Én meg itt állok csőre töltve

Forrás: atv.hu Forrás: atv.hu

Most mi van? Európa erőspaprikája erős embere nagy üvöltve kilovagolt kulturáltan elutazott Brüsszelbe, hogy megvívjon értünk, megvédje a rezsit és a hetedhétnyelven beszélő kerítést. Én bevallom, már elkezdtem gyúrni egy jó kis háborúra, hogy az akácpálinkás-cocolínómacis pacalpörkölt után megvédjem, amit fenyegetnek a rohadék ballibsik és a brüsszeli bürökrata büdösbunkók. Erre mi történik? Semmi.

Elvtársak! Hát mi van itt? Meg sem támadtak minket? Mondhatni: leszarják a fejünket. Én meg itt állok csőre töltve. Harci lázam is van, pedig az asszony lenyeletett velem két kalmopyrint is, de mi az egy kigyúrt sörhassal büszkélkedő hazafinak? Semmi. Harcolni akarok! Minálunk a faluban nincs se stadion, se kisvasút, mi a jó fenével foglaljam el magam hétvégén? Csatááára fel!

Ott vannak még a ballibsik, akiktől meg lehet védeni a hont. De azokon meg nem látszik, hogy ballibsik, pedig én úgy látok, mint a sas, mert van már szemüvegem is. A fater adta kölcsön, mert ő amúgy sem lát a szürkehályogja miatt, ha meg majd három év múlva megműtik, akkor visszaadom. Addigra nekem is lesz. Hályogom.

Igazán kiadhatna a Párt valami eligazítót, hogy néznek ki a ballibsik, miről lehet felismerni őket, mert így nehéz megvédeni az édes anyaföldet és az ivóvízkészletünket, meg a szabadságunkat és a kerítést. Tényleg, a kerítés! Hallom, hogy hét nyelven beszél, annyira okos. Meg is beszéltük a srácokkal a kocsmában, hogy legközelebb a kerítést kell küldeni arra a hülye Pisa-tesztre, akkor majd jó lesz az eredmény. A Pisa-eredmény. Háromkeresztes, mint nekem a múltkor, bár akkor eléggé szarul voltam, de azért büszke voltam rá, hogy pozitív lett! Mert az IQ tesztem negatív, arra is büszke voltam, de aztán mondták, hogy ne nagyon dicsekedjek vele, mert ott nem az a jó. Azóta arra vagyok büszke, ha pozitív.

Én büszke magyar ember vagyok! Olyan, aki nem sajnálja az időt, meg a fáradságot, ha védeni kell a hont! Ilyenkor hétvégén meg rá is érek védeni, mert hét közben munka van. Közmunka. Alig várom mindig a hétvégét, hogy harcolhassak végre. Egyszer megpróbáltam azt a számítógépes tankos háborús játékot, a szomszéd kisfia mutatta meg, de nem értettem. Jobb énnekem, ha élőben vívhatok és megmondom, ahogy van, fel voltam már rendesen hergelve, hogy a brüsszelibürokraták megint megtámadnak és akkor jól pofán lehet verni őket. Erre a lengyelekkel veszett össze a drága miniszterelnök úr. Csak akkor én ezt megint nem értem.

Merthogy eddig, amikor békemenet volt, vagy valami nemzeti ünnep, amit a libsik el akartak venni tőlünk, akkor együtt vonultunk a lengyel testvérekkel és nagyon szerettük egymást, pedig esküszöm, soha egy büdös szót nem értettem abból, amit beszéltek. De azért szerettem őket nagyon, mert jó elvtársak és velünk vannak.

Egy békemenet alkalmával volt ugyan egy kis zűr, mert odajött egy lengyel, hogy ő is csatlakozni akar az összefogáshoz. Mi össze is fogtunk vele, belekaroltunk jobbról-balról (azóta, mióta tudom, mekkora nagy veszély a baloldal, én mindenkibe csak jobbról karolok, de ezt akkor még nem tudtam), vittük magunkkal. Hogy ez milyen boldog volt, el se tudom mondani! Kiabált, hogy éljen orbánviktor! Legalábbis gondolom, hogy ezt ordította, meg hogy megvédjük az izét. Már nem emlékeszem, akkor éppen mit védtünk.

Na, ez a lengyel harcolt nagyon velünk, de annyira belejött, hogy még a buszra is magunkkal vittük. Ordított feszt honvédelmileg, gondoltuk, elfér köztünk a faluban, lengyelünk úgysincs még. Ha már annyira jönni akar. Szóval szépen felraktuk a buszra – ebből is látszik, mennyire jól teljesít az ország, hogy még ingyenbuszok is vannak ilyenkor -, de amikor negyedszer rohant neki fejjel a csukott ajtónak, akkor gyanút fogtunk, hogy ez nem is akar jönni. Nem szaporítom tovább a szót, de kiderült végül, hogy nem is lengyel, hanem holland és nem is Orbánt éltette, hanem a feleségét kereste, mert elsodorta őket egymástól a békemenet. Azóta már csak megtalálta, mi mindenesetre kiraktuk a buszból Jászalsószentgyörgyön, hogy menjen akkor isten hírével.

Hát én ilyen közösségi élményre számítottam most, hogy megint harcban állunk. De hogy közben meg mégsem állunk, legfeljebb a lengyelekkel. Tényleg! Akkor üzenjünk hadat Lengyelországnak. Tudom én azokat is utálni, nem csak a brüsszelieket. Mindegy nekem, csak valakit gyűlölhessek tiszta erőből. Legalább ennyi szórakozásom legyen, így hétvégén. Eszembe is jutott, hogy amúgy is megyünk Pestre mi, honvédők – állítólag megint lesznek ingyen buszok – a kokárdás ünnepre, meghallgatni a Viktor beszédét. Meg hát akinél sípot látunk, azt szájba verjük, ezt már mondta a polgármester úr, hogy lehet, nem lesz semmi bajunk. Meg akkor majd még kapunk közmunkát is.

Szóval azt találtam ki, ha már úgyis a fővárosban leszünk, meg úgyis ki kell szorítani a libsiket az ünnepségről, tarthatnánk mindjárt egy békemenetet a lengyelek ellen. Hogy azok is megtanulják, micsoda egy nép vagyunk mi! Hát nem zseniális ötlet? Szerintem is. Csak még azt akarom mondani, hogy mindenki vigyázzon a hollandokkal, mert hülye egy népség.

Akkor szerdán találkozunk. adomany-1