A szabadság ellenségei pedig ma levesestányér-méretű kokárdával a mellükön szónokolnak a belterjes ünnepségeiken

MTI Fotó: Szalai Eszter MTI Fotó: Szalai Eszter

Lázár János forradalmi beszédet mondott Makón. Petőfi Sándor szobránál, egy nappal az ünnep előtt. Az előtt az ünnep előtt, amelyet – a többihez hasonlóan – kisajátított a kormány. Nem tudom, érdemes-e még Fideszről beszélni, jó ideje nem látom a pártot a kormány mögött. Mindegy is most, mert a lényeg Lázár szavaiban fontosabb, mint egy létező és működő, vagy egy használati eszköz szintjére süllyesztett párt léte, vagy nem léte.

Az alapvetés nem változott évek óta. A nemzet azonos a Fidesszel, a Fidesz azonos a kormánnyal, a kormány azonos Orbán Viktorral. Csakis a kormányt támogató polgárok jó hazafiak, sőt, csak ők magyarok, jogaik is csak nekik vannak. Mindenki más áruló, üldözendő ellenség. A kormánynak jogában áll bárkit kirekeszteni, megbélyegezni, célponttá tenni. Jogában áll kisajátítani mindent és bármit, az önkormányzati vagyontól kezdve a kaszinókon át az ünnepekig és a szavakig.

A győztes mindent visz. A győztes folyamatosan háborúban áll mindenkivel, aki nem óhajt csatlakozni az ő seregeihez, aki máshogyan gondolkodik, akinek ellenvéleménye van és elég bátor azt kimondani.

Március 15-e az Orbán-kormány ünnepe, övék a kokárda, ők a szabadságharcosok, az örök forradalmárok. Ők folyamatosan lovon ülnek – hol dakotán, hol nem dakotán – kivont karddal hadakoznak. Ütik az ellenséget. Téged, engem, a gyerekeimet, a szüleimet, a te gyerekeidet, a te szüleidet. Viszik a hadizsákmányt, az ország vagyonát, a jövőnket.

„1848 legfontosabb küldetése, hogy erős ország születhessen, amely független – mondta Lázár János a Fidesz helyi szervezetének a forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából Petőfi Sándor szobránál rendezett megemlékezésén.
Hogy mennyire fontos az ember, a közösség függetlensége, a döntés szabadsága, azt 170 év után pontosan értjük és tudjuk. 1848-ban és azóta is mindig az volt a kérdés, hogy egyedül, erősen, függetlenül vagy kicsit gyöngébben, más gyámsága alatt kell éljük a hétköznapokat – hangsúlyozta a térség országgyűlési képviselői posztját is betöltő politikus.
Abban hiszünk, hogy a 21. század legfontosabb kérdése, miként tud Magyarország független maradni 170 évvel 1848 után. Miként tudjuk megőrizni azt a jogunkat, hogy magunk döntsük a sorsunkról, ne nemzetközi pénzügyi és gazdasági hálózatoknak kiszolgáltatva éljük majd hétköznapjainkat. Hogyan tud a magyar teljesítmény, a képesség és a bennünk meglévő erő újra nagy nemzetet teremteni – közölte a miniszter.
Lázár János leszögezte: ahogy 1848-ban, úgy ma is bátorságra van szükség a küzdelemhez. Az ember, amikor szembe száll Brüsszellel, amikor ellen tart Moszkvának, vagy nagy pénzügyi és gazdasági hálózatoknak mondja meg, hogy inkább saját hazájukban kopasszák meg a lakosságot, akkor kockázatot vállal. Amikor ezt teszik, azt gondolják, jobb függetlennek maradni és erős nemzetté válni, mint hogy a magyarok érdekét másoké alá rendeljék – jelentette ki.

 A politikus kifejtette, ahhoz, hogy mi legyünk Közép-Európa legsikeresebb nemzete, sokkal több munkára, bátorságra, hazafiasságra van szükség.”

„Hogy mennyire fontos az ember, a közösség függetlensége, a döntés szabadsága, azt 170 év után pontosan értjük és tudjuk. 1848-ban és azóta is mindig az volt a kérdés, hogy egyedül, erősen, függetlenül vagy kicsit gyöngébben, más gyámsága alatt kell éljük a hétköznapokat”.

Így igaz. Orbánék pontosan értik és tudják, hogy mennyire fontos az ember, a közösség függetlensége. Hiszen az maga a szabadság. Ezért minden eszközzel harcolnak ellene. Naponta tapossák sárba ezt a szabadságot, amikor kiszolgáltatottá teszik az embert és pusztítják a közösséget. A jogbiztonság megszüntetése, a munkavállalók jogainak eltörlése, a szakszervezetek megbénítása, a közmunkára épülő foglalkoztatottság, az alacsony bérekkel konzervált szegénység és kilátástalanság, a rokkantak, betegek ellátásának brutális csökkentése, az ingyenes gyermekétkeztetés öntömjénező szavai mögé rejtett sunyi hazugságok megtörik az ember büszkeségét. Az oktatás szabadságának teljes összezúzása, a minden területen jelenlévő, mindenhová beszivárgó megfélemlítés pusztítja a lelket. Az összehangoltan, kötelékben támadó propagandamédia, az egymást váltó papagájkommandók nagyobb kárt tesznek ebben az országban, mint bárki más.

A kormány gyámság alá vonta ezt az országot. Nem azért, hogy megvédje bárkitől, vagy bármitől, hanem azért, hogy azt tegyen vele, amit csak akar. Kiskorúsította ezt az országot az a kormány, amelynek szolgálnia kellene.

Amikor a kormány, Lázár, vagy bármelyik tagja a családnak Brüsszel ellen hörög Petőfi Sándor szobra előtt, amikor az Unió közösségét elnyomó hatalomként mutatja meg, amikor a közösséghez tartozást önfeladásként, az indentitásunk elvesztéseként ábrázolja, akkor túlmegy minden eddigi aljasságon. A kormány és Lázár a saját hatalmukat féltik, a személyes vagyonukat, a személyes jövőjüket, a törvények felett álló korlátlan mindenhatóságukat. Például Brüsszeltől féltik és minket próbálnak élő pajzsként maguk elé tolni. Pedig Brüsszel hallgat.

„A politikus kifejtette, ahhoz, hogy mi legyünk Közép-Európa legsikeresebb nemzete, sokkal több munkára, bátorságra, hazafiasságra van szükség.”

Bizony, ez így van. Bár nem hinném, hogy bárminek is a legsikeresebb nemzete kellene, hogy legyünk. Azt viszont hiszem, hogy szabad, demokratikusan működő, fejlődő, élhető, szolidáris, befogadó, az európai közösségen belül nem idegen-testként jelen lévő, hanem családtagként otthon lévő országot akarunk. Ennek a legnagyobb gátjai pedig ma levesestányér-méretű kokárdával a mellükön szónokolnak a belterjes ünnepségeiken.adomany-1