Félelmetes. Szánalmas. Beteg

MTI Fotó: Kovács Tamás MTI Fotó: Kovács Tamás

És megint eljött a nagy nap. Tarlós István beszél és a sípszó igen jól hallatszik. A főpolgármestert látható módon zavarja. Nem tudni, a miniszterek elnöke hogyan fog erre reagálni, már amennyiben bárhogy is reagál. Én mindenesetre berakom a tavalyi ünnepi beszédet IDE, ha valaki szeretné, akkor vissza tudja olvasni.

A Színpad körül sok ember van, a közpénztévé felvételein legalábbis ez látszik. Tarlós nem aludta ki magát, vagy Habony írta a beszédét. Azt mondja ő a szájával, hogy nem bűn magyarkodni, hiszen Petőfi és József Attila is ezt tette, nem olyan rossz társaság az. Hát nem, ők nem magyarkodtak. Soha. Miután természetesen előkerültek a nihilista ellenséges erők és a velük szemben álló keresztényi értékrend, innen is üzenem Tarlósnak és mindenki másnak: hazudni márpedig bűn. Nem hiszem, hogy ezt Petőfi Sándor, vagy József Attila máshogyan gondolta volna, miután éppen az elnyomó, népet kifosztó rendszerek ellen küzdöttek. Az az érzésem, hogy a kormány és a főlpolgármester úr is fordítva ül azon a bizonyos dakota lovon.

Most készséggel elismerem, hogy én vagyok a büdös bunkó, de megvedlek ettől a népies siratónóta-egyvelegtől, ami nyilván nagyon szép és minden és nem is magyar, aki nem tépi fel a mellkasát és üvölt sírva bőgatyában. Nekem akkor sem tetszik ez és elnézést kérek mindenkitől, akinek meg de.

Közben – ez kimaradt a közpénztévé közvetítéséből – Juhász Péteréket szép, kopasz emberek vették körbe.

Na, jön a vezér.

VIKTOT! VIKTOR! zúg a tömeg. És Viktor jön, libafos zöld nyakkendőben, néhány kezet megérint, integet. Ordít.

Szívből üdvözli Lengyelországból érkezett barátait. Nem nagyon tudom, ez kinek szól.

Minden ország úgy ünnepel, ahogy a jelleme adja. A magyarok ilyenkor szelfit készítenek, háttérben a történelemmel. Parázslik felfele minden, majd jön a sötét Világosnál.

Szabadságharcainkat sorra leverték, de mi úgy tudjuk, hogy bennünket nem győztek le. De mi, magyarok, itt a Kárpát-medencében a lehető legnagyobb diadallal büszkélkedhetünk, mert megmaradtunk. Pedig mindenki minket támadott és támad most is. De mi itt vagyunk. Orbán Viktor is itt van és csinálunk egy családi szelfit vele.

Akik csatákat nyertek ellenünk, azok mind elvesztek. Mi bezzeg! Márcisu 15-e a cáfolhatatlan bizonyíték, hogy mi voltunk, vagyunk és leszünk. Éljünk mi!

1848 nem zárult le, azóta is történik. És vannak nagy emberek itt és vannak hazaromboló álomgyilkosok (na, kire gondolt a költő?). Harcosok vagyunk, forradalmárok – én közben röhögök egy kicsit, mert Orbán mögött lengedezik egy nemzeti ember árvalányhajjal és időnként úgy tűnik, mintha Orbán fejéből állna ki a cucc -, de a gyermekeink is harcosok és forradalmárok. Van nekik gerinc-ívük, meg mindenük.

Soha nem tudhatjuk, melyik magyar lesz a jövendő Kossuthja, Petőfije, Deákja. Orbánnak és brigádjának az a feladata, hogy a következő forradalmár-nemzedéket kinevelje. Hát ja, pont ebbe az irányba halad a közoktatás és minden.

Réved bele a múltba. Mivan? Égő csipkebokorban él a nemzet. Most mondta a főnök.

Európa népei a lázadás állapotában vannak. Jelzik a hatalmasoknak: baj van! Mindennek rendelt ideje van, nekünk most fel kell készülnünk a változásra. Mert – ha jól értem – Orbán már teljesen beleélte magát abba a gyönyörű képbe, hogy meg kell védenie Magyarországot az Uniótól és ő lényegében egy szabadságharcos.

Mekkora görénynek kell lenni ahhoz, hogy a miniszterek elnöke, a nemzeti ünnepen kijelentse: az Európai Unió elnyomó hatalom, mi a rabigájában nyögünk és forradalom kell, hogy visszaszerezzük a szabadságunkat? Miféle miniszterelnök az, aki most is uszít, a saját elmeroggyant vágyainak megvalósítása érdekében a közösség ellen óbégat?

Most jön az idióta ellenzék. A szellemes vezér kacagásra készteti a rajongótábort, a szerelmes nénik és bácsik csillogó szemmel nézik a prófétát. Mert tényleg. Ők itt a nemzet. Orbán Viktor és a hívek. Mindenki más nem nemzet.

Brüsszel a magyarságunkat támadja, de Arany János már megírta. Európai lázadás van, függetlenségünk és megmaradásunk érdekében Brüsszelt meg kell állítanunk. A külföldi pénzből kitartott hálózatokat le kell birkózni. A hatalmat továbbra is a nemzeti erők kezében kell tartanunk. Hát igen, közel a választás és Orbán már egészen szélsőjobbra sodródott. Hitler is büszke lenne rá, esküszöm.

Már megint a szabadságról és magyar fajtáról pampog. És tapsolnak és senki nem kérdi meg tőle, hogy akkor miért tapossa két szaros lábbal a szabadságjogokat országon belül. Félelmetes ez a gyenge kis ember a szóvirágaival, az egészen elképesztő hazugságaival, a nacionalista eszméivel, az uszításával, a háborús vízióival. Életveszélyes ez az ember, ha van elég szektatag, akiket képes befolyásolni olyan szinten, ahogy ő azt tervezi.

Ha sikerül, egymás ellen fordít mindenkit mindenkivel, gyermeket a szülőjével, testvért testvérrel, időst a fiatallal. Bárkit bárkivel, hogy megőrizhesse a hatalmát. A háborús pszichózis immár nem a migránsok, hanem az európai közösség ellen fordítja az arra fogékonyakat. Az ellen az Unió ellen, amelynek szétverése érdekében senki nem tett olyan sokat, mint ez a színpadon ágáló kicsi ember.

Félelmetes. Szánalmas. Beteg.adomany-1