A hét éve tartó rombolás felszínén lebegő szar

Fotó:  MTI / EPA / Julien Warnand Fotó: MTI / EPA / Julien Warnand

Véleménycikkről véleménycikket írni nem annyira menő, de azért én megkísérelem, annál is inkább, hogy a holnapi, előre borítékolhatóan hazug és méltatlan nemzeti ünnep előtt talán nem haszontalan. Úgy egyébként sem, de így meg főleg.

A New York Times szerkesztőségi véleménycikkéről van szó, amelyben a szerzők Orbán menekültekkel szembeni kegyetlen bánásmódját, Donald Trump idegengyűlöletét visszhangzó rigmusait (lásd: szépelgő emberi jogi handabandák) és politikáját, az Európai Unió értékeit folyamatosan kigúnyoló magatartását állítják szembe azzal, hogy közben meg maximálisan profitál az európai forrásokból. Az Unió pénze nem büdös neki.

Röviden a lényeg: Orbán baleknak nézi Európát, az európai blokk pedig a brexit árnyékában kesztyűs kézzel bánik a Kelet-Európai dacos nacionalistákkal, akiknek ténykedései lassan értelmetlenné teszik az egész unió létét. A kérdés: lesz egyáltalán kellő bátorság fellépni az Orbán-félékkel, konkrétan Orbánnal szemben, és mi lesz ez a pont, ha lesz?

Az első reakció utáni második reakcióm merőben különbözik attól, amit ránézésre erről gondoltam. Bár van jó néhány dolog, ami Orbán immár hét éves zavartalan ámokfutásának kedvez, az ilyen típusú vélemények ezek között is vezető helyen szerepelnek. Nem jó ezt leírni, de tartok tőle, hogy nem tévedek. Aligha lehetne kártékonyabb módon összemosni, leegyszerűsíteni ezt a kérdéskört és helytelenebb, egyoldalúbb módon megközelíteni a magyar miniszterelnök kóros, de nagyon is stratégiai szembenállását Európával, mint amit a fenti cikkben olvashatunk.

Egyfelől persze úgy tűnhet, tök jó, hogy New Yorkból is látszik valami abból, ami Európában történik. Csakhogy ez a tükör eléggé torzít. Nem szeretnék olyan kormánypropaganda-szagú hülyeségekkel jönni, hogy Amerikának megvan a maga szerepe a menekültválság elfajulásában, nem túl fair Orbánt bírálni ebben a kérdésben. Nem mintha nem lenne igaz, hogy minden, amit a magyar kormány a menekültválság tekintetében lassan két éve művel, az kőkemény belpolitikai kampány, semmi több. Aminek célja a legsötétebb indulatok felkorbácsolása és a háborús pszichózis szinten tartása, az európai törékeny szolidaritás szétverése, és egyáltalán nem, vagy csak részben a fennálló probléma megoldása. Nem mintha nem lenne igaz, hogy a kereken egy héttel ezelőtt hozott, a menedékkérők tranzitzónába zárásáról szóló törvény totálisan szembemegy a nemzetközi joggal, ami miatt a magyar állam adófizetők kőkemény bírságokra számíthatnak.

Ettől függetlenül kontraproduktívnak tartom, hogy Orbánt éppen a legerősebb fegyverével (a lánctalpas, geci migránsozás) próbálják folyamatosan pellengérre állítani, miközben sehol nem voltak még a menekültek és a válság (dehogynem, Görögország és Olaszország magányosan próbált megküzdeni a hullámmal, amikor Európa még alig eszmélt), amikor Orbán ugyanolyan baleknak nézte Európát, mint most, 2017-ben.

Az a büdös nagy igazság, hogy ha az amerikai vagy európai mainstreamnek olyannyira fájt volna, hogy Orbán hülyének nézi Európát, akkor nap nem telt volna el, amikor a demokrácia és a jogállam – uniós, demokratikus szemmel nézve talán teljesen felfoghatatlan – lebontása érdekében tett lépéseit ne tette volna szóvá. Ezt a jelenlegi felhajtást álszentnek és hiteltelennek érzem, miközben persze kurvára nem lenne jó, ha ennek a mindent felégető hatalmi konszolidációnak valaki más próbálna véget vetni, mint a magyar nép. Lássuk be, Európa úgy van Orbánnal, hogy ha a magyaroknak ez jó, akkor zabálják.

Azt gondolom, hogy az egész problémamegközelítés elhibázott, és a legfontosabb szempontot nem tartalmazza: konkrétan azt, hogy ez nem a jóságos, önzetlen áldozat és a rosszfiú viszonyáról, és nem is arról szól, hogy az ártatlan fejőstehenet kihasználja egy elvetemült gazember.

