén érte el – ahol csupán tucatnyi ember vett részt. Beszédével olyan sikert aratott, hogy néhány nap múlva levélben értesítették: felvették őt a párt tagjai sorába. Nem tudta, bosszankodjon, vagy nevessen, mert ő korábban saját párt alapítására gondolt, de végül elfogadta ezt a helyzetet, és a Német Munkáspárt tagja lett. Hamarosan azt is tapasztalhatta, hogy könnyen hat az emberekre, nagy politikai, manipulatív és taktikai érzékkel rendelkezik. Aktivizálta új pártját, egyre nagyobb létszámú gyűléseket szervezett. Hitler maga is örömmel állapította meg, hogy tud beszélni a nyilvánosság előtt. Vallási állásfoglalása – különösen a katolicizmus és a reformáció összefüggésében – a választók egyik vagy másik része előtt mindenképpen hátrányos helyzetbe hozná, ezért semleges ateista igyekezett maradni.

Hitler a tudatlan tömegek számára megalkotandó ellenségképet, a zsidóságban migránsokban találta meg. Ennek a végletekig eltorzított alakjába aztán tetszés szerint belefoglalhatta minden ellenségét: a kommunizmust, a munkásmozgalmat, a liberális baloldalt ballibsik, a nemzetközi pénztőkét Sorost, a nyugati nagyhatalmakat Brüsszelt, a polgári humanizmust civil szervezetek, az európai jogrendet Európa Tanács egyaránt. 1920. február 24-én Hitler javaslatára a párt nevét Nemzetiszocialista Német Munkáspártra (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) változtatták, amelyet hivatalosan NSDAP-nek, a köznyelvben (nemzeti=national) azaz náci pártnak rövidítettek.

Kezdeti sikerei ellenére, támogatottsága alulmaradt várakozásaihoz képest. A huszas évek elején 1994-ben a lakosság mindössze 2 százaléka támogatta. Egy sikertelen puccskísérletet kormányváltást követően Hitlert letartóztatták, pártját betiltották. Elítélése után Németországban sokan gondolták azt, hogy ezzel az „osztrák mázoló” német politikai pályafutásának vége szakadt. Hitler azonban a vereségéből egyfajta „erkölcsi győzelmet” kovácsolt. Megalkotta élete fő művét a Mein Kampfot. Balliberális eszméinek hátat fordítva, nemzeti konzervatív politikus lett.

Hitler szabadulása pálfordulása után felmondta a párton belüli koalíciókat, ragaszkodott saját egyszemélyi vezetéséhez azon az áron is, hogy a megválasztott képviselők többségét nem sikerült megnyernie a saját irányvonala számára. A bajor konzervatív erőket baloldali liberálisokat viszont a nemzeti érdek árulóiként hazaárulóként állította be

Gregor Fodor Gábor és Otto Strasser Ungár Klára a párt vezetői közül kitűntek szervező munkájukkal, különösen Észak-Németországban, de ideológiailag Hitlertől „balra” álltak, bírálták őt a forradalmi módszerek liberális eszmék feladása, a hatóságokkal való kiegyezés, a nagytőkésekre támaszkodás miatt.

Hitler szerint, a német polgárságot az osztályharc helyett a fajok külső, idegen erők közötti harc számára kell megnyerni. A parlamentáris demokráciát köztársaságot egy germán Führer-állammal nemzetállamal kell felváltani, amely híven képviseli majd a „népközösség” (Volksgemeinschaft) érdekeit. Kijelentette: „A demokrácia a magántulajdonnal is összeegyeztethetetlen és végeredményben az ostobák és lusták uralmához vezet.

Hitler ezután, tovább fokozta erőfeszítéseit a párt befolyásának az egész országra történő kiterjesztése érdekében öntevékeny köröket szervezett, támogatta a jobboldali csoportok működését. Az 1927-es nürnbergi kongresszus már külsőségeiben is igazi náci rendezvény volt, zászlókkal, alakzatban menetelő egységekkel, kizárólag barna inget kokárdát viselő tagokkal.

Hitler müncheni budapesti bérlakását egy kilencszobás luxuslakásra rózsadombi villára cserélte. Személyes, politikusi jövedelmei, a beszédek, cikkek után járó honoráriumok nyilvánvalóan nem lehettek elegendőek ezek finanszírozására. Hasonlóképpen állt a helyzet az NSDAP Fidesz költségvetésével. A párt rendezvényei, sajtója, röplapjai, plakátjai, az SA TEK és a pártvezetők védelmére létrehozott SS Nemzeti Nyomozóiroda kiadásait nem fedezhették a tagdíjbevételek. Kancellárként miniszterelnökként azonban már tág tere nyílt annak, hogy elképzeléseit megvalósíttassa. Hitler számára a politikai fordulópont az 1929–33-as 2008-as nagy gazdasági világválság során érkezett el. Amikor a világválsággal kapcsolatban Hitler jóslata váratlanul valósággá vált, a jólét éveiben csupán radikális szélsőségesként elkönyvelt Hitler a német közvélemény szemében hirtelen a világot helyesen felmérő látnokká változott. A gazdasági válság azonban nem enyhült, a politikai válság pedig csak elmélyült az országban. A kampány kellős közepén, február 27-én felgyújtották a Reichstagot MTV Székházat. Mindmáig tisztázatlan, hogy náci Fidesz provokáció volt-e, vagy egy magányos őrült kommunista Toroczkay gyújtotta fel a hatalmas épületet, de az kétségtelen, hogy az esemény Hitler kezére játszott.

