Kövér László súlyosan alternatív, sötét, zavaros valósága sajnos nem csak az ő problémája

Fotó: Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Ritkán születik annyira őszinte és lényegretörő interjú, mint amilyet Huth Gergely, a PestiSrácok újságírója készített Kövér László házelnökkel. A cikk meglehetősen hosszú, de érdemes végigolvasni és feltétlenül érdemes alaposan elgondolkodni rajta. Ha ezt tesszük, jól körülrajzolódik a kormány gondolkodásmódja és talán könnyebben érthetővé válik az elmúlt évtizedekben betöltött szerepe. Az sem mellékes, hogy a jövőre nézve is sok minden leszűrhető belőle és kezd körvonalazódni, hogy mi vár ránk a közeli jövőben.

Mint eddig sem, most sem vagyok képes annak eldöntésére, hogy Kövér László ennyire cinikus (én azért erre tippelek), ennyire kevéssé érti a körülötte zajló eseményeket, vagy sikerült meggyőznie magát, hogy igaza van. Vagy mindhárom egyszerre. Mindenesetre az interjúból egy olyan hátborzongató jövőkép és egy olyan súlyos gondolatiság bontakozik ki, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ugyanis ez az ország mindenki hazája, ez a mi életünk is és egyszerűen nem tehetjük meg, hogy úgy tegyünk, mintha semmi nem történt volna, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Mert nincs rendben. Nagyon nincs rendben és nem is fog önmagától rendbe jönni. Semmi.

Kövér László, a három legfőbb közjogi méltóság egyike ugyanonnan érkezett, ahonnan a másik kettő. Áder János, a köztársaság nélküli köztársasági elnök, Orbán Viktor, az egyszemélyes kormány és Kövér László, a parlamenti fővezér ugyanannak a kollégiumi válaszfalnak a két oldalán szocializálódtak bele a legvidámabb barakk bomladozó rendszerébe. Ugyanonnan indultak és ugyanott tartanak ma is. Csak a világ változott meg körülöttük, de ilyesmivel ők, illetve Kövér László nem törődik.

Az ő fejében valahogy összekeveredtek a dolgok. Már ott tart a maga alternatív valóságában, hogy a baloldal (bármit is jelentsen ez az ő zűrzavaros eszmerendszerében) azonos a kommunizmus legvéresebb időszakával.

Mi is lehettünk volna a nemzetközi politikai elit, pénzvilág és sajtó kedvencei, mint a baloldali kormányok és politikusok voltak – Horn Gyulától Medgyessy és Gyurcsányon át Bajnai Gordonig –, akiknek bármit elnéztek – a közmédiában végrehajtott „szőnyegbombázástól” a Nemzeti Bank elnökének lemondatásán, a nemzeti sajtó „kiszárításán”, a „trükkök százain” keresztül a békés ünneplők elleni rendőrattakig, ártatlan emberek meghurcolásáig és megkínzásáig, sőt: az orosz titkosszolgálattal való „rendhagyó” együttműködésig – cserébe azért, hogy kiszolgáltatták az országot és lakóit a multinacionális cégek legnyersebb profitérdekeinek, gyakorlatilag törvényesen kifosztható gyarmattá téve hazánkat.

Itt mindjárt le is ragadhatok, képtelenség végigmenni egyetlen cikkben tételesen az interjún és az abból kibontakozó, nagyon súlyos lelki defektusokon. Miközben ezredszer is elmondom, hogy a jelenlegi ellenzék egy igen kis részét teszik ki mindössze azok, akik az előző kormányt óhajtanák ismét hatalomban látni és ez az összemosás a kormány részéről nem véletlen, ellenben végtelenül aljas húzás, azért Kövér László száján csak sikerült kikönyökölnie annak a soha el nem múló, ellenben súlyosan fájó gyermeki bánatnak, hogy hiába üvöltik minden áldott napon a négy égtáj felé a saját nagyszerűségüket, azt a saját híveiken kívül senki nem hajlandó elismerni. Sem határokon belül, sem azokon kívül.

Az eszébe sem jut Kövérnek, hogy megpróbáljanak európai módon viselkedni, ne tegyék fel a trágyalepte lábukat a közös ebédlőasztalra, megpróbáljanak evőeszközt használni, ne zabáljanak bele a szomszédjuk tányérjába, ne csomagolják el a többiek elől az ételt egy ócska reklámszatyorba és ne szarjanak a hímzett abrosz közepére és akkor kedvelhetőbbek lesznek. Ugyanis egyetlen vendég meghívóján sem szerepeltek ezek a tilalmak, mert alapvetően nem szokás ilyesmit csinálni társaságban. Úgy sem, hogy közben arra hivatkozunk, hogy nincsen ráírva a meghívóra, hogy nem szabad.

Az előző kormányok közmédiában végrehajtott „szőnyegbombázásáról” beszélni olyankor, amikor gyakorlatilag a kormány letarolta a médiapiacot, szócsőnek használja a közmédiát, iszonyatos pénzt öl a saját propagandagépezetének fenntartásába – legalábbis mulatságos. Vagy siralmas.

Az ártatlan emberek meghurcolásáról és megkínzásáról nem igazán tudok mit mondani. Főleg nem Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai Gordon vonatkozásában. Amellett, hogy a megnevezettek helyében biztosan feljelentést tennék és pert indítanék, a magam nevében elgondolkodom azon, hogy mennyire lehet normális az az ember – és itt mindegy is lehetne, hogy házelnök, vagy kazánkovács – aki ilyesmit böfög fel nyilvánosan. Olyan szempontból viszont egyáltalán nem mindegy, hogy házelnök, vagy kazánkovács, hogy ameddig a kazánkovács ezt többnyire reggelre kialussza, vagy legfeljebb úgy marad és kiröhögi a környezete, Kövér László felelős posztot tölt be, milliós fizetést vesz fel azért, hogy ennyi esze legyen. Ha még komolyan is gondolja, amit mondott, akkor csak ismételni tudom önmagamat és minden munkatársamat: kötelezővé kell tenni a közjogi méltóságok és vezető politikusok elmeorvosi vizsgálatát.

Az oroszokkal folytatott együttműködés és az ország kifosztása különösen elképesztő egy olyan ember szájából, amely száj tulajdonosa gyakorlatilag összebüdösödött azzal a kormánnyal, amely kormány titkos paktumot kötött Putyinnal, amely kormány médiája igen nagy százalékban az orosz propaganda átvételével és terjesztésével van elfoglalva. Azt külön nem értem és aki igen, az magyarázza el nekem is, legyen szíves: hogyan kell értelmezni azt, hogy a multinacionális kizsákmányoló cégeket az orosz titkosszolgálat hozta be Magyarországra? Miért volt (Kövér fejében) Oroszország érdeke az, hogy a külföldi karvalytőke, idegen hatalmak és piréz gyíkemberek kifosztható gyarmattá tették hazánkat? És ha régebben ez volt az oroszok célja, akkor jelenleg micsoda? Már amióta Orbán Viktor és csapata olyan lelkesen szolgálja Putyint?

Kövér László súlyosan alternatív, sötét, zavaros valósága sajnos nem csak az ő problémája, hanem mindannyiunké. Mindenkié, aki ebben az országban próbál élni európai emberként, miközben már nem is egy kormány, hanem súlyos pszichózisok sötét és kusza halmaza vezeti ezt az országot.

Nem túlságosan gyakran írok folytatásos teleregényt egyetlen témáról, de ezt a beszélgetést tovább kell boncolgatni. Ezt is fogom tenni. Hamarosan jön a következő rész.adomany-1