NEHAZUGGY

Egy pillanatra fellebbent a lópokróc és elővillant Európa erős emberének szőrös ülepe

Tamás Róbert | 2017. Március 11, Szombat | 16:53

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem volt túlzottan nagy visszhangja, de azért egy kicsi volt, hogy Orbán Viktor Donald Tusk mellett tette le a voksát, gyakorlatilag szembeköpve ezzel a magyar-lengyel-két-jóbarát vonulatot, a közös békemasírozás generációkon átívelő örömét és a saját névre vett nemzeti ünnepek lengyel színfoltjait.

A lengyel külügyminiszter-helyettes hirtelen le is mondta a március 15-re tervezett baráti látogatást és az állami ünnepségen való részvételt. Orbán Viktor Facebook-profilját elöntötték a lengyel bejegyzések, távolról sem baráti hangvételű kommentek. Az Origó mostanra izzadta ki magából az ellenszert. Lényegében nem a spanyolviaszt találták fel, hanem azt csinálták, amit a propagandamédia csinálni szokott ilyen esetekben. Sikertörténetként tálalta az esetet, egekig magasztalva a miniszterek elnökének hihetetlen zsenialitását. Sőt, összebogarásztak néhány köszönő üzenetet is és bemásolták a cikkbe.

Én most nem fogok senkit azzal fárasztani, hogy bemásoljam ide a nagyságrendekkel több olyan kommentet, melyben a lengyel hozzászólók árulónak nevezik Orbán Viktort. Még csak túlzottan meglepő sem lehet az, hogy ameddig Lengyelországban egyeseknek tetszik Tusk újbóli megválasztása, addig másoknak nem. Ez így természetes, így normális. Azonban Orbán Viktor soha nem a teljes országgal volt világraszóló barátságban, hanem azokkal, akik – nagyjából – a magyarországi cöfös-békemenetes-megvédünkviktoros vonulatot képviselik. Innen nézve valóban elárulta azokat az embereket, akik egészen idáig barátot láttak benne.

Ők most nem értik a nagy pávatáncos lépését, hiszen valóban úgy hitték és úgy tudták, hogy ők barátok és a barátok kiállnak egymásért. Most pedig azzal kellett szembesülniük, hogy Orbán az első olyan alkalommal, amikor az ő érdeke és a kormánypárti lengyelek érdeke különválik, úgy gázol át a barátságon, mint vaddisznó a zsenge vetésen.

Nem állítom, hogy a magyar szektatagokban komolyabb lelki törést okoz a dolog, mert nekik bőven elég azt mondani, hogy értük tette a vezér, ők ezzel már meg is elégszenek. Nem csak most, minden más esetben is. Bármit, annak az ellenkezőjét és az ellenkező ellenkezőjét is gond nélkül, bármikor és bárhányszor lenyelik, mint kacsa a nokedlit. Ők erre vannak beállítva, a lengyel emberek meg lehet, hogy nem erre vannak.

Azt gondolom, összességében eléggé nagy baj lett volna az Unió számára, ha az Orbán-kormányhoz hasonlóan beteges tüneteket felmutató lengyel kormány rá tudja kényszeríteni az akaratát a közösségre. Nem tudta rákényszeríteni és lényegében ezen az sem változtatott volna, ha Orbán Viktor az eddigi barátait támogatja. De most a személyes érdeke azt diktálta, hogy ne ezt tegye. Ahogy most a pártfegyelemre hivatkozik, ugyanúgy hivatkozott volna a végtelen, húszezer éves barátságra ellenkező esetben, ha számára hasznosabb lett volna Donald Tusk ellen szavazni.

Nem annyira a történet politikai töltete a fontos (ilyen lényegében, ebben a vonatkozásban nincs is), hanem a magyar miniszterelnök emberi nagysága. Pontosabban emberi kicsinysége. Amit mi megtapasztalhatunk minden egyes napon és már meg sem lepődünk, ha olyasmit tesz, aminek tegnap még éppen az ellenkezőjét képviselte és azon sem döbbenünk meg, ha holnap a mai elveit köpi szemközt.

Évtizedek óta erről szól Orbán. Ahogy volt már liberális, volt demokrata, aztán hívő keresztény és konzervatív, most éppen jobboldali (nem az, de ő ezt állítja), nemzeti érzelmű és harcos hazafi, ha holnap azzal tud hatalomban maradni, hogy humanista, buddhista, vagy éppen trappista lesz, akkor az lesz. És a szeme sem fog rebbenni, ahogy az ő hatalmától és jóindulatától függő udvartartásának sem. Akkor majd azt fogják teljes erővel megmagyarázni, hogy miért is van ez így rendben.

Lényegében semmi más nem történt, mint egy pillanatra fellebbent a lópokróc és elővillant Európa erős emberének, Vlagyimir Putyin, Donald Trump és alkalmanként, ha a szükség úgy hozza, Angela Merkel legjobb barátjának a szőrös ülepe. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!