Ez nem egy háború, amit a fideszes szimpatizánsok fognak megnyerni

Fotó forrása: Index Fotó forrása: Index

Tudom, hogy ez már nagyon unalmas, meg ráadásul nincs hatással a vasárnapi ebédre, a csökkentett rezsire, a fejünk fölötti fedélre, de még a globális felmelegedésre sem. Ennek ellenére én fontosnak tartom, hogy beszéljünk időnként megzabálhatatlan-megihatatlan, ne adj’isten megdughatatlan, a legelemibb biológiai szükségleteken túlmutató dolgokról is, hátha eljut a káposztalén túli alternatív valóságba. Ahol meggyőződésük az embereknek, hogy ami nem érinti közvetlenül a mát és a holnapot, amit nem lehet elfogyasztani, az nincs is.

Elolvastam az Origo sportrovatától elbocsátott újságíró teljes levelét, amelyből nagyon pontosan kirajzolódik az, hogy miként teszi rá telhetetlen, ragacsos mancsát mindenre a Fidesz, hogyan pusztít el pillanatok alatt egy lapot, amelyet aztán tovább működtetnek a hatalom tányérnyalói. Úgy, ahogy. Nem újdonság azoknak, akik együtt élnek ezzel a mocsokkal, de mégis mellbevágó.

Hogy milyen sunyi, gerinctelen módon rúgnak ki újságírókat, hogy miként folynak bele abba, hogy mi jelenhet meg az oldalon, hogyan írják át önkényesen a tartalmakat, mennyire nem veszik emberszámba az alkalmazottakat, hogyan lesz egy színvonalas, sikeres online lapból ócska hazugsággyár és karaktergyilkolási boszorkánykonyha. Hogy egy olvasott lapot miként fosztanak meg hitelességétől, karakterétől azok, akiknek valójában tökmindegy az olvasottság, mert a pénz dől, a gazda fizet akármi is van. Cserében annyi az elvárás, hogy a kormány propagandáját kell üvölteni reggeltől estig és estétől reggeli, bármi áron. A hazugság nem akadály, sőt.

Tisztában vagyok vele, hogy a sajtó mai állapota, vagy a tegnapi, vagy a holnaputáni nem széles közérdeklődésre számot tartó probléma. Ahogy tágabb értelemben a demokrácia sem az, ahogy az emberi jogok, az alkotmányossági kérdések, jogállamiság, és semmi, ami a polgári öntudatból levezethető. Pedig a sajtó mai állapotán túlmutató folyamatokról van itt szó.

Mindazok, akiknek markáns véleményük van ebben a kérdésben és akik természetesen elkötelezett hívei a nemzeti kormánynak, egyáltalán nem értik, mi ezzel a baj, de közben szilárd meggyőződésük, hogy jól van így. A pártállami módszerek, a szabadság – sötét időket idéző – egészpályás megfojtása, a hiteles tájékoztatáshoz való jog eltiprása azért jó, mert legalább nem az ellenségé az, ami a kormányé is lehet. Ami pedig a kormányé, az nemzeti, tehát az a miénk. Tévedés.

Azok az emberek, akik egy ilyen hírre is még mindig képesek masszívan bezzeggyurcsányozni, nem értik, hogy ebben a mocskos játszmában nincsenek nyertesek. Mint ahogy a Fidesz korlátlan hatalomra törésének sincsenek ártatlan áldozatai. Mert ez nem egy harc, amit a fideszes szimpatizánsok fognak megnyerni a rossz oldalon állók, a tudjukkik kárára. Akkor sem, ha a Fidesz hetedik éve tesz úgy, mintha nem ők kormányoznának, mintha ők valójában elnyomottak lennének és ezért valamit folyton meg kell védeniük, vissza kell szerezniük. Harcban kell állniuk értünk. Valakik ellen. Bárkik ellen. Erre hivatkozásul kellett minden más mellett legyilkolni egy éjszaka alatt a Népszabadságot, ezért kellett az Origot zsebre rakni és lezülleszteni, ezért jó, hogy a Figyelő Terrormaris birtokába került olyan manőverek révén, hogy épeszű ember pofája leszakad, ezért lett egy disznószerelő tahó a kormánypárti propagandát fújó magyar médiapiac hatalmas szeletének tulajdonosa. Habonyt, G. Fodort, Stefkát hagyjuk is.

