Kedves Olvasó! Kivételesen megengedem magamnak, hogy az alábbi levél elé egy rövid kommentárt fűzzek. Aki rendszeresen követ minket, és nem csak alkalomadtán néz be ide leszedni rólunk a szenteltvizet, az pontosan tudja, hogy a vitriolos, minősíthetetlen, alpári és fúújjj beszólásaink mellett mindig megpróbáltunk – szerény lehetőségeinkhez mérten – jó ügyek mellé odaállni. Nem azért, mert ettől mi jobbak leszünk, hanem mert ez alapvetés. Erkölcsi parancsnak is nevezhetném, ha nem lenne annyira patetikus.
A jó ügyek számunkra azt jelentik, hogy ha néhány rendkívül nehéz helyzetben lévő embertársunk számára sikerül az abszolút nihilt, reménytelenséget és nyomorúságot legalább elviselhetővé tenni azáltal, hogy a történetüknek nyilvánosságot biztosítunk, az már önmagában több, mintha olvasatlanul kukába dobnánk az elkeseredés leveleit.
Nem váltjuk meg a világot, nem mi váltjuk meg a világot, nem fogjuk megdönteni a megdönthetetlennek látszó rendszereket, nem adunk 53 oldalas útmutatást ahhoz, hogyan kell jobb belátásra térni a tévhitekből és polgári öntudatra ébredni, de olyan ügyek mellé mindig odaállunk, amelyeket fontosnak ítélünk. Amelyekről általában messzire ordít, hogy a gondoskodó magyar állam számára hátrányos helyzetű, segítségre szoruló polgárai nem sokat érnek.
Az alábbiakban egy történet végére érkeztünk, amelynek főszereplője a 23 éves, oxigénhiányosan született István, akit súlyos és nyilvánvaló betegsége ellenére kvázi gyógyultnak nyilvánított a magyar egészségügyi rendszer. Édesapja keresett meg minket a vérlázító történettel, szakmai-erkölcsi-anyagi segítséget, támogatást kérve tőletek azért, hogy szembe tudjon nézni az igazságtalansággal. Gyakorlatilag az ő köszönőlevele következik, amely előtt mi is szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik összefogtak és emberséget mutattak az embertelenségben.
Kedves Szalonna!
Kamionosok fognak össze rokkant gyermekem egyik nagy álma megvalósításáért!
Mivel 23 éves rokkant fiam egyik régi álma a kamionozás, aminek rövid idő alatt híre ment, ezért kamionosok, illetve cégeik tulajdonosai – például a szegedi Extra Light Fleet Trans, valamint karcagiak, miskolciak, nyíregyháziak – megkeresték a gyermekemet azzal a felajánlással, hogy ha a nyár folyamán bármikor kamionozásra vágyik, csak jelezzünk vissza, és azonnal megszerveznek egy felénk eső útvonalat. Elviszik Istvánt egy körre.
Külön kiemelném és megköszönném a szegedi Hanó Ferenc Extra Light Fleet Trans tulajdonosának a hozzáállását, kedvességét, aki megígérte, hogy akár Szeged és Nyíregyháza között, oda-vissza utat biztosít számára.
Továbbá, tudomásomra jutott, hogy az idei 2017-es hajdúszoboszlói kamionos találkozóra kamionosok szervezkednek azért, hogy több kamion eljön a gyermekemért, és az általa kiválasztott kamionban fog elől utazni, a többiek pedig konvojban követik őt.
Könnybe lábad az ember szeme, amikor egy beteg gyermek álmainak megvalósításáért „idegen emberek”, jelen esetben kamionosok fognak össze. Nem lehet szavakba önteni, hogy ezzel a hozzáállásukkal nem csak egyetlen gyermekünknek szereznek nem kis örömöt, de nekünk szülőknek is, hogy fiunk nagy álmát megvalósítják.
Köszönetet érdemel a Kolozsváros.com (a Szalonna) történetünk megjelentetéséért. További köszönet illeti a nyíregyházi Z-Terv Stúdió Kft. -t, amely több különböző tartalmú közösségi weboldalain – külön erre a célra kialakított felületen – ingyen biztosítja a „Szalonnán” megjelent cikkek további megjelenítését, köztük ezt is.
Korábban többen jelezték, hogy az előző cikkben megjelent bankszámlaszámot rosszul adtuk meg, majd javítás után sokan az utalás közben újabb akadályokba ütköztek, ugyanis az OTP bank a számlaszámon szereplő személy nevét is kérte, ami szintén nem volt megadva, így sajnos, bár többen szerették volna anyagilag is támogatni egyetlen gyermekünket, de nem tudták. Ezért most pótolnám az előzőleg rosszul megadott adatokat, azon keveseknek, akik megtudakolták az adatokat, így sikeresen utaltak, köszönjük a támogatást.
Barát Istvánné, bankszámlaszám: OTP 11773449-02220864
Hálásan köszönöm a kamionosoknak és mindenkinek az emberséges hozzáállását, akik ebben az embertelen világban felfigyeltek egyetlen – súlyosan és tartósan beteg – gyermekünk álma megvalósítására és támogatásukkal hozzájárultak napjai szebbé tételéhez.
Köszönettel és baráti üdvözlettel: az édesapa
Olvasói levél: Így gyógyulnak papíron a gyógyíthatatlan betegek
Olvasói levél: Ilyenkor mindig eladunk valamit, hogy örömet szerezhessünk neki
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.