NEHAZUGGY

István kolléga, te is a taknyodon fogsz csúszni!

Molnár Bálint | 2017. Március 10, Péntek | 20:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olvasom az Eurostat legújabb, azaz ma közzétett adatait az európai szegénységről. Igaz, hogy Magyarország kormánya úgy tesz, mintha közünk nem lenne Európához, a kudarcaihoz főleg, mintha nem teljes jogú tagjai lennénk az Uniónak (mondom, jogokkal és kötelezettségekkel egyaránt; mi az előbbieket ismerjük, az utóbbiakat kenjék a hajukra), de azért vegyük úgy – mert ők is úgy tartanak minket számon -, hogy uniós tagország, Európa egy szelete vagyunk.

Nos, a legújabb szegénységi statisztika rivaldafényében úgy áll a dolog, hogy – noha dübörgünk, mint állat és húzzuk magunk után a hanyatló Nyugatot a páratlan unortodox gazdaságunkkal – Magyarországon tíz emberből három (a boldog és elégedett lakosság 34,8%-a) anyagi nélkülözésben él. Hogy István is értse, iderajzolom és meg is magyarázom:

Forrás: Eurostat

A fenti adatok a 2015-ös évre vonatkozó anyagi deprivációra vonatkoznak: narancssárgával a súlyosan nélkülözők, kékkel a kevésbé súlyosan, de éppen eléggé nélkülözők százalékos arányát jelölte a költő, vagyis az Eurostat. Az, amelyik nem a KSH és nem a magyar kormány propagandája szerint kozmetikázza a nyomorúságot.

István valószínűleg nem tudja, ezért elmagyarázom neki, mit jelent a kék, és mit jelent a narancssárga. Ehhez azt kell tudni, hogy ki számít definíció szerint nélkülözőnek. A nélkülözés mértékét azzal fejezik ki, hogy az alábbi kilenc tételből hány jellemző valakire:

nem tudja fizetni a jelzáloghitelét, rezsiszámláit, kölcsönrészleteit;
nem engedheti meg magának, hogy egy hétre elmenjen nyaralni;
nem tud minden második napon húst/halat enni;
nem tud megbirkózni a váratlan kiadásaival;
nem tud telefont vásárolni;
nincs színes televíziója;
nem tud mosógépet venni;
nincs lehetősége autót vásárolni;
nem tudja fűteni a lakását.

Akire a fentiekből legalább három jellemző, az nélkülözőnek számít (narancssárga), akire négy, vagy annál több, az súlyosan deprivált, mondhatni mélyszegény (kék). Remélem, eddig István is tudott követni. A dolog úgy áll a fenti ábra szerint – amit nem én hamisítottam és nem is én találtam ki -, hogy Európában, annak is az uniós felét tekintve csak Bulgáriában (49,1 %), Görögországban (40,8 %) és Romániában (39, 5 %) rosszabb a helyzet, mint Magyarországon. Ezek pont nem azok az országok, akiket minden kínunk és keservünk okozójának szokott nevezni a fényességes esthajnalcsillag.

Ez az egész fárasztó statisztikázás és tényközlés úgy jön ide, hogy még a reggeli órákban írtunk egy cikket arról, hogy vissza lehetne vonulni arra a néhány négyzetméteres – még nem körbeszögesdrótozott – szabad területre, amit a saját otthonunk négy fala biztosít, lehetne örülni, hogy lyuk van a seggünkön, bele lehetne szarni abba, hogy az orrunk előtt rabolják ki az országot, hogy annyi fejlesztési támogatásból, ami ebbe az országba ömlött (napi kettő milliárd forint!) és sikeresen elveszítette közpénz jellegét már minden tekintetben éllovasai lehetnénk a kontinensnek, vagy legalábbis szorosan a nyomukban loholnánk.