Lássuk be, hogy az Unió, szűkebb értelemben a Fidesz európai pártcsaládja azt hiszi, hogy az elmúlt hét évet csak a hülye magyarok szívták meg, hogy Orbán csak egy nyomorult kelet-európai kisállam sírját ásta meg azzal, hogy a nemzeti oligarchái révén ellopatta az uniós fejlesztési források hatalmas részét. Hogy úthengerrel szántja be a szabad sajtót, hogy átláthatatlan, maffia-módszerekkel kormányoz, hogy törvényesítette a korrupciót, hogy kopasz verőemberekkel védi a hatalmát a néptől, hogy ellehetetleníti a demokratikus párbeszédet, hogy vegzálja a hatalmára valamiféle kontrollt jelentő civil szervezeteket, és hogy mindezt azzal próbálja elfedni, hogy üzenget Brüsszelnek, uszít az unió vezetése ellen, és a kezéből eteti az európai szélsőjobboldali elmebetegeket. Ez már nem az ok, ez az egyenes következmény. Nem kizárólag magyar, hanem európai következmény. És sajnos a rossz példát az különbözteti meg a jó példától, hogy sokkal ragadósabb.

Orbán menekültválság kapcsán tanúsított álláspontja csak a jéghegy csúcsa, egy hét éve tartó rombolás felszínén lebegő szar, egy olyan út, amelyet mostmár lengyel barátai is irigykedve követnek. Az a büdös nagy igazság, hogy mindez az Unió és az Egyesült Államok bénultan vigyázó szemei láttára és hallgatólagos beleegyezésével történt, miközben naponta millió ok lett volna a sarkára lépni. Elkésett és álságos aggodalom ez, hiszen pontosan mutatja a reformra szoruló, de reformokat végrehajtani még mindig képtelen, már-már zsarolható Európai Unió tehetetlenségét.

Csak azt lehet baleknak nézni, akinek valamiért érdeke fűződik ahhoz, hogy baleknak nézzék, és nekem az az érzésem, hogy az EU-nak nem a bátorsága hiányzik a tékozló fiú pofán baszkodására, hanem az érdeke. Ha az EU-nak valóban vannak értékei, amelyeket Orbán még mindig megtagadhat, akkor azokat az uniós állampolgárok oldaláról kellene megközelíteni, nem a menekültek oldaláról. Akkor is, ha nyilvánvaló, hogy Orbán egy rendkívül összetett és nagyon is valós problémát játszik ki uszítással és gyűlöletkeltéssel, ami elfogadhatatlan. Egy olyat, amire Európának nem sikerült jó választ találnia, és egyebek mellett ezt használja ki maximálisan ez az erkölcsileg szörnyszülött, populista tudatrepedés. Ennek ellenére bűn összemosni a menekültekkel szemben tanusított kőgeci magyar kormányzati álláspontot az uniós pénzekkel.

Ha Orbánnal kapcsolatban egyébként teljesen jogos bírálatok születnek, azoknak el kellene rugaszkodniuk a menekültválságos hisztéria leegyszerűsített megközelítésétől, mert ezeregy ok van, ami felülírja ezt a kártyát. És mert Orbán uralja ezt a terepet, szemben az európai fősodorral. Nem azért, mert igaza van, hanem mert az emberek legsötétebb ösztöneit politikai haszonszerzés céljából meglovagolni, működő stratégia.

Ameddig nem arról lesz szó, hogy egy korrupt gazember diktatúrát épít, hogy saját polgárait árokba rugdossa, hogy rosszhiszeműen használja fel az EU forrásait, hogy meglopja Európa polgárait, hogy putyini parancsra, putyini módszerekkel felforgat és ezzel szemben nem születik egységes európai állásfoglalás, addig tök felesleges ilyen cikkeket írni.

Ameddig az Európai Néppárt zsarolható a Fidesz szavazataival, ameddig az Uniónak nem egy versenyképes Magyarország az érdeke, hanem egy olcsó munkaerővel kitapétázott nyomorúságos összeszerelőüzem, ameddig az EU nem gátja, hanem szemlélője egy feudális, antidemokratikus mocsár kiépülésének, ameddig egy bűnöző-gyanús egyénnel úgy paroláznak, mintha mi sem történt volna az elmúlt hét évben, addig hagyjuk már a francba az Európai Unió alapértékei miatti siránkozást. De tényleg.

adomany-1