Ebből a trágyaszagú, élhetetlen, nyomasztó kráterből nem lesz egyszerű kimászni

m1

Igaz, hogy megtanulhattuk a jelenben élni és gondolkodni egyaránt képtelen honfitársainktól, a kirobbanó magyar demokrácia, jogállam és jóléti társadalom onnan ismerszik meg, hogy van otthonunk és még a magunkfajták is szabadon leírhatják, amit gondolnak, azért beszéljünk még egy kicsit arról, hogy miért borzasztó az, ha az emberek kritikus tömege beéri ennyivel.

Amiről itt szó lesz, egyáltalán nem tegnap kezdődött. Hogy rögtön egy személyes példával kezdjem: a saját bőrünkön, élesben volt szerencsénk megtapasztalni, milyen volt az, amikor pusztán azért, mert hangot adtunk ezen az önerőből összekínlódott internetes felületen a véleményünknek, olyan penetráns személyeskedésre épülő lejárató szardobálás kezdődött, hogy egy pillanatra az ütő is megállt bennünk.

Nem követtünk el semmit, nem loptunk meg senkit, nem csaltunk és nem hazudtunk, nem nyúlkáltunk a közpénzes vödörben, nem vállaltunk politikai-közéleti szerepet, valójában totálisan ismeretlenek voltunk, de a szarlapátoló szalagmunkásokat ellenünk is támadásba lendítette a rezsim. Jogsértő módon teregetve a szennyesnek vélt személyes adatainkat, utólag megpróbálva eltakarítani az elkövetők nyomait. Az angliai golfozástól, némelyünk múltjában való mocskos vájkálásig, halott felmenők emlegetésén át mesés vagyonok és családi kapcsolatok leleplezéséig, bankhitelektől a tényszerű hazugságokig minden volt. Egészségükre.

Azóta eltelt több hónap, pár napja sokan megbotránkozva szemlélték azt a mélységet, amibe az Origo süllyedt, amikor a Momentum Mozgalom elnökségi tagjáról, Hajnal Miklósról rántottak össze egy minden kritikán aluli, hasonlóképpen személyeskedő trágyát. Arról írtak a kormánykritikus lapok, hogy minden eddiginél mélyebbre süllyedt a kormányoldal közpénzalapú támogatásának köszönhetően létező, annak megrendelésére irkafirkáló szellemi árvízkárosultak hada. Nem kellene ebbe az ostobaságba belemenni: nem most süllyedtek a legmélyebbre, minden egyes napon ugyanolyan mélyre süllyednek. Lelkiismeretfurdalás és következmények nélkül. Akkor is ott voltak, amikor Spédert, Vonát, Juhászt, vagy bármelyik vélt, vagy valós állampárti ellenséget próbálták magukkal húzni a mocsárba.

Hajnal Miklós története ugyanarra a kaptafára van felhúzva, mint amire valamennyi hónaljszagú próbálkozásuk: az ellenségként megbélyegzett ellenfelet személyében támadni. Soha nem az általa képviselt állásponttal, véleményekkel vitatkozni, és cáfolni azokat, hanem a családját pellengérre állítani, múltbéli – a jelenhez semmilyen módon nem kapcsolódó, semmilyen elítélendő aspektust nem hordozó – ténykedéseit halálos bűnökként, köpködésre alkalmas, orbitális leleplezésekként tálalni.

Miután az MTI számára az újságírás feneketlen pöcegödréhez felsorakozott Origo hírforrásnak számít, nem volt kétséges, hogy a Migráns1-en is főműsoridős tájékoztatás lesz Hajnal Miklós emberi-családi-szakmai felháborítóságából. De milyen!

Mert ma Magyarországon nemzeti gyalázatnak számít az évi, alaphangon 80 milliárdnyi közpénzt felzabáló szörnyszülöttek szerint ha valaki Oxfordban tanul. Saját pénzen. Orbán Ráhelnek Svájcban tanulni közpénzen (tekintve, hogy földönfutó édes jó atyja aligha engedhette volna meg magának a tandíjat), az menő. A Google-nál gyakornokoskodni huszonpárévesen szintén főbenjáró bűn, hát még ha az ember szülei értelmiségiek, esetleg külföldön tanítanak. Az végképp megbocsáthatatlan. Kockázati tőkebefektetéssel (nem közpénzből!) vállalkozást is indítani és abba férfiasan belebukni, szintén mocskolódásra, befeketítésre alkalmas hírérték.