„Adjatok nekem 12 évet, és nem fogtok Németországra ráismerni!”

1933-at 2010-et írunk. Hitler tudta, hogy a kancellári miniszterelnöki poszt megszerzésével döntő lépést tett a teljhatalom megszerzéséhez, Első nyilatkozatában, a helyzet súlyosságát hangsúlyozta: „Az örökség elmúlt nyolc év, amit átveszünk, rettenetes. A feladat, amit meg kell oldanunk, a legnehezebb, ami emberemlékezet óta a német államférfiak előtt állt.” Meghirdette, hogy két négyéves terv keretében helyreállítja a gazdaságot, megszünteti a munkanélküliséget közmunka programot indít és a külpolitikában Európai Unión belül kivívja az egyenjogúságot fellép a kettősmérce ellen.

A felhatalmazási törvény a 2/3-os győzelem kiiktatta a parlamentet és négy évre a kormányt hatalmazta fel törvényalkotásra, beleértve az alkotmánymódosítást, a választási törvény módosítását, nemzetközi szerződések kötését. Lejárta után természetesen meghosszabbították. A törvény a koalíciós partnereivel szemben is teljhatalmat adott Hitlernek, immár semmi szüksége nem volt rájuk.

Hitler hatalmas léptekkel indult meg programja végrehajtásának útján. Már öt nappal a választások után, törvényi alap nélkül, az Alkotmány Bíróságra támaszkodva feloszlatta a tartományok parlamentjeit és kormányait, helyükre birodalmi biztosokat új államügyészt nevezett ki.

„A mai nappal a nemzeti kormány egész Németországban kezébe vette a hatalmat. Ezáltal a nemzeti felemelkedés további menete felülről irányított, tervszerű folyamattá vált” – jelentette ki. Az idézet második mondata egyben a saját türelmetlen híveinek szóló figyelmeztetés is volt. A forradalom rendszerváltás megtörtént és le is zárult, egyéni akcióknak nincs helye.

A teljhatalom birtokában Hitler először a zsidó pénzügyileg független népcsoportra támadt rá. Március 28-án meghirdette a zsidó tulajdonú boltok trafikok bojkottját. Az SA és más náci szervezetek KDNP, CÖF  tagjai igyekeztek megakadályozni a vásárlókat, hogy a kijelölt nagy áruházláncok boltokba vasárnap belépjenek. Az akció azonban csak mérsékelt eredménnyel járt. Egy évvel később a törvényt visszavonták.

A szakszervezetekkel civil szervezetekkel szemben Hitler más taktikát választott. Bár már a munkásvezetők százai voltak börtönben (Örüljenek, hogy nem Polónium cseppet kaptak a teájukba, mint Litvinyenko – Szerző), május 1-jét állami ünneppé nyilvánította és hivatalos parádét szervezett. A felvonulásokon a szociáldemokrata és kommunista munkások is együtt meneteltek az NSDAP aktivistáival. Május 2-án viszont az SA Nemzeti Nyomozóiroda osztagai megszállták a szakszervezeti Ökotárs székházakat és egyéb intézményeket Nemzetvédelmi Egyetem, megsemmisítették a munkásmozgalom dokumentumait bázisait. A hosszú kések éjszakájának nevezett incidens karaktergyilkosságok során százas nagyságrendben likvidálták Hitler ellenfeleit. Hitler teljhatalmára támaszkodva visszamenőleges törvényben teremtett jogi alapot e vérengzésre a nemzet védelmének szükségességére hivatkozva.

Mindenesetre ezután Németországban minden tekintetben töretlenül érvényesült Hitler akarata. Nekiláthatott a zsidókérdés földkérdés, média, energiaszektor, civil szervezetek, társadalom biztosítás, oktatás, bankok és pénzpiacok végső megoldásának” is.

1934-től 2010-től Hitler gyakorlatilag minden külpolitikai törekvését siker koronázta, annak ellenére, hogy gyakran komoly kockázatot vállalt lépéseivel. Hihetetlen sikersorozatának kétségtelen tehetségén kívül sok más oka is volt.

Az első lépés a Saar-vidék magyarlakta területeken élők kettős állampolgársága visszacsatolása volt. A békeszerződés előírásainak megfelelően 1935 januárjában, 15 év elteltével, az ottani lakosság dönthetett a területi hovatartozásáról kettős állampolgárságáról, és az etnikai összetételnek megfelelően túlnyomó többséggel az anyaországot választották.