Drága jó emberek, akik szerint rendben van, hogy a Fidesz hatalomban maradásáért semmi nem, de a szabad sajtó megsemmisítése sem drága! Ti, akik önként és tapsolva mondtok le a manipulálatlan, objektív információkhoz való hozzáférésről, ti, akik ennek érdekében helyeslitek a legaljasabb maffiamódszereket is, ti, akik öntudatlanul lubickoltok abban a beteg és hazug alternatív valóságban, amelyet szeretett pártotok teremtett körétek, egy dolgot nem kerülhettek el. Éspedig azt, hogy az idők végezetéig az elmúlt nyolc év gazemberségeivel ámítsátok magatokat. Nincs elmúlt nyolc év, csak az elmúlt nyolc év utáni szabadrablás lassan nyolc éve van. Közeleg a pillanat, amikor kiderül majd számotokra is, hogy ez az egész azért volt, hogy annak az aljas projektnek tapsoltatok meggyőződéssel, hogy titeket is sikeresen átverjenek. Hogy ti sem ússzátok meg azt a nyomorúságot, amelyet mindenkinek közös teherként kell viselnie innentől hosszú évekig. Nektek is ugyanúgy, mint azoknak, akiket most gyűlölettel, ellenségként köpködtök.

Eljön az idő, amikor megértitek, hogy itt nincsenek ellenségek, vagy ha igen, azok semmiképpen nem saját honfitársaitok, hanem pontosan azok, akik visszaéltek a tőletek kapott felhatalmazással és bizalommal. Akik ellopják a mindenki közös vagyonát és tulajdonát, akik nem tűrik a szabad sajtót. Nincsen ti és mi. Ők vannak és a mindenkin – tanárokon, újságírókon, egészségügyi dolgozókon, diákokon, közmunkásokon, betegeken, egészségeseken, időseken, fiatalokon, konzervatívokon és liberálisokon, hívőkön és ateistákon egyaránt – átgázoló hatalmi arroganciájuk. Egy populista, maffiózó csürhe túszul ejtett mindenkit. Azokat is, akik olvassák az Origót, azokat is, akik nem. Azokat is, akik kétpofára örömködtek a Népszabadság beszántásának és azokat is, akik miatt az ország legolvasottabb nyomtatott lapja volt.

Ez a szarkupac azért áll még a lábán, mert szervilis, vakhitű, megvezetett, megfélemlíthető, avagy éppen önámító emberek hada életben tartja. Akik úgy vélik, a nemzeti színűre festett pusztítás, lopás, rablás rendben van, mert a nemzetiszín legitimálja a korrupciót és különben is bezzeggyurcsány. Akik úgy gondolják, hogy a magyar ember arról ismerszik meg, hogy állandóan ellenségekkel hadakozik. Akik hiszik és vallják, hogy korábbi évek és kormányok ballépései bárkit feljogosítanak mindenfajta erkölcsi-emberi-jogi norma felrúgására.

Ott, ahol nem lehet kritikus véleményeket megfogalmazni azokkal szemben, akik demokratikus felhatalmazást kaptak az ország irányítására, ahol a szabad vélemény bármikor cenzúrázható, ahol a közszolgálat egyet jelent az állami propagandával, ahol a médiapiac jelentős részét üzletembereknek álcázott strómanok vásárolják fel közpénzből, ahol az ipari lopást állami hirdetésnek csúfolják, ahol az adófizetői pénzekből rendelnek karaktergyilkos propaganda-anyagokat és a kormányzati visszaélésekről gyakorlatilag soha egy szó nem esik, ott nem pusztán a szabad sajtó van halálva ítélve. Ott minden egyes állampolgár alapvető jogai sérülnek.

Ott a megzabálhatatlan, absztrakt, távoli, demokráciának nevezett izé alapjai sérülnek. Ott bárki bármikor lapátra tehető, eltaposható, ha egyszer úgy hozza a hatalom úri kedve. De ami a legsúlyosabb, hogy a demokratikusan megválasztott csőcselék már nem zavarható el demokratikusan. Akkor sem, amikor az odáig mindennek tapsikoló drágajómunkásember rájön, hogy az ő agyát is átkúrták.

adomany-1