NEHAZUGGY

Mi van akkor, ha nem én vagyok paranoiás?

Tamás Róbert | 2017. Március 18, Szombat | 11:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Érdekes kémhistória kezd kibontakozni kicsiny hazánkban. Sajnálatos módon kevés ilyen filmet néztem eddigi életemben, mert nem nagyon tudott soha lekötni a téma, ezért nem tudok csuklóból elméleteket gyártani az ügy kapcsán. Az ütött szemen elsősorban, hogy nem a kormánytól független média foglalkozik az üggyel, hanem kifejezetten a kormánymédia forszírozza a dolgot. Ez helyből érdekes, mert szemmel látható az erőfeszítésük, hogy lehetőleg sok emberhez eljusson a sztori.

Ma a Magyar Idők rajtolt vele, nem először. Természetesen részletesen foglalkozott a témával a PestiSrácok és a 888.hu is. Miután jellemzően egymástól veszik át a híreket és körbehivatkozzák egymást, ez nem annyira meglepő. Az viszont igen, hogy így erőltetik a dolgot.

Összefoglalom a mai Magyar Időkön megjelent cikk lényegét:

További lejáratási kísérletek várhatók Pintér Sándor után más kormánytagok, sőt a kormányfő ellen is – tudta meg a Magyar Idők a Jakubinyi-ügyet közelebbről ismerők köréből (…) Az Egymásért alapítvány milliárdos sikkasztásának központi figurája, Jakubinyi Róbert Pintér Sándorral kapcsolatos hamis dokumentumokat akart az éjszakai élet szintén jelentős szereplőjével, Tanyi Györggyel külföldre juttatni. Értesülésünk szerint Jakubinyi külföldi megbízatásból akarta elérni Tanyi szökését a házi őrizetből, hogy a férfi a nemzetközi sajtó előtt járassa le a belügyminisztert – mindehhez életveszélyesen megfenyegetve Tanyi védőjét, akit meg is akart vesztegetni.

(Magyar Idők)

Tehát van egy ember – Jakubinyi Róbert -, aki fogta magát, hamis dokumentumokat készített, vagy készíttetett Pintér Sándorról. Ezt követően meg akart szöktetni egy házi őrizetben lévő köztörvényesnek tűnő illetőt, hogy az csempéssze külföldre a hamis dokumentumokat és adja át a külföldi sajtónak.

A kémhistóriákban járatlanok gyermeki értetlenségével kérdem: mi ebben a logika? Miért hurcolna bárki is a mai digitalizált világban papírosokat bárhonnan bárhová? De ha már valamiért hurcolni kell, akkor miért egy bűnözőgyanús illetőt találnak erre alkalmasnak, akit ráadásul még meg is kell szöktetni és nyilvánvalóan azonnal körözést adnak ki ellene? Arról nem beszélve, hogy egy ilyen ember szavahihetősége a sajtó, a külföldi politikusok és a közvélemény szemében is nagyjából a nullát súrolja alulról. Miért lőné lábon önmagát valaki, aki ennyi energiát fektetett Pintér Sándor megbuktatásába?

Miféle dokumentumok azok, amelyek a magyar sajtót nem érdeklik, a külföldit meg igen? Mennyi a valószínűsége annak, hogy a külföldi sajtó képes megbuktatni Pintér Sándort? Eleve, mennyi a valószínűsége annak, hogy amennyiben bármelyik vezető politikusról, vagy egyéb, a kormányfőhöz közel álló személyről kiderülne valami – akár hamis, akár valós tények – az bármit is befolyásolna és az illető bukásához vezetne? Ebben az országban, ahol Farkas Flóriántól Rogán Antalig ember nem bukik meg?

Innentől kezdve teljesen magán-agymenés következik és bőven lehetséges, hogy semmi köze semmihez. Csupán tornáztatom az agytekervényeimet. Mi van akkor, ha valaminek elébe akar menni az Orbán-kormány? Közeledik a választás és bár úgy tűnik, a demokratikus ellenzék erőtlen és szétszabdalt, van azért olyan egykori barát, aki nem feltétlenül nyeli le, ha a fejére lépnek. Ennek az egykori barátnak (vagy bárki másnak, akinek a kormány az elmúlt években a tyúkszemére taposott) bőven állhatnak a rendelkezésére olyan dokumentumok, adatok, információk, amelyek a jelenlegi közéleti-politikai posványt is képesek lennének felkavarni és esetleg ki tudnák mozdítani az apátiából azt a túlnyomó többséget, amely többség nem óhajt politizálni. Ha olyan bizonyítékokról van szó, amely a jelenleg apolitikus polgárokat a szavazófülkékbe vinné, mert ezt már mégsem? Vagy olyan közfelháborodást kelthetnének, amely elsöpörhetné a kormányt?

Változatlanul csak hangosan töprengek, de mi van akkor, ha a dokumentumok birtokosa még tett egy utolsó kísérletet, hogy – nem találok jobb szót erre – megzsarolja azokat, akik kompromittálódnának, ha ezek az iratok elkezdenek kiszivárogni? Mi van akkor, ha egy pánikban fogant megelőző lépést látunk a nagyon nehezen hihető mesével és azzal a fenntartással – ez mindegyik cikkben megtalálható -, hogy nem csak Pintérről, hanem akár még magáról a miniszterek elnökéről is készültek ilyen hamisított dokumentumok? Mi van, ha egyszerű prevencióról van szó? Hogy a kedves olvasó-szavazó már felkészülten kapja majd az arcába a nyilvánosságra kerülő anyagot és nagyon pontosan tisztában legyen vele: ez csak hazugság, megírta a sajtó?

És mi van akkor, ha ehhez az egészhez köze van az új törvénytervezetnek, amely lehetőséget adna bírói döntés, vagy bármiféle felhatalmazás nélkül is bárki lehallgatására, megfigyelésére? Utolsó kérdés: mi van akkor, ha nem vagyok paranoiás? adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!