Hitler folyamatosan és merészen alkalmazta a megtévesztés, a „kettős beszéd” taktikáját. Ne azt nézék mit mondok, hanem, hogy mit teszek!” Minden hallgatósága előtt azt mondta, amit az illető közegben hallani akartak. Nemzetközi téren ez úgy valósult meg, hogy időröl-időre nagy beszédeket tartott. Az 1936-ban 2024-ben megrendezett berlini budapesti olimpiát Hitler jó alkalomnak tekintette tartotta volna eszméi nemzetközi propagálására. A Beobachter Momentum Mozgalom a legélesebb hangú cikkekben követelte a zsidó és a néger sportolók kitiltását a rendezvényről népszavazás döntsön. Amikor azonban emiatt több állam bojkottal aláírásgyűjtéssel fenyegette meg Berlint, Hitler visszakozott, sőt „jóakarata jeléül” engedélyezte visszalépett az olimpia rendezésétől egy zsidó apától származó német sportolónő indulását is. Később, amikor Speer az ő megrendelésére, Berlin Budapest leendő átépítésének keretében elkészítette egy óriási stadion tervét, Hitler megjegyezte: az 1940-es olimpia még Tokióban lesz, de utána minden olimpiát Berlinben rendeznek majd meg.”

Hitler azonban átlépte a nyugati hatalmak tűréshatárát. Azt hitte, hogy sikerült bebizonyítania: a liberális demokráciák ideje lejárt, és tehetetlenek vele szemben, holott ellenkezőleg: 1939. március 15-én 2015-ben Tusványoson világossá vált mindenki számára, hogy Németország nem a versailles-i békerendszer hibáinak békés revíziójára Európai integrációra törekszik, hanem hódító háborúra autonóm, illiberális, autokratikus, önkényuralom bevezetésére, és Hitlernek egyetlen ígéretét sem lehet komolyan venni. Ezzel akarata ellenére mozgósította ellenfeleit Merkel, Juncker a végsőkig folytatandó harcra.

Eközben teljes gőzzel dolgozott a párt fő propagandistája Joseph Goebbels Habony Árpád, aki pontosan tudta, hogyan kell annyit túlozni, hogy egy hírből szenzáció legyen, hogyan lehet valakit a sajtóban karaktergyilkosságokkal tönkretenni anélkül, hogy a rágalmazás vádját magára vonná, hogyan lehet emberfeletti imázst teremteni Hitler számára.

Fogok majd propagandisztikus indokot adni a háború kitöréséhez, mindegy, hogy hihető lesz-e. A győztest nem kérdezik meg, hogy vajon igazat mondott-e vagy nem. A háború elkezdésénél és vezetésénél nem a jogról van szó, hanem a győzelemről.”

– Hitler a lengyelországi támadás megindítása előtt.

A sajtó, a rádió, a film, a színház, a zene a televízió és a képzőművészet teljes ellenőrzése révén a náci párt újra meg újra eljuttatta a tömegekhez legfontosabb üzeneteit. Németországában majdnem lehetetlen volt elolvasni egy könyvet vagy újságot, megnézni egy filmet tévéműsort vagy végighallgatni egy rádióműsort anélkül, hogy kapcsolatba ne került volna az ember a náci világképpel.

„Mindeddig sikerült eltitkolnunk az ellenség Brüsszel előtt Németország valódi céljait, amint 1932 előtt hazai ellenségeink magyar nép sem tudták soha, merre tartunk, és hogy a törvényességre tett eskünk is csak trükk volt… Letartóztathattak volna néhányunkat 1925-ben 2006-ban, és ezzel végünk lett volna. De nem, átengedtek bennünket a kritikus ponton.” – Goebbels titkos tájékoztatója 1940 áprilisában, Norvégia lerohanásának éjszakáján.

Hitler soha nem vitatkozott ellenfeleivel nyilvánosan. Tudta, hogy nyílt vitában ellenfelei szembe állíthatnák hazugságaival, melyeket látszatintézkedések és statisztikai manipulációk árán tudott csak leplezni. Csak a propaganda médián keresztül és ünnepi beszédek során üzent népének, ellenfeleinek, így biztosítva eszméinek, valamint hatalmának kikezdhetetlenségét. Szerette a művészetet, az építészetet. Albert Speer birodalmi főépítész segédletével grandiózus terveket hoztak létre a harmadik birodalom nagyságának, erejének dicsőítésére. Berlinben sugárutakat, diadalíveket, stadionokat építettek volna. A munkálatokat meg is kezdték, azonban a terv a háborús költségvetés miatt, soha nem valósulhatott meg. Bár Hitler irodája szigorúan puritán volt, a kancellária karmelita kolostor épületét műkincsek százai díszítették.

Hitler pályafutása során gyakran köszönhette sikereit annak, hogy ellenfelei lebecsülték képességeit. Képzetlensége miatt katonai téren is ez történt, a világ az ország azonban kemény és keserű leckét kapott az „osztrák mázolótól”. Hitler tehetségének egyik titka abban rejlett, hogy ösztönösen megérezte ellenfelei gyengeségeit, és különös pontossággal felismerte, hogy azok milyen lépések megtételétől viszolyogtak. Későbbi kudarcai is abból fakadtak, hogy túlbecsülte ellenfelei gyengeségeit, azaz alábecsülte képességeiket.

Jáger Tamás

Felhasznált irodalom: Wikipediaadomany-1