Az MTVA-nak – amely napi szinten dagonyázik a propaganda ízű megrendelésekben, amely híreket hamisít, hallgat el és a Fidesz szájszaga szerint csomagol – a fenti köpedelem nyomán levelet hozott az elektronikus posta. Egy Oxfordban tanuló diák fogalmazta meg azokat a kérdéseket, amelyeket minden normális embernek kötelező lett volna megfogalmaznia a fenti tendenciózus, az adófizetők keservéből finanszírozott mocskolódást látva:

mtva1
Forrás: Katacha mikroblog

Igen, az Oxfordba kitántorgott diák annak az élhetetlen, nyomasztó, undorító, szarszagot árasztó közéletnek a konszolidálását kérte számon az MTVA-n, amely minden áldott nap, fennállása és munkálkodása minden pillanatában hozzájárul ehhez. Amely a Fidesz pártközpont utasításai alapján értelmezi a szakmaiságot és sugallja azt, hogy önerőből egy hírneves egyetemen tanulni alávaló szégyen, hogy egy embert nem a tettei minősítenek, hanem az, hogy az apja vagy az anyja milyen tartalmakat oszt meg a közösségi oldalán. És az erkölcsi árvízkárosultak válaszoltak:

mtva2
Forrás: Katacha mikroblog

Igen, Hajnal Miklós az MTVA megkeresésére a hvg.hu cikkét küldte válaszul, amely hvg.hu úgy írt cikket róla, hogy előzőleg megkérdezte az érintettet. Az MTVA pedig úgy emlegeti a hallgattassék meg a másik fél elvét és a szakmai etika minimumát, hogy forrásként hivatkozik egy olyan szennylapra, amely a fáradságot sem vette, hogy a szakmai etika minimumát betartva, szóra bírja az érintettet mielőtt összelapátolja róla azt a mérhetetlen, hazug mocskot, amit tető alá hozott Kovács András nevezetű cselédfirkász. Akinek a nevét aztán merő professzionalizmusból el is tüntették az Origoról, mintha ott se lett volna.

Nos, konkrétan ez az a tömény moslék, amivel ezt az országot etetik évek óta. Az ország lakói meg a saját pénzükből finanszírozzák ezt a mérhetetlen mocskot. Az MTVA mai közmunkás gárdája eddig számtalanszor bebizonyította, hogy köze nincs (ha valaha egyáltalán volt is) semmiféle szakmaisághoz, hogy egyszerű revolverként működik az állampárt kezében. Ez az a csatorna, ami határon innen és határon túl válogatás nélkül butítja és szellemileg zülleszti a magát nemzetnek képzelő népet. Ez az a csatorna, ahol hírből nem ismerik Mészáros Lölöt, ahol soha egyetlen hangot nem ejtenek a kormányzati lopásokról, a plafont verdeső visszaélésekről és a feneketlen korrupcióról. Ez az a csatorna, ahol a dilettantizmus és a szervilizmus szerencsés találkozásából naponta olyan csodák születnek, mint a fent látható.

Ez a közmédiának csúfolt közpénztemető azt válaszolja egy jogosan felháborodott, tömény hányingerrel küzdő Oxforban tanuló fiatalnak, hogy szakmaiság az, amikor egy bizonyítottan hazug, túllihegett, minden oldalról elferdített tartalom mellé odateszünk három foszlány igazságot, mert akkor a csúsztatás és hazugság meg sem történt. Hogy tehát bárkiről, aki egyszer a hatalom útjába kerül, arról szakmai alapon bármekkora görénységet le lehet írni/meg lehet mutatni, ha félszájjal még melléfosunk valamit.

Ahol hírérték az, hogy kinek ki a szüleje, kutyája, macskája, élete során milyen csetléseket-botlásokat követett el, ahol pejoratív színezete lehet annak, hogy valaki Oxfordban, vagy Cambridgeben tanul, ott elsüllyedhet ez az egész trágyadomb a fenébe. Egy ilyen szakmaiatlan, lejárató tartalomnak egy nyolcadrangú híroldalon sem lehetne keresnivalója, nem hogy az adófizetők pénzéből fenntartott közmédiában. Ahol egy meghiúsult üzletről és kárbaveszett 10 millió forintos nagyságrendű magántőkéről fröcsögni lehet, de ellopott százmilliárdokról nem esik szó, ott nincsenek szakemberek, szakma sincs, csak a parttalan gazemberség van. Ami önjáróvá lett. Akkor is működik, ha véletlenül a legfelsőbb parancs elmarad.

Ebből a trágyaszagú sötét kráterből nem lesz egyszerű kimászni akkor sem, ha egyesek kényelmesen lubickolnak a fertőben és azt hiszik, hogy a fedél a fejük fölött, a napi megzabálható falat szabaddá tesz és értelmet ad az életnek. Abban az országban, amely az önerőből sikeres polgárokat megveti és köpködi, miközben vállára emeli és feltétel nélkül szolgálja, egyenesen védelmezi a nyakán taposó tolvaj csürhét, ott már rég nem az a kérdés, hogy ezt így meddig még. Hanem hogy marad-e egyáltalán valami a romok alatt.

adomany-1