Lehetne nagy ívben kussolni arról, hogy hét év alatt széthordtak majdnem mindent és még mindig nem laktak jól, hogy érinthetetlen bűnözők és egyik percről a másikra gazdagodó strómanok röhögnek bele az arcunkba. És ha ez nem volna elég, Európa elkerített, elszigetelt, nemzetállam alakú, trágyaszagú istállóját építik körénk, ahol az elbaltázott rendszerváltás előtti időket megszégyenítő módon hurcolják meg, próbálják lejáratni, ellehetetleníteni a pártállam ellenségeit. De ez kurvára nincs rendben, nem így képzeltük sem a rendet, sem a szabadságot, sem az egész tyúkszaros életet, ezért ezt szóvá tesszük. És akkor jött István:

istvan

István egyáltalán nincs egyedül a funkcionális analfabetizmusával, sok István lakja az országot, egy részük ide jár okádni. István azzal szórakozik, hogy olvas. Akkor is olvas, ha nem érti. Pontosabban a tudata ellenkezik azzal, hogy helyesen dekódolja, amit elé raknak. István néha kimerészkedik az üvegbúrája alól, ilyenkor általában odafosik olyan cikkek alá, amelyeket nem hajlandó megérteni.

Istvánnak van hol laknia, nekem, aki ezeket a sorokat írom, van hol laknom (nevezzük otthonnak), tehát az én anyám picsája, hogy szóvá teszem a nyomort, ami nincs is. István nem éhezik, tehát Magyarországon senki nem éhezik. Istvánnak van színes tévéje, nála okosabb telefonja, nyáron valószínűleg elugrik nyaralni a horvát tengerpartra, ha úri kedve úgy tartja, húst esik hússal, nem tudja, mit jelent fázni.

István éppen ezért mindent tud. Amit ő tud, az az igazság, a megfellebbezhetetlen igazság, amiről mi írunk, az nettó hazugság. Az nincs. Azt senki nem hiszi el. Mert ameddig én leírhatom ezeket a sorokat, ahelyett, hogy a börtönben rúgnák le a vesémet, nincs okom hőbörögni. Istvánt nem lehet kizökkenteni a rögeszméi által szögesdróttal óvott valóságból. Akkor is képes elmúltnyolcévezni, amikor a szomszéd gyereke megfagy a fűtetlen lakásban, amikor elépakoljáka számokat, a tényeket, a statisztikákat, vagy megmutatják neki a borsodi zsákfalvak mindennapjait. István akkor sem hiszi el. Ő akkor is úgy tudja, most még mindig azt a nyakig érő trágyát lapátoljuk, amit a senki által szóba nem hozott, hetedik éve semmilyen labdába nem rugó dilettáns nyomorultak szartak István küszöbére.

István (szorozzuk be nyugodtan két millióval) a magyarázat arra, hogy egy igénytelen, ostoba néppel miért lehet megcsinálni azt, amit a Fidesz-kormány az elmúlt hét évben művelt. Mert az Istvánoknak az bőven elegendő szabadság, hogy nincsenek letiltva az internetes oldalak, hogy van hol lakni, hogy van mit zabálni, hogy nincs mitől tartani, ha elég harsányan dicsőíti valaki a fennálló rezsimet és hogy nem vetik börtönbe azt, aki ellenkezik a demokratikusan megválasztott maffiózókkal. Ahol a kevesebb is elég abból, amiből több járna.

Az Istvánokat egyáltalán nem zavarja, hogy minden harmadik ember szegény, hogy bármilyen tetszőleges statisztikai adatot vennénk elő, azt írná rajta, hogy Európa segglyukában nyomorgunk, hogy a nyomorúság látványosan nő akkor is, ha ráírjuk, hogy jobban teljesít. Az Istvánok nem értik a Mészáros-Garancsi-Csetényi-Rogán-Tiborcz-Matolcsy sztorikat, meg vannak győzödve róla, hogy tőlük nem lopnak, az övéket nem viszik, ők megússzák, hogy ami most történik, az valójában az út az általános boldogságba csak még mindig lapátolni kell, de jó lesz.

István kolléga, a taknyodon fogsz csúszni, és 20 év múlva nem lennék a helyedben, amikor a gyereked felelősségre von, hogy ez mi a fasz volt? Mert magadat úgy csapod be, ahogy nem szégyelled, minket úgy hazugozol le, ahogy a pofádra ráfér, de a végén el kell számolni ezzel a mocsokkal. Amihez az alultájékozott, igénytelen, megvezethető éneddel te is vastagon hozzájárultál. Szorozva kétmillió. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!